| | Az Olomouci Caravan Club baráti meghívására kilenc MCCC tag magyar család is ott lehetett május közepén Napajedlán, ahol az újjáépített Autocamping Pahrbek első vendégei voltak az OCC Kempingtalálkozójának cseh, magyar és szlovák résztvevői.
A magyar csapat előőrse már csütörtökön megérkezett Napajedlára, a Morva folyó partján fekvő, dombokkal övezett kisvárosba. Maga a városka neve is azt jelenti: dombra épült.
A szlovák barátoktól kapott útvonalleírás és a GPS koordináták segítségével könnyedén odataláltunk a kempingbe, ahol nagy szeretettel fogadták vidám csapatunkat. A nyelvi nehézségeket szlovákiai magyar barátaink segítettek leküzdeni, a recepciós hölgy hálás is volt a mentőövért, pláne mikor megtudta, hogy huszonkettőnk adatait kell majd regisztrálnia. Pedig nem tűntek jobban kimondhatatlannak a magyar nevek, mint például a csehek fagylaltot jelentő szava – a zmrzlna – amelyben hat mássalhangzó van egymás mellett. Mi megküzdöttünk vele, sőt meg is kóstoltuk! Na, hát emiatt merült le a csapat egyik autójának az akkumulátora hazainduláskor – de ez egy későbbi történet lesz!
Visszatérve az érkezéshez: az új kemping a Morva folyó vízililiomokkal szegélyezett partján terül el, a parcellák többsége árnyas fák alatt, áram- és vízcsatlakozóval ellátva terül el. Sajnos a fű – eső híján – még csak itt-ott sarjadt, de a talaj jól volt tömörítve – na és a szervezők arról biztosítottak bennünket, hogy nem lesz esős a hétvége, nem fogunk sárban ragadni és ez így is volt. A kempingben mesés hangulatot árasztó, élénk színekben pompázó vendégházak is sorakoznak, mintha sok-sok színes gomba nőtt volna ki a földből. A szervezők nehezményezték a kemping tulajdonosának, hogy a vizesblokkok felújítása nem készült el a nyitótalálkozóra, ráadásul a régi tusoló férfi blokkjában valami műszaki probléma adódott, így koedukáltan egy tusolót kellett használniuk nőknek és férfiaknak. Ez azonban csak az első este okozott kisebb kavarodást, amit nagyon kalandosan megoldottunk. De mi mástól lett volna különleges, izgalmas és mókás a tusolás, ha lett volna függöny is a kabinokon, másnaptól viszont már óránkénti beosztás került a fürdő ajtajára.
A kemping környezete páratlan nyugalmat áraszt, fákkal, vízinövényekkel övezett folyócska partján zöldülő pázsit, szikladomról csobogó patakocska aranyhalakkal, fahíddal, sziklakert frissen ültetett, sarjadó növénykékkel, szalonnasütő, minigolf pálya és hát nyüzsgő, vidám társaságok. A ragyogó napsütésben a part menti étterem terasza is megtelt élettel, a kempingbe pedig sorra érkeztek a lakókocsik. Többen – akik későn jelentkeztek – a betonozott parkolóban kaptak helyet, közvetlenül az első parcellasor mellett, még csak kerítés sem választotta szét a csapatot. Meglepő módon az, hogy a kemping be sincs kerítve, semmiféle biztonsági problémát nem okozott.
Pénteken estére mind a 9 magyar család megérkezett, a hosszú út fáradalmát egy csapásra elfeledte mindenki, amikor a kedves cseh, szlovák és magyar barátokkal üdvözölhették egymást. Magyaros virtussal óriási bogrács birkagulyás főtt és estére hosszan kígyózó asztalsor mellett ült össze a magyar csapat, vendégül látva az olomouci klub vezetőit, valamint csehországi és szlovákiai barátokat. A cseh klub elnöksége a klub emblémájával díszített párnát ajándékozott a csapatnak, tiszteletük és köszönetük jeléül, hogy elfogadtuk a meghívásukat. És hát a magyar lányok ezúttal is készültek meglepetés finomsággal, mégpedig olyan süteménnyel, amelynek a színei a magyar trikolórral, a szeletekből az MCCC feliratot formázva kápráztattak el mindenkit.
