| | Balatonszepezden a Venus Kempingben rendezte meg Nemzeti Találkozóját tagjai számára a fennállásának 45. évfordulóját ünneplő Magyar Camping és Caravanning Club 2010. augusztus 13-22-ig.
A Balaton északi partján szép fekvésű, kis félszigetecskével rendelkező kemping családias hangulatával kellemes helyszínt biztosított a Találkozó számára. A Kemping augusztus 13-22-ig csak a Találkozó résztvevőinek állt rendelkezésre, rajtunk kívül néhány idényparcellás törzsvendég maradt még ott, így kényelmesen elfértünk. Sokan kihasználták azt a lehetőséget is, hogy a Találkozó előtt és után 3-3 napig is a kedvezményes áron vehették igénybe a kempingezési lehetőséget. A kemping teljes hosszán csodálatos panorámájú vízparti parcellákon élvezhették a résztvevők a kempingezés örömeit, de aki a parttól legtávolabb táborozott le, az is mintegy 30 méterre volt csak a víztől. A terebélyes fák kellemes árnyékot adtak a hűsöléshez. A strandolás mellett számos rendezvény tette változatossá a pihenést. Képzett animátor gazdag napi programokkal szórakoztatta a gyermekeket. Nagy játszótér, trambulin, röplabda, pingpong és foci kínált a fiataloknak sportolási lehetőséget. Étterem és büfé is működött a kemping területén. A hely különösen kedvelt volt a horgászok körében, a parti parcellákon táborozók saját helyükről lógathatták naphosszat, nem is eredménytelenül. A Káli medence közvetlen közelében lévő kempingből sokan kerékpártúráztak a nemzeti park területére. A túrákhoz a helyszínen kerékpárt is bérelhettek, akik netán nem hoztak magukkal. A kempingbe minden nap mozgó pékség érkezett friss kenyérrel, finomabbnál-finomabb péksüteményekkel.
A rendezvénysátor a félszigeten került felállításra, vízzel körülvéve, csodálatos panorámával nappal és esténként is páratlanul kellemes közösségi helyévé vált a programoknak. A Találkozóra mintegy 40 szlovák és cseh család, valamint több mint 100 MCCC egység érkezett. A kemping törzsvendégei közül több család is csatlakozott a klubtagok táborához, annyira jól érezték magukat közöttünk és úgy gondolták, hogy egy ilyen nagyszerű csapathoz jó tartozni.
A résztvevők a 45. évfordulóra is emlékeztető zászlót, matricát, MCCC kitűzőt és más ajándékokat is kaptak érkezéskor.
Az animátor már pénteken délelőtt és délután is foglalkozásokkal, érdekes játékokkal várta a gyermekeket, majd a Találkozó minden napján ugyancsak napi két-két alkalommal tölthették vele az időt érdekesen, kellemesen, tartalmasan az apróságok. Az ügyes kis kezecskék szorgalmasan alkottak, a játékokban tevékenyen részt vettek, a vidám gyermekzsivaj hol itt, hol ott ütötte fel a fejét a kempingben.
A nagyobbacska gyermekeknek és felnőtteknek a Muhari család kínált - a Találkozó idején több napon is - nem mindennapi elfoglaltságot, gólyalábas íjászatra várták azokat, akik ki szerették volna próbálni ezt az ősi sportot. Nem ám csak simán lövöldöztek az íjakkal, hanem ügyességi feladatokat is kaptak a vállalkozó szelleműek, így meg kellett tanulni gólyalábbal járni, majd dobócsillaggal is célba találni. A Muhari család az alkalomhoz illő öltözékkel és felszereléssel is elkápráztatta azokat, akik tisztelik és szeretik múltunk értékeit.
Szombaton este került sor a Nemzeti Találkozó megnyitó ünnepségére. A cseh és szlovák vendégek egyen pólót öltve, zászlókkal tisztelték meg a vendéglátó magyar kempinges barátaikat és a jubileumot ünneplő MCCC-t. A magyar, cseh és szlovák vendégeket külön-külön saját nyelvükön köszöntötte Huszár Róbert a Venus Kemping üzemeltetője, örömét fejezte ki, hogy ilyen szép számmal megtöltötték a Kempinget. Gratulált az MCCC-nek a 45. jubileumhoz és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is sok klubtag család talál majd kellemes kempingezési lehetőséget a balatonparti kempingekben.
