Kellemes, vidám, élményekben gazdag napokat töltöttünk Alsóörsön, a Magyar Camping és Caravanning Club idei Nemzeti Találkozóján.

Mivel elsők között érkeztünk, nagyszerű helyet találtunk a part közelében, gyönyörű kilátás nyílt a tóra, amelyet a plázson a fürdőzők, napozók hada, a vízen pedig a vitorlázók, csónakázók és szörfözők százai birtokoltak nagy élvezettel. Az időjárás végig nagyon kegyes volt hozzánk, a társaság pedig remek volt, így az egész évben áhítva várt nyaralásunk nagyon jól sikerült. Programokban is gazdag volt a találkozó, emellett családommal és barátainkkal remek kirándulásokat tettünk a környéken.

Bár az első napokban aggódva hallottuk, hogy elnökünk kórházba került, Tajti András elnökhelyettes - segítőivel: a Berg házaspárral, Gerbel Mártival és Molnár Kornéllal - nagyszerűen vitte a stafétát. A szigorú orvosok végül a szombati nyitónap reggelén ideiglenesen eltávozást adtak Lacinak, így a megnyitó ünnepség végére megérkezett. Meleg tapssal köszöntötték a résztvevők a sápadt, kissé megviselt, de mosolygó arcú elnököt. A cseh és szlovák csapat jelmezt öltve egy rögtönzött kis műsort is adott a gyógyulásáért. A megnyitó után a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság kommandósai tartottak izgalmas, látványos bemutatót a kordonon kívül összesereglett sokadalom lélegzetvisszafojtva figyelte az életszerű eseményeket. Méterekről láthattunk olyan akciót, ami a kommandósoknak rutinfeladat, a mindennapi embereknek viszont unicum. Ropogtak a fegyverek, repültek a vaktöltény-hüvelyek, a fekete csuklyás kommandósok pillanatok alatt leterítették a bűnözőt. Láthattunk autós üldözést és elfogást is. Eközben a Közlekedésrendészeti Alosztály kiállított járműveit nézhettük meg kívülről-belülről, így egy Audi TT Coupe-t, amelyből a rendőrségnek mindössze 3 van Magyarországon, valamint rendőr motorokat is kipróbálhattak gyerekek és felnőttek is. Közben a színes forgatagban a rendezvénysátor előtt árusok kínálták portékáikat.

A kellemes nyári időben délután napoztunk, pihentünk, a gyerekek pedig az animátorok mindennapi színes programjaival foglalták le magukat. Este a sátorban zenés mulatság várt bennünket, ahol jól éreztük magunkat.

Vasárnap több időpontban is animációs foglalkozás várta ismét a gyerekeket, sport és vízijátékokkal, gyöngyfűzéssel, röplabdával. Sajnáltam, hogy az esti flekkenpartyra csak kevesen jöttek el, pedig nagyszerű alkalom lett volna arra, hogy együtt legyen a csapat.

Hétfőn egész nap kirándultunk, élveztük a jó időt és a Balaton-felvidék csodálatos helyeit. Délutánra igyekeztünk vissza a kempingbe, mert kezdődött az íjászat. Muhari Zsolt klubtársunk és családja a Honfoglalás hangulatát idézve három napon át egy-egy képzeletbeli utazásra hívott bennünket őseink korába. Kipróbálhattuk, hogyan is használták elődeink ezt a fegyvert. Köszönet a kitartásukért és a türelmükért, ahogy a „bénázó” céllövőkkel bajlódtak.

Kedden a gyerekek újra belevetették magukat az animációs programokba, aszfatrajzoltak, arcot festettek, lufit hajtogattak, víziaerobicoztak, kosárlabdáztak, mi felnőttek pedig az estére gyúrtunk. Újabb remek produkció várt bennünket a sátor színpadán, a Tajti Boy zenélt. A mulatós zenéjükre többen táncra is perdültek. A hangulatosra sikeredett estét kellemes társaságban, baráti körben folytattuk az elősátorban.

Szerdán reggel kicsit tovább lustálkodtunk, hogy kipihenjük az esti fáradalmakat. Csak a csiklandozó napsütés csalogatott ki az ágyból, na meg a korgó gyomunk. Bőséges déli reggelink után nagyot csónakáztunk, majd megmártóztunk a hűs habokban, délután íjászkodtunk, koraeste pedig barátaink vártak bennünket bográcsozásra. A vidám társaságban borozgatva, mulatságos történetek kerültek elő és észre sem vettük, hogy repül az idő. Bulizós hangulatban érkeztünk az esti zenés mulatságra és késő éjjelig roptuk a táncot.