A vacsora közepette a helyi tűzoltók érkezése terelte el a figyelmet egy pillanatra, de szerencsére kiderült, hogy nincs baj, csak egy eltévedt méhcsalád telepedett a kemping egyik magas fájára, de a szakemberek úgy látták, hogy az óriási fekete gombolyag egyedei békésen pihennek, nem jelentenek veszélyt a kempingezőkre, ezért nem is háborgatták őket. Másnapra egyébként tovább is álltak a szúrós vendégek. A kemping vendégei azonban nagyon is maradtak, alkonyattájt kellemes zene és tábortűz fénye csalogatott mindenkit a folyópartra. Élőzenekar játszott a híd mellett, a tüzet pedig nyárson kolbászt sütögetők ülték körül. A tartalmas gulyás után éhesek nem voltunk, egy-egy karika kolbász viszont kóstolóként jólesett. Akinek beszélgetni, sétálni támadt kedve még nyugovóra térés előtt, a folyópart kínálta magát, a kempingben a lakókocsik között pedig vidám társaságok zsivaja, hangos kacagása hallatszott innen is, onnan is.
Szombaton reggel elég későn ébredt a tábor, de csakhamar nyüzsgő sürgölódés vette kezdetét, mindenki a megnyitó ünnepségre készült. A szervezők ajándékcsomagokat cipeltek a kissátorhoz, a csapatok egyenpólót öltöttek. Nagy sikert aratott a magyar csapat egyenruhája is, mind a 22-en egyforma fehér pólót öltöttünk, hozzá az MCCC emblémával díszített kék nyakbavalóval. Rendkívül elegáns és ünnepélyes volt, büszkén feszítettünk az elismerő pillantások közepette. Az Olomouci Camping Club elnöke - Roman Uličný - külön köszöntötte a résztvevők között a magyar csapatot Gyürky László MCCC elnök pedig köszöntőajándékkal kedveskedett neki. Megragadva az alkalmat, invitált mindenkit a 15. jubileumi Dahlie Rallye-ra.
A megnyitó ünnepség végén alkalom nyílt tombola vásárlásra, amellyel minden vásárló legalább egy ajándékot nyert. A szerencsésebbek az esti finálé sorsoláson értékes jutalmakat vehettek át.
A megnyitó után biciklitúra indult a kerekezés szerelmeseinek a Batya folyó menti kerékpárúton. Csehországban egyébként kiváló a kerékpárút-hálózat és rengetegen bicikliznek, görkorcsolyáznak. A túrán részt vevőknek nem csak a gyönyörű látvány, hanem a kellemes mozgás is nagy élmény volt. Aki nem vitt biciklit, gyalogosan is tehetett túrákat a Morva parton vagy a mesés városkában. Délután pedig hajókirándulás indult két turnusban, mert egyszerre csak hatvanan fértünk fel. Mind a 22-en együtt mentünk az egyenpólót felöltve. A hajó a Morva folyó kikötőjéből indult egy kedves hölgy kalauzzal. Néhány kilométer után egy zsiliphez érkeztünk, amin keresztül a Batya kanálisra juthattunk ki különleges módon. A zsilipbe hajózva becsukódott a hajónk mögött a vas kapu, majd a víz szintjét csaknem egy méterrel lejjebb engedték a kanális szintjéhez igazodva, úgy tudott hajónk kijutni a folyónál keskenyebb csatornára. A Kanális építtetőjéről – a neves cipőgyárosról – kapta a nevét, aki termékei vízi úton történő szállítása céljából ásatta a mesterséges medret. Több zsilip és híd is van a csatornán, több hídpillérnél le kellett menjenek az utasok a tetőrészről a kabinos utastérbe és a matróz le is hajtotta az üléseket és korlátokat, hogy a hajó átférjen a híd alatt. A mintegy másfél órás hajóút során gyönyörködtünk a táj változatos szépségében