Már régóta gondolkozunk rajta, hogy milyen lehet télen kempingezni. A legtöbben azt tartják, hogy elvész a kempingezések által oly sokra tartott közös beszélgetés és vacsorázás a kinti hideg miatt és mindenki bekényszerül a lakókocsiba, lakóautóba. Mégis mikor a katalógusokat lapoztuk jó volt nézni a csillogó havas tájba kempingező lakóautókat.

2004. októberében egyik kempingező társunk azzal az ötlettel állt elő, hogy mi lenne, ha páran ellátogatnánk a festői szépségű Salzburg környéki tavakhoz. Sokat gondolkoztunk, hogy mi is legyen, el merjünk-e indulni télnek idején hosszabb útra lakóautóval. Végül is úgy döntöttünk megpróbáljuk és december 27-én elindultunk a hidegből a télbe. Mivel szokásunkhoz híven késő délután indultunk útnak, első megállónk az osztrák határ utáni első benzinkútig tartott ahol egy parkolóban töltöttük el az első éjszakát.

Második nap rövidebb megállókkal tarkítottuk utunkat míg a St. Gilgen-t követő, immár havas, parkolóban üdvözölhettük a másik két vállalkozó családot, ahonnan egymás után konvojt alkotva haladtunk a gyönyörű hegyekkel övezett kanyargós viszont lélegzetelállítóan szép utón St.Wolfgang fele (www.stwolfgang.at , www.wolfgangsee.at ).

Az előre kiszemelt kemping ugyan nyitva volt, de nem sikerült illetékessel beszélgetni és mivel a bejárat enyhén lejtett befele úgy döntött a csapat, hogy nem ezt hanem az egy kilométerrel Strobl város fele lévő Berau kempinget választjuk. Nem bántuk meg. (www.berau.at ) A kemping a helyek lábánál a Wolfgang tó partján fekszik. A vizesblokkja valami csoda. Önműködő ajtók, kellemes meleg, állandó melegvíz, és elsősorban a legfontosabb, hogy ragyogó tisztaság. A kempinghez szálloda és vendéglő is tartozik, valamint a fogadtatás is kitűnő volt. A recepciós hölgy nagyon készségesen tájékoztatott minden számunkra fontos és érdekes környékbeli és helyi kirándulási, szórakozási síelési lehetőségről. A napi ár két felnőtt és egy lakóautó részére 17 Euro. A kempingben ugyan nem volt tolongás viszont elmondhatjuk, hogy nem voltunk egyedül. A következő napok kinek-kinek az érdeklődési területének megfelelő programmal telt a mi családunk síelni tanult. Felfedeztünk egy közeli sí-centrumot a neve Postalm (www.postalm.at ), ahová Szilveszter napján meghívtuk a többieket is. A kempingben kapott kártyával a környéken közlekedő úgynevezett síbuszok térítésmentesen szállítják az utasokat síelni.

Szilveszter délután meglátogattuk St.Wolfgang város főterét, ahol megcsodálhattuk, a szűk még mindig karácsonyi ruhába öltözetett utcákat, az e vidékre annyira jellemző hosszú faerkélyes, emeletes ünnepi hangulatot sugárzó kis égőkkel feldíszített házakat, valamint a tóra épített fényövezte óriásgyertyát. Barátaink a szilveszter éjszkáját a kemping vendéglőjében töltötték, míg mi a kiskorú fiunkra való tekintettel a lakóban mulattuk el az időt, nem feledkezve el az éjféli magyar himnusz meghallgatásáról, ami mint mindig most is könnyeket csalt szemünkbe.

Az újév első napjának délutánján eleredt az eső, mi pedig úgy döntöttünk, hogy elindulunk hazafele. Utunkat a Bad Ishl város fele vettük ahol termálfürdő található azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kipróbáljuk. Sajnos csak városlátogatás lett belőle mivel a császárfürdő nem nyerte meg a tetszésünket annyira, hogy visszamenjünk az autókhoz és magunkhoz vegyük a fürdőfelszereléseket. Ehelyett meglátogattuk a város templomát, szétnéztünk egy városi piacon, gyönyörködtünk a csokoládéból és marcipánból készült cukrászdai kirakatban és méregdrágán vásároltunk néhány szemet gyönyörködtető süteményt. A következő megállónk az Ebensee partján lévő Gmunden város volt, ahol meglátogattuk a tóra épült udvarházat és immár szürkületben legeltethettük szemeinket a tó partján lévő fénybe burkolózó kisebb városokon és falvakon .

Másnap szétváltak utjaink a Linz előtti Rosenberger pihenőhelyen és ki-ki a maga sietségi állapota szerint tette meg az út hátralevő részét. Mi nem siettünk, kivételesen, így még megálltunk a Melki apátság épületénél ami maradandó élményekkel gazdagított. Megtudtuk, hogy Melk története a 700 évekig vezethető vissza, melyben a magyaroknak is jutott nem kevés szerep, hiszen 907-ben állítólag egy csapásra elpusztították az ott élt kolóniát. Na persze nem csak nekünk jutott ilyen mostoha szerep a megemlékezés következtében, hisz Melk és a melki apátság sokszor került mélypontra a történelmi viharok során. Tény ami tény ilyen gazdagon díszített templomot még nem láttunk, és bárkinek teljes szívvel ajánljuk meglátogatását. Az apátság Jakob Prandtauer építőmester nagyságát dicséri, aki úgy tervezte művét, hogy az emberi alkotás és a természet adta környezet tökéletes egységet képviseljen. Az apátság a bencések irányítása alatt működik templomként, nevelő intézményként, kollégiumként és nem utolsó sorban idegenforgalmi látványosságként.

Végül összefoglalva elmondható, hogy megérte elmenni télen kempingezni, igaz ehhez, hozzájárult a jó társaság, a nagyon szép nagyrészt napos idő, valamint az, hogy itthon hómentes utakon tudtunk közlekedni.

Rózsa család Debrecen