Azért, mert ez egy öt csillagos kemping és mert hagyomány kötelez bennünket MCCC klubtagokat, hogy itt töltsük el szokásos záró ünnepségünket. Persze sokan mondhatják, miért mindig ide, hiszen az országban számtalan szép kempinget lehet találni. Ez is igaz, de nekünk ez a komfort fokozat tetszik a legjobban és megmaradunk hagyományőrző klubtagoknak.

Kedves fogadtatásban volt része mindenkinek, a vezetőség minden tőle telhetőt megtett. Megérkezéskor mindenki megkapta a kis csomagját, amiben a Várkertfürdőről és a programról lehetett olvasni sok mindent. Nagyon sok szlovák, cseh, szlovén és egy lengyel család is részese akart lenni a mi mulatságunknak. Nem rejtem a véleményem véka alá, az volt az érzésem, hogy mi vagyunk a vendégek és nem ők, ugyanis nagyon sokan érkeztek a kempingbe. Kell a jó szomszédi viszony és ebbe nem viszünk politikát, mert mint a mondás tartja, „fejétől büdös a hal”. Ők nem éreztették velünk magyarokkal, hogy bármilyen problémánk lenne egymással. Pénteken 10 órakor nyitottunk, zártunk és a szokásos kedves szavakat hallottuk az elnökünktől. Csütörtök este egy kellemes hangulatú tábortűz mellett régi ismerősök társaságában sütögettük a pecsenyénket, vagy kinek mi állt a rendelkezésére. Későig jópofiztunk a tűz mellett, majd az égi áldás megzavarta jókedvünket. Egész éjjel szakadt az eső, de nem volt csüggedés, mert másnap reggel ragyogó napsütésre és finom melegre ébredtünk. Mint a fényképek is bizonyítják sortban, pólóban ültünk a kemping székeinkben és melegedtünk, mint a makk ász. A szűk baráti társaságot megfűztük, hogy vegyünk részt a családi vetélkedőn. Húzódtak, nehezen indultak el a finom napsütésben, de végül is mindannyian beneveztünk a versenybe. Nem bántuk meg, mert a verseny hangulata és az ügyetlenkedésünk sok nevetésre késztetett bennünket. Drukkoltunk a versenyzőknek, senki nem volt ellenfél, mert ez egy vidám kis játék volt. Ötletes elképzeléseket kellett megvalósítanunk, több-kevesebb sikerrel be is jött. A mi kis csapatunkból két család is elvitte az előkelő II., illetve III. helyezést. Gratulálunk nekik, mert nagyon kis ügyesek voltak, ezt nem ússzák meg legközelebb sem, nekik kötelezővé tesszük ezt a fajta vetélkedési formát. Amíg mi humorosan vetélkedtünk az animátorok dolgoztak a vizesblokk előterében és sorra jöttek velünk szemben kis apró népek, akiket a felismerhetetlenségig elmaszkíroztak. Színpompás apró kis arcocskák szaladgáltak össze-vissza, nyakig homokban, hintán, bicikliken. Kora este pedig egy fiatalokból álló tánccsoport munkájában gyönyörködtettünk. Sok-sok munka és fáradtság övezi ezt a látványt, hogy egy kívül álló ezt nem is sejti, hogy mennyi. Nagyon jól szórakoztunk, sokáig elnéztük volna őket, kár, hogy egyszer vége van mindennek. Na de az aznapi este fénypontja sem volt piskóta, jött a Karaoke és megtelt a sátor, mert ez az a műfaj, amihez mindenki ért. Így vagy úgy hamisan, vagy szép hanggal lehetett énekelni, senki nem fog megszólni, ha éppen nem úgy jön ki a hang, ahogy azt megszoktuk az igazi előadótól. A találkozón résztvevő nemzetek hang kavalkádja adta az esti karaoket, mindenki énekelhetett kedvére. Sajnos ez a program is hamar véget ért, de köszönjük Tibornak és Eszternek ezt a lehetőséget, akik szívvel-lélekkel dolgoztak, hogy nekünk szép és felejthetetlen esténk legyen. Másnap reggel kicsit szomorkásan, vizesen ébredtünk, mert egész éjjel esett ismét az eső, sőt másnap is szinte egész délelőtt. Jó ötlet volt a mozgópékség, mert így nem kellett kocsiba ülni, hogy friss pékáruhoz jussunk. Igaz sorban álltunk esernyőkkel, de megérte, finom gusztusos pékáru tárult elénk. A szombati kirakodóvásár is megtette áldásos hatását, nyíltak a pénztárcák és a vásárlási adrenalin szint is emelkedett. A sátorban sütés-főzés volt minden nap. Itt megjegyezném, hogy a sátor szellőzése nem megoldott, ugyanis a főzéstől kellemetlen ételszag terjedt a ruhánkból, amit azért nem kedvelünk, nem törvényszerű, hogy bűzlenünk kell. Mindenki spórolt és már nagyon várta a babgulyás osztását. Elismerés a szakácsnak és segítőinek, finom, puha, jól fűszerezett meleg volt az étel. Sokan megterítettek a sátorban és a helyszínen fogyasztották el a kapott gulyást, volt aki kis lábaskát hozott és a családi körben tette ugyanezt. A Musical Stúdió három hölgytagja segítettek hangjukkal megemészteni a telített pocakunk tartalmát. Aranyosak voltak és jó hangulatot teremtettek. Az utolsó előtti nap estéje sem volt mindennapi. Ugyan nosztalgia diszkó volt a neve, de a jó zene mellett a társaság volt az igazi. Egy meglepetéssel készültünk néhány család társaságában, mert az elnökünk születésnapja lesz az elkövetkezendő napokban és úgy gondoltuk, hogy itt a remek alkalom őt köszönteni. Megszerveztük, megleptük, fotóztunk, a meglepetést jól megettük, reméljük szívét melengette minden szavunk. Jött a vasárnap és a klubtagok csomagoltak, sepregettek, nem jó látvány ez, hiszen ez azt jelenti, itt a vége, immár negyedszer Pápán. De a zárszavunk mindig ugyanaz, „jövőre veled ugyan itt”. Igen adja az ég, hogy így legyen.