Ezt követően Gyürky László a Magyar Camping és Caravanning Club elnöke köszöntötte a Nemzeti Találkozó résztvevőit. A külföldi vendégek számára Labuda Tibor tolmácsolt. Az Elnök beszédében visszatekintett az elmúlt évekre. Kiemelte: - örömmel látva a sok apró kempinges gyermeket – úgy látja, hogy az MCCC-nek nem csak múltja van, hanem lesz jövője is, ha azt a klubtagok is úgy szeretnék és tesznek is azért. Hangsúlyozta, hogy ez a közösség feladata és felelőssége. Felhívta a figyelmet az elkövetkező napok programjaira, majd mindenkinek kellemes időtöltést kívánva megnyitotta a Találkozót. Az est fergeteges nyitóbállal folytatódott, a Zafeer duó zenéjére. A jókedvet, a kellemes hangulatot és a kitűnő társaságot bizonyára valaki nagyon irigyelte tőlünk, mert a húsz kilométerrel távolabb, a Tihanyi-félsziget másik felén lévő Balatonfüredről bejelentést tett, hogy zavarja a zenénk, de a kiküldött rendőrök minden engedélyünket rendben találták, így a többi napon már csak legyintettek az akadékoskodó telefonálókra. Mi pedig fantasztikusan éreztük magunkat.
Az időjárás is velünk volt, hiszen – néhány éjszakai záport és egy éjjeli vihart is leszámítva – szinte végig élvezhettük a kellemes nyári meleget.
Vasárnapra egy meglepetés programmal kedveskedett a kemping üzemeltetője, két gokartot bocsátott a rendelkezésünkre szabad használatra. Meg is ragadtuk az alkalmat és egy rögtönzött autóversenyt hirdettünk meg. Nemek és életkor szerinti kategóriákban indulhattak a versenyzők és nagy csatákban, de rendkívül fegyelmezetten, a szabályokat betartva küzdöttek a másodpercekkel és a gokartpedálokkal. Különlegességként junior-senior összecsapás is volt, Vas nagypapa az unokájával, Petikével szállt nyeregbe a buli kedvéért. Természetesen ezúttal a papa hagyta, hogy az unokája lepipálja – legalábbis ezzel indokolta, hogy nem ő ért hamarabb célba. Akiknek nem volt bátorságuk nevezni, azok versenyen kívül is kipróbálhatták a vasparipákat, sőt a gyerekek egész délután körözhettek velük a kempingben. A versenyben nagyon szoros másodpercek döntöttek, a helyezettek kedves ajándékokat kaptak. De még nem volt vége a versengésnek, csak eztán jött a java!
A sportdélutánt kötélhúzással folytattuk. Családok, erőpárok, vagy magukat erősnek tartók feszültek neki sorban egymás után a kötélnek. Izmok ádáz küzdelme folyt mindkét oldalon, izzadságcseppek gyöngyöztek a homlokokon, dagadtak az erek a halántékokon, csúsztak a talajnak nekifeszülő talpak és a közönség lelkesen tapsolt a győzteseknek. Nem is verseny volt ez, csupán móka. Az igazi kacagás csak akkor kezdődött, amikor előkerültek a kellékek a zsákban futáshoz. A testesebbek közül volt aki csak térdig tudta magára húzni a zsákot, a kisebb gyerekeknek pedig a fejük búbjáig ért, de az igyekezet annál nagyobb volt. Nem is futottak, inkább ugráltak benne, többen bevallották, hogy utoljára általános iskolás korukban mókáztak ilyen jól. A legnehezebb dolguk az apukáknak akadt a talicskázáskor, ugyanis a legkisebb gyermeküket kellett a hátukra venni, aki a fülükben kapaszkodott, miközben az anyukák talicskaként ösztökélték őket, hogy a kezükön járva gördüljenek előre. Nyögések, sikolyok, kacagások, bíztatás, taps verte fel a part csendjét, még a hattyúcsapat is odaúszott kíváncsiskodni, hogy mitől van itt ilyen jó hangulat? Eközben a gyerekek önfeledten homokvárat építettek Krisztivel, az animátorral.
Mire lement a nap a hegyek mögött, a félszigeten álló rendezvénysátorból zene hangjai és színes, villózó fények szűrődtek ki. Monori Tamás várt mindenkit nosztalgia diszkóval. A kellemes zene és a jó hangulat sokakat odacsalogatott. Akik pedig éjjel sem tudták elengedni a pecabot nyelét, a jó zenére a parton ropták a táncot és az ütemet zseblámpával villogva adták mellé.
Hétfőn a jó időben több család indult túrázni biciklivel, vagy gyalog a Balaton-felvidékre. Akik pihenésre vágytak, napozhattak, fürödhettek, többen pedig a vízi sportoknak hódoltak. A gyerekek egész nap kedvükre játszhattak az ugrálóvárban. Délután a Muhari családdal íjászkodhattak kicsik és nagyok a kemping erre kijelölt területén.