és elámultunk azon, mennyien kerekeznek a bicikliúton. Több helyen külön biciklis pihenőhelyeket láttunk, ahol frissítővel és különféle kikapcsolódási lehetőségekkel várják a bringázókat. A visszafelé út utolsó negyedén kicsit csöpögni kezdett az eső, de mire a kikötőbe befutottunk, a nap már újra sütött. A kempingben már csak a tócsák árulták el, hogy nem sokkal előbb hatalmas zápor frissítette fel a levegőt, amíg mi hajókáztunk. Vendéglátóink olyan figyelmesek voltak – tudván, hogy mi a hajón vagyunk – a szabadban maradt székeinket, asztalainkat bepakolták az elősátrak alá, hogy ne ázzanak meg. A zuhé a döngölt talajon szerencsére nem okozott nagyobb sarat. A kirándulásban elfáradt csapat jólesően ült össze egy délutáni kávéra, hogy erőt merítsen az esti bulira. Azt megelőzően pedig a tombola főnyereményeit is kisorsolták, köztük az MCCC nevében felajánlott kempingezési lehetőségeknek három cseh család örülhetett. Bár egy kis nyelvbotlás csúszott a felkonferálásba a cseh rendezők részéről, amikor felkérték Gyürky Lászlót, hogy a nyertes családokat tájékoztassa a beváltás lehetőségéről, úgy konferálták fel, hogy ő „Magyarország elnöke”. A baki általános derültséget keltett, volt aki tréfásan gratulált is neki. És hát természetesen a tréfás kedvű magyar csapat sem hagyta annyiban a dolgot, még aznap este kiötlöttek valamit, amivel rátehettek még egy lapáttal a poénra.
12 pontos kiáltványt fogalmaztak meg, amelyet zajos felvonulással, fazék alján fakanállal kidobolva vittek az elnök elé és kikiáltva ismertettek vele. A többi között benne volt az az elképzelés, hogy hetente csak két napot kelljen dolgozni, a többit kempingezéssel lehessen tölteni, legyen több külföldi kempingtalálkozó, legyen több elnöki gyalogtúra és még más egyebek….
Az este a közös zenés-táncos mulatsággal folytatódott, ahol cseh, szlovák és magyar vendégek együtt mulattak jó kedvvel késő éjjelig.
Vasárnap reggel sajnos a búcsú napja virradt fel. A délelőtt még tartogatott kellemes programot, egy közeli lovardába indult gyalogtúrára a csapat. A ragyogó napsütésben a séta is jólesett a kedves társaságban és gyönyörű paripák nyűgözték le a kíváncsiskodókat. Visszatérve a kempingbe azonban mindenkit a csomagolás és a búcsúzkodás várt. Akadtak azonban, akik nem akkor tudtak hazaindulni, amikor tervezték. Hogy miért is? Történt, hogy néhány magyar családnak maradt még némi koronája, amit úgy döntöttek, nem hoznak haza. Csábítóan hívogatta őket a fagyizó és a büfé, ezért a kempinget elhagyva a parkolóban még megálltak egy kicsit csemegézni. A pultos hölgyet már alapból összezavarták, mire – a nem egyszerű igényekből - megértette, hogy ki milyen fagyit kér, ahhoz pedig már végképp számológépért kellett futnia, hogy összeadja, mennyit kell fizetniük. Szóval a fagyizás egy kicsit bulisra és hosszúra sikeredett, eközben az egyik család autójában a bekapcsolva hagyott hűtődoboz lemerítette az akkumulátort, így hát épp olyan kalandosan ért véget ez a kempingezés, ahogyan indult. Hazafelé úton aztán még defektet is szereltünk az egyik debreceni családnak, de végül mindenki épségben hazaérkezett.
Még sok hasonló kedves kempinges élményt kívánunk magunknak és a többieknek is!
