Új színt és páratlan élményeket hozott a termálfürdős kempingtalálkozók után az Orfűn megrendezett MCCC Túrázó és Gombász Találkozó.

A csodás természeti kincsekkel megáldott környezet, a gazdag programok és a fantasztikus csapat talán kárpótolt mindenkit azért, hogy a Panoráma Kemping vizesblokkjai enyhén szólva hagytak maguk után kívánnivalót. Ez viszont senki kedvét nem vette el attól, hogy jól érezzük magunkat. Már a Pécsről Orfűre vezető árnyas hegyi úton levetkőztük a mindennapok gondját és a kempingben összegyűlt vidám csapat közé felszabadultan, jókedvűen érkeztünk.

Voltak olyan szerencsések, akik már keddtől élvezhették a jó levegőt, a madárcsicsergést, a nyugalmat és a környék szépséges tájait. Pénteken délutánra szinte mindenki megérkezett, az esti megnyitóra jókora csapat sereglett össze a tűzrakó helyen. A köszöntő után tábortűz lángja gyulladt, a füstje elűzte a szúnyogokat, a lángja fényt, meleget és vidámságot adott az azt körülülőknek. A kisasztalon ekkor már sorakoztak a sütésre váró húsos szalonnaszeletek, a nyársak is csakhamar előkerültek és az utazásban fáradt, éhes gyomrokat finom falatokkal töltöttük meg. A jókedvű beszélgetések közepette gyönyörködtünk az égbolt csillagaiban is. Városi szemeknek fantasztikus volt a látvány, a sötétben minél tovább kémleltük, annál több csillagot fedeztünk fel.

Éjfélre járt már az idő, amikor a tábor elcsendesedett, nyugovóra tértünk. Hajnaltájt arra ébredtünk, hogy feltámadt a szél, többen felkeltünk hogy elpakoljuk, ami kint maradt, vagy újabb cövekekkel erősítsük meg a sátrakat. A hegyek mögött villámlott, de szerencsére megúsztuk egy rövidebb szélviharral, az eső elkerült bennünket.

A szombatot a túrázásnak szenteltük. Sajnos a szárazság miatt gombát csak elvétve lehetett látni, azok is többnyire kukacosak voltak, de úgy döntöttünk, hogy inkább lemondunk a gombáról, csak ne essen az eső!

Reggel 8 óra körül pécsi klubtagjaink segítségével városnézésre indultak néhányan Pécsre. Siethettek vissza, mert 11 órától idegenvezető várta az MCCC csapatot az Abaligeti barlang bejáratánál. A hegyi úton felfelé kapaszkodva csodálatos panoráma tárult elénk a tóra, már akkor eldöntöttük, visszafelé itt feltétlenül megállunk. A barlang bejáratánál valóban várt minket az idegenvezető, akit egy MCCC matricával díszített pezsgővel köszöntöttünk. Fiatal kora ellenére lenyűgözően sokat tudott a barlangról, amely a Dél-Dunántúl leghosszabb és egyetlen kiépített barlangja a Bodó-hegy oldalában. Bár a természeti képződmény hossza 1380 méter, a látogatók mintegy 500 méternyi kiépített részt járhatnak be, ahol lélegzetelállító cseppkövek találhatók. A barlangban végig patak folyik, ezért olyan gazdag a belső felszíne eróziós formákban. Levegőjének magas pára- és radon tartalma, pormentessége és a felszíninél alacsonyabb légnyomása miatt légúti megbetegedések gyógyítására kiváló. A közel egy órás sétában kellemesen elfáradtunk, jólesett a tóparton leülni és gyönyörködni a környezetben. Sok érdekességgel szolgált a barlang apró lakóit bemutató Denevérmúzeum is, a szárnyas emlősökről olyan információkat tudhattunk meg, amelyek gyökeresen megváltoztatták bennünk a népi hiedelmek okozta félelmeket a denevérekkel kapcsolatban. Eddig azt sem tudtuk róluk például, hogy amikor nem alusznak téli álmot, minden este a testsúlyuk harmadának megfelelő súlyú rovart elpusztítanak. Meghallgathattuk az egyes fajok hangjait is. Este aztán a kempingben már sokkal barátságosabb érzésekkel figyeltük, ha egy-egy példány elhúzott a fejünk felett a sötétben.