Kedden a délelőtt ismét a gyermekeké volt, Krisztivel mindenféle vidám mókában volt részük és az ugrálóvár is a rendelkezésükre állt. Délután aztán vidám zsibongás töltötte be a rendezvénysátor környékét, ugyanis közös palacsintasütésre gyűlt össze a csapat. A palacsintához való alapanyagot az MCCC biztosította. Szorgos kezek keverték tálakban a palacsintatésztát, közben pedig izzították a legkülönfélébb sütőalkalmatosságokat. Nem hiába mondják, hogy a kempingesek leleményesek, hiszen bebizonyították, hogy a hagyományos serpenyők mellett grillsütőlapon, faszénen, vagy bográcsban is lehet palacsintát sütni. Az sem volt baj, ha néha rongyos lett a tészta és nem volt kérdés, hogy mi kerüljön bele, akadt ott többféle ízű lekvár, kakaó, túró, puding és még ki tudja mi minden! Mókában sem volt hiány, némelyik szakácskötény láttán többen a szemüket dörzsölték, hogy jól látnak-e? Micsoda nő volt ez a két férfi! Na de mindegy, hisz a palacsintasütőt jól forgatták és a palacsinta is jól csúszott a torkukon egy pohár sör után. A vidám társaság órákig sütögetett, mert hogy a palacsinta lassan sült, de gyorsan fogyott és éhes száj az bőven akadt. Közben pedig a vidám társaságban kellemesen telt az idő. A szlovák és cseh vendégeknek is igen ízlett a magyar finomság, nem győzték a recepteket begyűjteni, hogy otthon is kipróbálják a sütést. Aki a palacsintázásban elfáradt, utána egy kis petanqe játékkal lazíthatott.
Este a rendezvénysátor ismét megtelt jókedvű emberekkel. Labuda Tibor és Eszter jóvoltából karaoke party és nosztalgiaest zajlott magyar, szlovák és cseh nyelven. A külföldi vendégek megtiszteltetésnek vették, hogy a szervezők gondoltak arra is, hogy ők is bekapcsolódhassanak a programba. Amikor a külföldiek énekeltek, a magyarok táncoltak a zenére és fordítva is ugyanígy. A jó zenék és a barátok ezúttal is egymásra találtak és fergeteges jókedvvel énekeltek kicsik és nagyok éjfélig.
A nyári napsütésből jutott még szerdára is. A rendezvénysátor körül vidám jövés-menés zajlott, míg a gyerekeket a kézműves foglalkozás kötötte le, addig a felnőttek vásári árusok portékáiból válogathattak. Volt ott rongyszőnyeg, párna, terítő, de még kézzel faragott fa tálak, kupák, kanalak, túrabotok is. A kicsik az ugrálóvárat is gyakran látogatták, délután pedig akadálypályát küzdhettek le az animátor irányításával. A sátorban eközben sejtelmes kelmék takarásában titkos dolgok zajlottak. A bevállalós hölgyek hastáncleckéket vehettek Syltana-tól, aki a mestere e keleti varázslatos mozgáskultúrának. A kíváncsi férfiszemek kivételesen most bekukkanthattak, hogy meglessék a titkok titkát. Az esti fellépésen aztán teljes életnagyságban közelről is láthatták a művésznőt, aki pompázatos ruhában táncolt és lélegzetvisszafojtva figyelték, hogy mozog minden izma, minden porcikája hastánc közben. A közönség fergeteges tapssal jutalmazta a látványos produkciót.
És ha este, ha Balaton, ha nyár, hát akkor buli! Mégpedig Tóth István zenélt és teremtett újra fantasztikus hangulatot. A rendezvénysátor oldalai a Balatonra nyíltak, még tánc közben is láthattuk a kivilágított partokat. A déli oldal felől úgynevezett száraz zivatar látszódott, a tornyosuló felhőkben ezernyi cikázó villámmal, fantasztikus látványt nyújtott. Közben már volt ahol tűzijátékot is lőttek, ami csak fokozta a bulizók jó hangulatát. A zene és a tánc szünet nélkül folyt éjfélig, akkor is csak azért hagytuk abba, mert az engedély addig szólt és gondolni kellett azokra is, akik pihenni vágytak.
Olyan gyorsan szaladt a hét, hogy azt vettük észre, már csütörtök van. A gyerekek persze mit sem törődve az idő múlásával, önfeledten játszottak az animátorral, aki már személyes jó barátjukká vált. Délelőtt és délután is több órára lekötötte a kicsiket, így a szülők is tudtak pihenni. Az ugrálóvár nagy siker volt, a mozgékonyabbak levezethették itt a fölösleges energiájukat. Akinek kedve volt, délután még egy utolsót íjászkodhatott, gólyalábazhatott a Muhari családdal.
Este 7 órára megtelt a rendezvénysátor, a színpadon Czédulás Felícia és Fehér Sándor estje kezdődött. A fiatal művészek filmslágereket, musicaleket, operetteket, duetteket énekeltek, változatos kosztümökben táncoltak, mókáztak. Az ismert dallamokat csakhamar a közönség is velük énekelte, majd a produkció végén a fiatalok a nézőket is bevonták a táncba és egy fergeteges össznépi buli kerekedett.
