| | Kedves ózdi klubtársaink - Péter és párja Zsuzsi - ötlete nyomán Ózdon rendezte meg az MCCC a Pünkösdi Kempingtalálkozóját. Az új helyszín, a sok érdekes látnivaló a kedves fogadtatás feledhetetlenné tette az ott töltött napokat.
Az ország ezen részén még úgysem jártunk eddig, ezért úgy gondoltuk itt a megfelelő alkalom. Szeretünk mindig újabb és újabb helyekre menni, így ismerjük meg kicsi hazánkat.
Ózd a szlovák határtól 12 km-re fekszik, de a lengyel illetve az ukrán határ sincs messzire. Ózd-ról csak annyit tudtunk eddig, hogy kohászati művek működtek a városban és, hogy a lakosság száma mintegy negyvenezer fő. Hát ezúttal megismerhettük testközelből is az igazi arcát és nagyon kellemes élményekkel tértünk haza.
Pénteken már kora reggel elindultunk a Találkozóra, mivel hosszú volt az út. A Mátraaljához közeledve Füzesabonytól dombvidékes tájon haladtunk, ami az alföldi szemnek csodás látvány. A kempingben a recepciós hölgy nagyon kedvesen fogadott minket. Üdvözlésként kaptunk ajándékcsomagot is, amiben Ózdról voltak szép és információban gazdag prospektusok. A kempingben már Andrásék és Péterék is fogadtak bennünket. Miután üdvözöltük őket és örültünk egymásnak, elfoglaltuk a kiválasztott helyet, letalpaltunk és elkezdtünk berendezkedni. Házigazdánk még asztalokról, padokról és napernyőről is gondoskodott, hogy legyen hol összeülnie a társaságnak. Ideiglenes rezidenciánkra kitűzte az ózdi és az MCCC zászlót is.
A kemping tízezer négyzetméteres, fás és füves, gondozott, ápolt területen fekszik. Mellette egy horgásztó terül el, ami egy kerítéssel van elválasztva és kívülről lehet megközelíteni. A kempingben aszfaltozott út vezet, a gyerekek vígan tudtak rajta kerékpározni, rollerezni és görkorizni. A vizesblokk tiszta és kulturált, meleg víz a nap bármely szakában mindig volt, csakúgy mint a WC-ben kézmosószer, kéztörlő és WC papír. A kempinghez egy jól felszerelt konyha is tartozott, benne mikró, több égőfejes gázrezsó és hűtőszekrény, fel van osztva több kisebb részre, ami kulccsal zárható, így mindenkinek lehetett saját rekesze.
A strandra közvetlenül át lehet járni a kempingből. Két medence áll a vendégek rendelkezésére, a felnőtteké 33,33 m hosszú, 21 m széles, 140 cm mély, a gyerekeknek szánt pedig 21 m hosszú, 8,5 m széles, 140 cm mély. A víz hőfoka 31 C° fokos, kellemes. Van még egy pancsoló, 30 m2-es területű és 30 cm mély. A strandhoz tartoznak még - a kikapcsolódást szolgálva - pingpongasztalok, homokos röplabda és focipálya és füves kosárlabdapálya is. A strand területe szintén füves, ápolt és gondozott. A medencéket reggel öt és este kilenc között használhattuk.
A kempingezők biztonsága érdekében a kerítésekre mozgásérzékelők vannak szerelve és még biztonsági szolgálat is ügyel, kettesével járőröve vigyáztak ránk. Kora délutáni órákban a legnagyobb meglepetésünkre tévés forgatóstábok látogatták meg az MCCC-s társaságot. Először a TV2-től Kandász Andrea és csapata készített interjúkat és felvételeket a Kalandjárat számára. Valamivel később az ózdi városi tv stábja is megjelent, hogy egy színes anyagot készítsen, amellyel tudtára adja a városlakóknak, hogy az MCCC Ózdon rendezett kempingtalálkozót.