Búcsúzva Abaligettől visszaindultunk Orfűre, ahol még számtalan élmény várt. Félúton valóban megálltunk a panorámában gyönyörködni, virágot szedni. A vadvirágoktól színes hegyoldali réten szinte kedvünk támadt leszaladni, mint gyermekkorunkban, de csak Márti volt olyan bátor, hogy kislányát kézen fogva ezt meg is tette. Hamarabb leértek gyalog a völgyben kanyargó útra, mint a csapat, és - bár tréfából kicsit hagytuk futni a stoppolókat az autó után - végül mégis felvettük őket. Az út pedig vezetett tovább, egyenesen a Kemencés udvarba, ahol úgy éreztük, hogy évszázadnyit forgott vissza az idő kereke. A hely a magyar paraszti környezetet, a lassan feledésbe merülő étkezési kultúrát és ízvilágot eleveníti fel. Számtalan formájú, ma is működő kemence tölti meg az udvart, az egyik körül kötényében éppen Marika néni sürgött-forgott és ínycsiklandó süteményillat szállt a levegőben. Puha, omlós kalácsok sültek ki, amelyeket még melegen kóstolgathattunk. A muskátlis ablakokkal övezett épületben minden olyan konyhai eszköz megtalálható volt, amelyet nagyszüleink még használtak, a mozsártól a dagasztó fateknőig. Előkerült egy seprű is, amelyet a legmókásabbak rögtön használatba is vettek, de nem ám söprögetésre!!! A móka az udvaron folytatódott, a vidám társaság az MCCC elnökségének férfi tagjait kissé „korlátok közé szorította”, amit jól tűrtek. A tréfán még a kertben kiállított madárijesztők is jól mulattak.

A kertből a Tájházba vezetett az utunk, az elöl templomnak látszó, hátul tornácos házban mintha megállt volna az élet. A rokkánál élethűen üldögél egy anyókafigura, a tűzhelyben még ott volt a hamu, a spájz polcain pedig befőttek sorakoznak. A berendezések és a használati tárgyak is a régmúltat idézik, amelyet gyermekeink már csak ilyen helyeken láthatnak. A ház körül az elmaradhatatlan gyógynövényeket fedeztük fel, a mentát, a bazsalikomot és még sok mást. Már a kapu felé sétálgattuk, amikor valaki a társaságból gólyalábakat fedezett fel egy fa tövében. Lett is nagy móka és kacagás, amikor a bevállalósak kipróbálták azokat. Nem is volt olyan egyszerű állva maradni rajta, nem hogy lépegetni! Bár még versenyen nem indulhatnánk, páratlan élményekkel lettünk itt is gazdagabbak.

Észre sem vettük, hogy eltelt az idő, ideje volt visszaindulni a kempingbe, mert újabb feladat várt. Vacsorát kellett főzni a túrázásban megfáradt, farkaséhes csapatnak. A sok szorgos kézzel azonban ez is könnyen haladt. A lányok hagymát, zöldséget aprítottak, csipetkét csipedtek, a fiúk szalonnát, füstölt csülköt, húst vágtak. Az elnökünk a bogrács körül szorgoskodott, keverte, kavarta, riszálta. Egyre finomabb illatok terjengtek, amelyek odacsalogattak mindenkit. Még a legifjabb MCCC kempinges kislegény, az alig két hónapos Agg baba is meglátogatta a csapatot, hogy szippantson egyet a kempinges levegőből. A balatoni Nemzeti Találkozóra már „tapasztalt” kempingesként jön majd.

Voltak kétkedők, akik a kisebb bogrács láttán kétségbe estek, hogy ennyiünknek elég lesz-e a vacsora? Nem tudták, hogy az csak az alap pörkölt, amit aztán háromszor akkora bográcsba öntöttünk át a gulyáshoz. Az asztalokat összerakva utcahosszon elnyúltak, alig lehetett egyik végéről a másikra ellátni. A finom étek és a helyi sütésű fehér kenyér nagyon ízlett a társaságnak, repeta is jutott belőle bőven. Az asztalokra gyertyák kerültek, a lobogó lángok fényénél jóízűen beszélgetve, tréfálkozva telt az este.

Vasárnap reggel egy kicsit megnyújtottuk a pihenést. Jólesett a kellemesen lehűlt levegő, a csend, a nyugalom, és hát nem kellett sietni sehova. Majdnem dél volt, mire mindenki felkelt és asztalhoz keveredtünk, de annál jobban esett az étek. Bandi igazi ínyencséggel, csigapástétommal kínált meg bennünket, Mártiék pedig meglepetésként egy újabb adagot hoztak a Marika néni által sütött kemencés finomságokból, a friss meleg sütiket búcsúzásként majszoltuk, majd fájó szívvel, de tele élményekkel és kedves érzésekkel indultunk el hazafelé. Irigyeltük azokat, akik még tudtak maradni néhány napot ezen a csodálatos helyen.