Péntekre nagyon kellemes idővel érkezett az ünnep. Délelőtt többen elmentek a balatonszepezdi templomba, hogy részt vegyenek az Új kenyér megáldásán. A gyerekeket a rendezvénysátorban arcfestés várta, képesek voltak egy órát is sorban állni türelmesen, hogy az ügyes kezű lányok az arcukra pingálják azt a motívumot, amit csak elképzeltek. Délután strandröplabda várta a gyermekeket és felnőtteket is.
A legtöbben azonban már az este 6 órát várták, ekkorra ígérte ugyanis a kemping üzemeltetője, hogy megfő a gulyás. Meg is érkezett az ínycsiklandó étek két óriási fazékban. Rendkívül tartalmas, ízletes, friss és forró volt, mindenkinek nagyon ízlett és a záróünnepség előtt még éppen volt rá idő, hogy a családok nyugodtan megvacsorázzanak.
Teli hassal azután jókedvvel jöttek a sátorba a záróünnepségre is. Gyürky László megköszönte mindazoknak, akik megtisztelték a 45 éves Klubot azzal, hogy az évfordulón eljöttek a Találkozóra, ott jól érezték magukat és jókedvükkel, társaságukkal, a programokon való részvételükkel hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.
Néhány gondolatban kitért arra a szégyenteljes történésre is, ami a helyszínen - még a Találkozó kezdete előtti napokban - történt, miszerint egy klubtag odáig süllyedt, hogy orvul hátulról támadva megütötte a Klub elnökhelyettesét, neki súlyos sérülést és maradandó fogyatékosságot okozva. Az Elnök hangsúlyozta, hogy az effajta magatartást mélyen elítéli és nem hagyja, hogy elharapózzon, mert nem csak a Klub jó hírét sérti, hanem a jóérzésű klubtagok hangulatát, biztonságérzetét is veszélyezteti. A tettes a törvény előtt fog felelni cselekedetéért, a klubtagsága pedig felfüggesztésre került és a kempinget el kellett hagynia. Gyürky László megköszönte azon klubtagok visszajelzéseit, akik ebben a törekvésben támogatásukról biztosították az Elnökséget. Gyürky László hangsúlyozta, hogy a Klub olyan lesz, amilyenné közösen formáljuk, ezért nagy felelőssége van a klubtagoknak is abban, hogy mit hoz a jövő.
Megköszönte a szlovák és cseh társklubok tagjainak is, hogy rendszeresen látogatják az MCCC találkozóit és jól érzik itt magukat. A vendégek nevében Jedlicska Miroslav mondott köszönetet a szíves vendéglátásért és a jó programokért. Magyar nyelven köszönt el a résztvevőktől, amiért nagy tapsot kapott.
Gyürky László köszönetet mondott a kemping üzemeltetőjének, vezetőjének és minden munkatársának a kedves fogadtatásért, hogy mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat Balatonszepezden. Az elkövetkező napokra még kellemes pihenést, feltöltődést kívánt mindenkinek, invitálta a jelenlévőket az MCCC ez évi még hátralévő találkozóira.
Az esti záró buli teljesen a közönség igényeihez igazodott. Az első felében, amíg a hangulat úgy kívánta, karaoket lehetett énekelni, majd amikor a csapat már mulatni vágyott, jobbnál jobb zenék kerültek elő Labuda Tibi tarsolyából. Közben a Balaton különböző pontjain tűzijátékok fénye festette fényesre és színesre az eget, a legszebb és leghosszabb a balatonfüredi volt. A bámészkodás után azonban újra a buli várt mindenkit. Hogy még jobban fokozzuk a hangulatot, egy kis közösségi játékot is bevetettünk, amivel alaposan megmozgattuk a szereplők lábát, a közönségnek pedig a tapsoló és nevető izmait. A Pálinkadalra előkerült egy kis maradék tüzes víz is, jelképesen egy kortynyi jutott belőle mindenkinek, hogy ne csak énekeljenek róla, hanem ízleljék is meg. A bulizók fáradhatatlannak bizonyultak. Táncoltak, énekeltek, vonatoztak, mókáztak és nem akarták elhinni, amikor éjfélt ütött az óra, hogy vége a dalnak…
De hát hiába nem akartunk még hazamenni, ha vége volt, hát muszáj volt. Kihasználtuk még a szombati jó időt, hogy mártózzunk a Balatonban, még egy árnyalatot barnuljunk és töltődjünk föl jókedvvel, energiával, mert vasárnap haza kellett indulni. Sok-sok kedves emléket, barátot és kellemes élményeket őrizhetünk viszont meg az itt töltött napokról.
Gy. Mészáros Ágnes