Péter volt a csapat kalauza, mivel ő itthon volt, különböző programokat szervezett a városba és a környékre, hogy megismerhessük mi is szűkebb hazáját. Pénteken délután például a múzeumban várták a csapatot. Dobossy László tárlatvezető fogadott bennünket, bemutatta az ózdi kohászati művek kiállítását, ami 150 éves múltra tekint vissza. Ózd városát a széntelepek fölfedezése indította el az iparosodás útján az 1840-es években. A gyár alapterülete 50 hektár volt, ahol a dolgozói létszám elérte a 13,7 ezret is. 1960-70-es években Ózdot már a hazai nehézipar egyik fellegvárának nevezték. Volt olyan esztendő, amikor 1,2 millió tonna acélt gyártottak, ezzel rekord évet zártak. A múzeumban láthattuk a vasgyártás folyamatát, megmunkálását, különböző szerszámokat. A gyár termelt elektromos áramot, hőt, amit a lakosság számára is felhasználtak. A gyár területén épült Magyarországon az első fedett uszoda a dolgozók kikapcsolódására, valamint az első gyári óvoda a munkások gyermekei részére. A gyárnak volt saját jégkocka- és szódavíz üzeme is, ami biztosította a dolgozók védőitalát. A gyár termelése egyre csökkent, amikor bezárta kapuit, több mit tízezer ember munkahelye szűnt meg. A múzeum megtekintése után házigazdánkkal körbeautóztuk a volt gyárterületét, majd elmentünk a sportpályához ahol láthattuk az ózdi olimpikonok emlékművét. A városnak van kikre büszkének lennie!
Este nyolcra megérkezett táborunkba Ózd város polgármestere, Fürjes Pál és felesége, hogy köszöntse a kempingező csapatot. Késő estig jóízűen beszélgettünk velük, közben kiderült, hogy korábban ők is kempingeztek, ezért különösen örültek annak, hogy a nagy múltú klub Ózd városát választotta a Pünkösdi kempingtalálkozó helyszíneként erre a hosszú hétvégére.
Szombaton délelőtt kirándulásra indult a társaság Szentsimonra, az Ózdtól három kilométerre lévő településre, ahol megnéztük a különleges Szentsimon műemlék templomot és a helytörténeti gyűjteményt. A bátrabbak biciklivel, a kényelmesebbek meg kocsival tették meg az utat. Mire megérkeztünk már várt ránk Kovács Béla művészettörténész tanár úr, hogy megmutassa nekünk a Szentsimon templomot, ami a 13. században a település szélén álló dombra épült. Tornya ekkor még nem volt, a bejáratott a déli falon alakították ki, ablaka itt volt magason, lőrésszerűen kiépítve. A templomot később megnagyobbították, így nyerte el a mai téglalap alakját. Kapun belépve az udvaron található a háborús hősi halált halt katonák emlékműve névsorral. Amikor a templom belsejét 1948-1960 közötti időben restaurálták, akkor tűntek elő a 13. századból és évszámtöredék szerint 1423-ból származó freskótöredékek alól, KERESZTELŐ SZENT JÁNOS, a sárkányokkal küzdő SZENT GYÖRGY MODONNA és a megfeszített KRISZTUST SIRATÓKAT ábrázoló freskók. A sok festményen kívül 1650-ben készült 24 nagy méretű táblákból álló festett kazettás falmennyezet. A főoltár 1687-ben korai barokk stílussal készült. A főoltáron látható Simon aki a kezében tartja, Judás és Tádé könyvének kicsinyített mását. Szent Miklós püspök és Szent Imre herceg faszobra, és Páduai Szent Antal barokk szobrai láthatóak. Ezen kívül még két női alak melyek közrefogják az Abrahámot ábrázoló színes ólomüvegekből készült kompozíciót. A szószék a főoltárral egyidős, mellvédjét három csavart oszlop mezőkre osztja. Látható még Mária faszobra és Nepomuki Szent János szobra. Szűz Mária régi képe függ a falon díszes keretben. Sekrestye bejárata mellett levő csengőtartó barokkos kovácsoltvasból készült. Kórus és az orgona 1737-ben épült meg, a mainál kisebb méretben. Abban a nagy megtiszteltetésben volt részünk, hogy hallhattuk az orgona hangját, sőt csapatunk egyik tagja – Orsi - ki is próbálhatta a 274 éves hangszert. Áhítattal hallgattuk a rögtönzött orgonajátékot. A templom után még megnézhettük a helytörténeti kiállítást, a háborúban szolgált és elesett katonák képeit, leveleit.
