| | Új helyszínen - nemzetünk szülőhelyén – Ópusztaszeren rendezte meg Kempingtalálkozóját a Magyar Camping és Caravanning Club július 23-25-ig.
A Nemzeti Történeti Emlékpark szomszédságában fekvő kemping otthonos, kellemes helyet adott árnyas fái alatt a fesztiváli hétvégére érkező csapatnak. Aki minden zegét-zugát be akarta járni nemzetünk születésének helyén, már akár szerdán-csütörtökön megérkezhetett, az egy alkalommal megváltott belépőjegy ugyanis egész ott tartózkodása alatt korlátlan belépési lehetőséget biztosított az Emlékpark területére és kedvezménnyel nézhették meg tagjaink a lovasprogramot és a Feszty-körképet is, amely leporolva, megújult terepasztallal és egy új látogatói ösvénnyel kínál páratlan történelmi élményt a Honfoglalás korából.
A magas fákkal árnyékolt, térkövezett, árammal és vízzel ellátott parcellákon egész utcát megtöltött a csapat. Szerdától-péntekig forró nyári napsütés kényeztette a kempingezőket. Akik előbb érkeztek, biciklivel vagy gyalog barangolhatták be a környéket és nagyokat sétálhattak, nézelődhettek a Nemzeti Történeti Emlékpark nyugalmat árasztó világában is.
Pénteken koraeste összegyűlt a társaság a Találkozó megnyitójára. Az Emlékpark részéről Nyulasi Ágnes kulturális csoportvezető köszöntötte az MCCC tagjait és néhány szóban ismertette az Anjou-Napok tervezett programjait, amelyet az idén először próbáltak beilleszteni a rendezvényeik sorába. Apró ajándékkal is kedveskedett a kempingezőknek, mindenki kapott egy mini Feszty-körképet, valamint az Emlékpark jeles napjait megörökítő programkorongot. A társaságok a kellemes nyári estét kihasználva késő éjjelig összeülve beszélgettek, anekdotáztak.
Szombaton reggel esőkopogásra ébredtünk, de bejött az a jóslat, hogy a reggeli vendég nem marad sokáig, ugyanis mire megreggelizett, összecihelődött a csapat, a nap is kisütött. Bár a felhők egész nap jöttek-mentek az égen, a fesztiválozókat csak egy koradélutáni néhány perces záporkával szentelték meg. Ezt leszámítva kirándulásra, sétára kiváló idő volt és a csodálatos helyszín mindehhez felemelő élményt adott.
Oklevelek tanúsága szerint I. Károly király – közismertebb nevén Károly Róbert – 1318-ban kíséretével meglátogatta Szer monostorát. Erre a jeles időre emlékezvén elevenítették fel július 24-én az Anjou-kori Magyarország vitézi és étkezési hagyományait. A rendezvényre ellátogatók bepillanthattak a királyi udvar míves- és ünnepnapjaiba. Hódolatukat fejezhették ki az uralkodónak és díszes kíséretének, csodálkozva megtekinthették udvarhölgyek hímes viseletét, vitézek csillogó vértjeit, félelmetes fegyvereit. A szájtáti gyerekhad a várudvaron fakarddal megvívhatott, hordón lovagolhatott, s vitézek táborába bátran bekukkanthatott. A lovagi játék izgalmai közben megfáradt vendégsereg fák árnyékán megpihenhetett és hát ínycsiklandó falatok versenyén nagyokat nyelhetett és fejedelmi étkekből kóstolót csengő aranyforintért olcsón megvehetett volna, ám a „Fejedelmek étke, étkek fejedelme” főzőtudomány megmérettetésre nem sok jelentkező akadt.
A király és díszes serege 11 órakor érkezett a Székely kapun át az Emlékparkba. Az MCCC tagok nagy örömmel fedezték fel a ceremóniamesterben és a kíséretben a Langaléta Garabonciásokat, akik már számtalanszor szórakoztatták őket a Klub találkozóin. Az összegyűlt tömeg nagy izgalommal kísérte a menetet a Szer monostorához, ahol a királyt sereglete köszöntötte, köztük a Szent György Lovagrend vitézei, a Langaléta Garabonciások, a királyi solymász, a vitézlő kunok, erő- és testgyakorlók, valamint Pavane zászlósai na és el nem maradhatott az udvari bolond sem.
A Betyárfészekben egész nap látható és kipróbálható volt a Zsoldosok tábora, az Igricképzőben nádsípot, körtemuzsikát, dobot készíthettek és vásárolhattak, az Apród tanodában apró harci fogásokat sajátíthattak el az érdeklődők fakarddal, kelevézzel, de kovácsoktól, fanyűvőktől, teknővájóktól leshették el a mesterség fogásait is. A legkisebbek lovagolhattak fahordón, vívhattak keskeny pallón is. Volt eközben „Lánc, lánc, eszterlánc, mindenkinek egy kis tánc” síppal-dobbal, nádszál termetű táncosokkal.
Koradélután a király a kunok táborában tett látogatást, kik seregébe állottak Hidán Csaba vitézi útmutatójával.
Ezt követte a Haditorna-bemutató a király valamennyi vitézével, a Szent György Lovagrenddel, a Kaszkadőr Lovas Színház vitézeivel, talpasokkal, dobosokkal, zászlóforgatókkal, solymászokkal.
Az egész napos programtól megfáradtan a király és kísérete asztalnál ülve várta az „Étkek fejedelmét” amelyet fatálcákon tálaltak fel. Néhány szerencsés fesztivállátogató is egy asztalhoz ülhetett a királlyal és megízlelhette a legjellegzetesebb korabeli étkeket. A vacsora végeztével Pavane táncosai szórakoztatták a királyt és kíséretét.
Bár a Fesztivál programokban gazdag volt, azért néhány részletében észrevehető volt a szervezői tapasztalatlanság. A tervezett „ínycsiklandó falatok versenye” - jelentkező versengők hiányában - elmaradt, helyette sült kolbászt, saslikot, grill húsokat, na meg szénsavas üdítőket kínáló büfénél állhatott órákat sorban az, aki megéhezett és fizethetett arany-árat a korántsem Ajou-kori étkekért. Még szerencse, hogy az MCCC vendégeknek nem kellett kötelezően kifizetni a kóstoló éteknek szánt juhtúrós hajdinakása 500 Ft-os díját – a külső vendégeknek ugyanis ennyivel drágább volt aznap a napijegy, mondván, hogy ők jól is lakhatnak - mert a merőkanálnyi, kukoricaliszből vízzel, fűszer nélkül kotyvasztott puliszka alig ehető volt.
Akinek viszont a sok-sok program és látnivaló közepette maradt ideje, végigsétálhatott az Emlékpark látnivalóin is, így a Skanzenben, a Nomád parkban, a jurtákban, illetve a tó partján. Mindenütt a múlt egy-egy szelete érintett meg, ami rohanó világunkban békét, nyugalmat sugároz. Bár vasárnap délelőtt eső mosta el a fesztivál porát, délután kirándulhattunk még egyet és barangolhattunk kedvünkre őseink nyomában az Emlékpark ösvényein.
Gy. Mészáros Ágnes