A csütörtök ismét a pihenés napja volt, úgy elengedtük magunkat, hogy majdnem elkéstünk a családi vetélkedőről. A világért sem hagytuk volna viszont ki, hiszen gyermekkorunk vidám akadályversenyeinek hangulatát idézte fel bennünk. Újra felszabadult gyermekeknek érezhettük magunkat, amíg a játékos feladatokat igyekeztünk leküzdeni. Volt olyan testes apuka, aki az ugrókötelet szinte csak guggolva tudta áthajtani, de hibátlanul teljesítette a feladatot. A horgászjátékban pedig olyan is akadt, aki egyszerre három halat akasztott horogra. A diótörés már nehezebb diónak bizonyult, csak keveset sikerült eltalálni a kalapáccsal. A verseny végén volt aki törökülésben ülve jóízűen csemegézte a megtört diók bélét. Volt még ezen kívül célba dobás, egyensúlyozó feladat és más vidámságok is. A családok apraja-nagyja jól mulatott egymás esetlenkedésein. Nyilván az sem volt mellékes, hogy mennyi pontot sikerült egy-egy családnak összeügyeskednie, mert a legeredményesebbek értékes ajándékokra számíthattak. És hát az esti produkció az feledhetetlenre sikeredett. A fellépő „Csajok” név már eleve sejtelmet sugárzó volt, hát még amikor színpada léptek! Órákon át a legváltozatosabb zenei stílusokkal, fantasztikus kosztümökkel, fergeteges tánccal kápráztattak el bennünket a csinos lányok és közöttük egy szem fiú is. Lendületes, fiatalos temperamentumuk, gyönyörű hangjuk magával ragadó volt, végig tapsoltuk a számokat. A végén alig akartuk elengedni a társaságot. A tapsvihar közepette az Elnökség férfi tagjai egy-egy szál rózsával köszönték meg a lányoknak a feledhetetlen estét, a fiú pedig egy üveg nemes nedűt kapott.

És ahogy fogytak a napok, úgy gyarapodtak az élmények. A reggeli tornára – pedig minden nap 10 órakor kezdődött – egyetlen egyszer sem tudtam rávenni magamat. A délután 3-kor kezdődő víziaerobic viszont nagyon jól esett, a medence pénteken is megtelt nem csak a tornára, hanem a játékokra is. A sportot kedvelők délután választhattak a ping-pong és az íjászat között, mi ezúttal is őseink kedvenc időtöltésére, az íjászatra szavaztunk és nem bántuk meg. Csaknem alkonyatig záporoztak a nyilak a céltáblákra.

Az esti program a rockzenét kedvelőknek szólt. A színpadon a The Entry Rockcsapat játszott a maroknyi, de lelkesen csápoló közönség előtt.

A jó idő még a szombati napon is kitartott. Napközben még ragyogó kirándulóidő volt, sokan kihasználtuk még, a gyerekek pedig ezen a napon is élvezték az animátor programokat.

És elérkezett a záróünnepség ideje is. Az Elnökség megköszönte azoknak az MCCC klubtagoknak, valamint a cseh és a szlovák társklubok tagjainak, akik eljöttek a találkozóra és jól érezték magukat. Kiosztásra kerültek a versenyek díjai, valamint oklevelet és egy focilabdát kapott a Nemzeti Találkozó legifjabb résztvevője, az alig 7 hetes Vancsik Hunor, aki Kiskőrösről érkezett a Balatonhoz kempingezni.

A záróünnepség után nem sokkal elkészült az óriási üstben a gulyás, a bőséges adag mellé mindenki kaphatott még egy pohárka csopaki bort is, hogy jobban csússzon a falat. A búcsúestre az eső is megérkezett, talán az égiek is sajnálták, hogy vége lett egy újabb kellemes nyárnak. A rendezvénysátor tetején kopogó eső azonban cseppet sem rontott a fergeteges hangulaton, a nosztalgiadiszkó remek zenéire óriásit táncoltunk. Méltó befejezése volt ez egy nagyszerű találkozónak, amelyen csak az nem érezte jól magát, aki nem is akarta.

Köszönjük a feledhetetlen napokat a rendezőknek, akik a nehézségek ellenére is nagyszerűen helytálltak és míg mi pihentünk, ők ezúttal is azon dolgoztak, hogy mindenki jól érezhesse magát.

Zsuzsi