Mire visszaértünk a kempingbe az utolsó résztvevő család is megérkezett, így teljes lett a csapat. Délután négyre volt még egy programunk az Olvasóba. Az olvasó szóról első hallásra könyvtár vagy hasonló jutott az eszembe, de szó sem volt róla. Az Olvasó Egylet, „művelődési ház” ami 125 éve alakult Ózdon, elsősorban a Kohászati művek dolgozó számára, szórakozás és kikapcsolódás céljából. Mire megérkeztünk - ki kerékpárral, ki kocsival - már várt bennünket Pappné Szalka Magdolna az intézmény igazgatónője és körbejárhattunk az épületben. Belépve a földszinten a fogadótér terül el, és itt található a csodálatos színházterem is, ahol épp egy kórus próbált, műsoruknak egy kicsit mi is részesei lehettünk csakúgy, mint a tükörteremben, ahol szintén próbált egy csoport. Itt találtunk még egy tánctermet és mozgásművészeti stúdiót is. Az emeleti galériában éppen a gyerekek munkájából összeállított kézműves tojásfestés, gyöngyfűzés és más kézimunkák fogadtak bennünket. Az emeleten találtunk még egy rendezvénytermet, ami fogadásoknak és különböző rendezvények bonyolításának ad helyet. Ámulatba ejtett bennünket ez a sok lehetőség, ami az ózdiak „olvasójába” belefér.
Hát a mi programunk is hasonlóan gazdag volt az Ózdon töltött néhány nap alatt. Vasárnap délután egy lovas bemutató várt ránk Ózd-Urajon az Ózdtól hat kilométerre található kis településen. A „pünkösdi” Díjugrató Kupa részesei lehettünk. Első körben láthattuk a kezdőlovak és lovasok akadály versenyét. Második körben tizenegy ló versenyzett és tíz akadály versenyszám volt. Közben a gyerekek lovakat simogathattak. A versenyszámok végén mindkét körben díjazták a lovakat, idő és hibapontok alapján. Volt olyan ló és lovas, aki nem egy díjat kapott. A lovak gyönyörűek voltak! Azt sajnáltuk csak, hogy a huszár- és csikós bemutató elmaradt.
Kárpótolt viszont mindenkit az esti program: a MAGMA TEAM Tűzforgató Kulturális Egyesület szemet kápráztató produkciója. A 2001-ben alakult együttes, fiatal baráti társaságból áll. Fellépnek fesztiválokon, falunapon, céges és családi rendezvényeken, mennek, ahová hívják őket. A láng misztikumát a zene és a fény kapcsolatára építik. A produkciójukban szerepel hosszú hőt, sárkányszárny, tüzes kard, lándzsa, óriás hot és még harcművészeti elemeket is használnak. A fiúk látványos műsorukkal kápráztattak el bennünket, kisgyerekektől kezdve, a felnőtt korosztályig. A fiúk a fantasztikus műsoruk után még velünk maradtak egy kicsit beszélgetni, a csapat érdeklődve kérdezgette őket és látszott rajtuk, hogy jólesik nekik az elismerés. Miután magunk maradtunk, még - kihasználva az utolsó estét – összeült a társaság és késő éjjelig nagyokat beszélgettünk.
Hétfőn – mint ahogyan a zárónapon mindig - fájó szívvel keltünk, hiszen már az jutott eszünkbe, hogy csomagolni és indulni kell haza mindenkinek. A délelőttöt még fürdéssel töltöttük majd kiadós ebéd után lassan hazafelé indultunk.
Szeretnénk a saját és résztvevő klubtársaink nevében ezúton is megköszönni a városnak, valamint Péternek és Zsuzsinak ezt a felejthetetlen hétvégét, aki nem jött el, az nagyon sajnálhatja!
Szijártóné Terike és István