Gy. M.Á.

**************************************************************

Orfűn csak a gomba hiányzott

Az MCCC idei tervei között szereplő Orfű-i túrázó és gombázó program (gomba hiánya nélkül is) remekbe szabott elgondolás volt. Maga a Mecsek-Hegyhát, mely látványos vizei, hegyei, dombjai alkotta környezet magával ragadó, szemet gyönyörködtető hely.

Jómagam és férjem úgy nem sokkal, de kb. 36 évvel ezelőtt jártuk be egy baráti társasággal ezt a környéket és amikor csütörtökön ide érkeztünk az volt az érzésünk, hogy megállt az idő. A fák ugyan megnőttek, egy-két új ház is felépült, de a szolgáltatásban résztvevő épületek látványa mondhatnám siralmas volt. Ezek az épületek már nem tartoznak ennek helynek a természeti szépségei közé.

A kemping, amelyben az elhelyezést biztosította a klub szintén sok-sok kívánni valót hagyott maga után. A válasz ilyenkor mindig az, hogy nincs pénz. Azt gondolom nem pénz kérdése, hogy a pókhálókat leszedjük, hogy kitisztítsuk a mosdókagylókat, hogy felmossunk, vagy netán összeseperjünk.

Szép számmal képviseltettük magunkat ezen a kis családias programon. Sok ismerőssel és új ismerőssel sikerült kedves beszélgetéseket létrehozni. Csütörtökön első napunkon mindjárt ért egy meglepetés bennünket, mert az egyik klubtársunk, akinek olyan kitűző volt a kebelére tűzve, hogy Fő-fő-Főző (Mártika) és a hobbija a főzés, este vendégül látta az ott lévő kis csoportot finom sült húsokra, érdekes ízű salátákra. Az ég adott nekünk megfelelő meleget, de a gyenge szél kísérete segített ezt elviselhetővé tenni.

Többen egyénileg jöttek-mentek a környéken, kit mi érdekelt azt nézte meg és tartott este élménybeszámolót. Így mindenki eldönthette az információk alapján, hogy hogyan szervezi a holnapi programját. Szombaton délelőtt az Abaliget-i cseppkőbarlangba szerveztek a klub vezetői egy kirándulást, melyen sajnos mi nem vettünk részt, helyette kalandtúrára indultunk a Pannon Volán Zrt. magyar gyártmányú nagyon szép új buszaival, bebuszoztunk Pécs belvárosába. Látszik, hogy nagyon készülnek 2010 Európa Kulturális Fővárosa program keretében a Város Integrált Városfejlesztési Stratégiájára. A Széchenyi téren (ahol jelenleg felújítási munkálatok folynak) kiállított látványtervek alapján valóban nagyon szép város lesz. Sok sikert kívánunk a megvalósításához a városnak.

Hatod magunkkal szombaton délután 16 óra tájban elautóztunk Magyarhertelendre, mert hírét vettük, hogy nagyon finom házi sörfőzde van a faluban. Ezt nem hagyhattuk ki, meg is kellett kóstolni. A tulajdonos egy kis előadás keretében tájékoztatott bennünket ennek a finom habos italnak az elkészítési sorrendjéről. Tartósítószer nélküli finom hőmérsékletű habos söröket iszogattunk mértékkel, mert spóroltunk a vacsorára. Egy-két felvétel látható is lesz a sörfőzdéről.

Szombaton este a klub elnöke és a keze alá dolgozó sok kempingtársunk fáradtságot nem kímélve készítették el nekünk az estebédet, mely egy gazdag tartalommal ellátott gulyásleves volt. Kiraktuk az aszfaltozott utcára a kis kemping asztalainkat és a kicsit már lehűlt hőmérsékletű levegőn nagyon jóleső érzéssel fogyasztottuk a finom meleg leveskénket. Köszönjük a jól tartást, az ég adjon még sok ilyen lehetőséget a klub vezetésének. Mint a jóllakott napközisek a vacsora után sokáig beszélgettünk, ki előbb, vagy utóbb nyugovóra tért. Sajnos a szúnyoginvázió is meghatározta a szabad levegőn maradásunkat.

Vasárnap, már reggel 8 órától lehetett hallani a különböző zörejeket, suttogásokat, mert volt aki ekkor még aludt. Készülődtek a klubtársak a hazamenetelre. A négynapos rendezvény azt hiszem programjaiban elég gazdagra sikeredett, köszönjük a lehetőséget, a finom vacsorát és a kedves társaságot.

Nagyné Dobsinai Éva