Nem csak a horgászóknak tartogatott kellemes élményeket az MCCC Nagy Ho-ho Horgásztalálkozója , amelyet az idén szeptember 25-29-ig rendeztek meg Balatonakaliban a Strand-Holiday Kempingben, hanem azok is jól érezhették magukat, akik csak pihenésre, kikapcsolódásra, vagy kirándulásra vágytak.

A Találkozó idején a Balaton egy olyan arcát mutatta meg, amelyet ritkán élvezhetünk, a szeptember végi szezonban hamisítatlan nyári hőmérsékletekkel lepte meg a kempingezőket, napközben 27-28 fokig is felkúszott a hőmérők higanyszála. Akik már csütörtökön vagy pénteken érkeztek a kempingbe, azok közül többen előre lógatták a pecabotjukat, hogy gyakoroljanak a versenyre. Barta Pisti nem bízta a véletlenre a csapat vacsoráját, otthonról hozott vagy 12 kiló keszeget, amelyeket hozzáértő kezek irdaltak be, forgattak morzsába, majd forró olajban kisütötték. A tárcsákon krumpli is sült a halak mellé, ki-ki kedvére lakmározhatott a páratlan finomságból. A közös ténykedés és persze a sok-sok finomság olyan jól összehozta a csapatot, hogy késő estig csipegettünk, nótázgattunk, Török Pisti még a tangóharmonikáját is elővette, hogy harmonikaszóval kísérje a kedvenc dalokat éneklőket. Késő éjjel megérkezett Gyürky László elnök is, a tábor akkorra már nyugovóra tért, hogy másnap reggel újult erővel vágjanak neki a horgászversenynek. Nevezők és szurkolók aztán együtt gyönyörködhettek a napfelkeltében, hiszen a verseny korán indult. Az indulókat Tajti András főszervező „fogópálinkával” kínálta és nem véletlen, hogy még ivás előtt mindenki a pohár fenekére nézett, hiszen ott találta a horgászhelye sorszámát, amit csakhamar el kellett foglalnia. A rajtot egy startpisztoly eldördülése jelezte, a ténykedést a horgászok nyugalmával kezdte meg mindenki. A halak – mintha csak érezték volna, hogy most meg kell leckéztetniük a pecásokat – ha lehet, még mélyebbre úsztak a csaliktól. A nagy „izgalomban” akadt olyan versenyző, aki a simogató napsütésben jót aludt a székében a verseny közepette. Na nem maradt le semmiről, mert a botján még kapás sem nagyon akadt. Felnőtt kategóriában 14-en mérték össze a tudásukat és a türelmüket, és gyermek kategóriában is akadt egy nevező, aki négyéves lány létére igen megdolgozott a díjáért. 11 kis halat fogott ki az aputól kölcsönkapott pecabotjával. Nem is maradt el a jutalma! A versenyhorgászok teljesítményét súlyban mérte a szigorú zsűri –s ha nagyon nagy halat nem is sikerült fogni – a sok kicsi sokra megy mottó bejött. A legtöbb súlyt ugyanis az a több mint 320 kis hal nyomta, amelyeket Borbás Józsi fogott ki, őt követte a tavaszi verseny győztesének édesapja Ódor János, majd végül, - de nem utolsó sorban Dimitrievits Iván vitte a pálmát harmadikként. Mi – többi résztvevők – csak szurkoltunk és lelkesítettük a horgászokat, s közben napozva, pihenve élveztük a jó időt. Délutánra aztán bográcsba kerültek a kifogott halak, ínycsiklandó halászléillat lengte be a kempinget. Három bográcsban rotyogott a finomság, három ízlés szerint fűszerezve. A vacsorára összeült a társaság, a horgászverseny díjait is itt kaphatták meg a nyertesek. Oklevél, egy-egy üveg finom bor, a gyermek kategória győztesének pedig az oklevél mellé édesség és játék volt a jutalma. Bár a vacsora még előttünk állt, a halászlé kóstolgatásán már túl voltunk, a zsűri úgy ítélte meg, hogy a szakácsok egyöntetűen megérdemlik a jutalmat: a rendezvény emlékére feliratozott fakanalat és egy-egy üveg finom bort. A „nagyérdemű” aztán igazolta, hogy a halászlé finomra sikeredett, mert a bográcsok alján alig-alig maradt belőle. Őszinte barátsággal köszöntük meg Huszár Róbertnek, a kemping vezetőjének is a kedves fogadtatást. Késő estig vidám hangulatban beszélgettünk a gyertyafénynél, majd nyugovóra tértünk. Vasárnap is kellemes nyárias melegben élvezhettük a Balaton és környéke páratlan szépségét. Voltak akik kirándultak, mások horgásztak, vagy pihenéssel töltötték az időt, míg tehették. Estefelé indult útnak a csapat hazafelé, kellemes emlékekkel, feltöltődve a következő találkozóig.

egy résztvevő