Nagyné Dobsinai Éva

***************************************************************

***************************************************************

Pápán otthon voltunk….

Mindegy volt, hogy milyen nyelven szóltunk, magyarok, csehek, szlovákok, lengyelek, szlovének és osztrákok, - több mint félezren - mindannyian nagyszerűen éreztük magunkat Pápán, a Várkert termálkempingben a Magyar Camping és Caravanning Club Évadzáró találkozóján október utolsó hétvégéjén.

Mindent felülmúló elismerés volt az a Magyar Camping és Caravanning Clubnak, hogy minden eddiginél több külföldi társklub tag kempingező is részt vett az Évadzáró Találkozóján. A cseh. lengyel, szlovák és szlovén kempingezők elmondták, hogy a kellemes hely, a nagyszerű programok és a kedves, baráti fogadtatás az ami ide vonzotta őket. Az osztrák ÖCT kempingklub is ebben az időben érkezett egy 40 egységnyi csapattal a kempingbe. Elnökük, Toni elismeréssel szólt az MCCC szervezőmunkájáról, a találkozó technikai hátteréről, a programok színvonaláról és a csapat jó hangulatáról. Tagjaikkal többször bekapcsolódtak a rendezvény programjaiba és nagyon jól érezték magukat. Az osztrák és magyar klubelnökök az együttműködés lehetőségeiről is tárgyaltak.

A hosszú hétvégére ezúttal is megtelt a kemping, senkinek nem jelentett gondot, hogy a barátokkal kicsit közelebb kellett állni egymáshoz. Magyar és más nemzetiségű kempingezők is már barátként, nagy örömmel üdvözölték egymást. A kemping utcái megteltek sétáló, beszélgető felnőttekkel, futkározó, bicikliző gyerekekkel, a játszótér hintáit és mászókáit is nyüzsgő siserehad lepte el. Voltak, akik kihasználva a jó időt, sétára indultak a környéken, egy cseh férfi a vállán egy óriási letört ággal tért vissza a kempingbe, mondván, hogy gyűjtötte az esti tábortűzhöz.

Csütörtökön estére egy kicsit izgultunk, hogy csendesedjen a szél és meggyújthassuk a délután összerakott óriási tábortüzet. A vizes tömlőt minden esetre odavezettük, nehogy meglepetést okozzanak a zsarátnok parazsak. Az időjárás felelős szerencsére velünk volt, így nagyszerű estét töltöttünk el a tűz körül. Az éhesebbek már alig várták, hogy a lángok parázzsá hamvasszák a fahasábokat és elkezdhessék sütögetni a nyársra húzott szalonnát, virslit, vagy kolbászkákat. Eközben a baráti társaságok a tüzet körülülve jókat beszélgettek, viccelődtek. Aki meleg ételre vágyott, a fűtött rendezvénysátorban üzemelő büfénél csillapíthatta az étvágyát. Késő éjjelig folyamatosan érkeztek a résztvevők.

Pénteken már reggeltől sürgés-forgás volt a rendezvénysátor körül. Finom péksüteményeket hoztak, kürtöskalácsot sütöttek, a kempingezők pedig nemzetek szerint ünneplőbe öltözve gyülekeztek. A megnyitó ünnepséget megtisztelte dr. Kovács Zoltán Pápa város polgármestere, országgyűlési képviselő és Dekovics-Ódor Noémi a Várkert Termálkemping vezetője is. Gyürky László MCCC elnök mindkettőjüknek feltűzte a Klub jelvényét, szimbolizálva ezzel is, hogy ide úgy jövünk, mintha haza jönnénk. Az ünnepélyes megnyitó végén a nemzetek összetartozását szimbolizálva a cseh Caravan Club Sumperk egy csapata kedves meglepetéssel állt elő. Hat marionett bábuval léptek a színpadra, ahol a „Sej, haj Rozi…” ismert nóta magyar, majd cseh nyelvű változatára táncoltatták a mulatságos bábuikat. Nem csak a produkció volt kedves, hanem a szándék is, hogy letegyenek valami szívből jövőt a köz asztalára. Óriási vastaps volt a jutalmuk. Ugyancsak nagy sikert aratott a Vadvirág Néptáncegyüttes is, a táncosok profi műsorukkal ízelítőt adtak a térség kultúrájából, népszokásaiból, csodálatos népviseleteikből.

Mire a megnyitó véget ért, az éjszakai esőből maradt felhők is szétoszlottak és egész nap ezer ágra sütött a nap. A bortúrára és a városnézésre kitűnő idő lett, akik pedig pihenésre vágytak, a kempingben egy szál pólóban ücsörögtek és süttették magukat a napon.

Koradélután aztán a családi vetélkedő hozta lázba a kempinglakókat. Tizenhat család jelentkezett a mókás versenyre, sokan pedig szurkoltak a csapatoknak. A legjobban a dió célba gurítást és a sántaiskolát élvezték, talán sokaknak a gyermekkori emlékeket idézte fel, amikor még önfeledten, őszintén tudtunk játszani… Hát sikerült most is! Vidám, felszabadultan kacagó embereket lehetett látni. Míg a felnőttek vetélkedtek, a gyermekeket a vizesblokk fűtött előterében animációs foglalkozások várták egész délután. Arcfestés, kézműves játékok, gyöngyfűzés, gyöngyfa készítés közül válogathattak kedvükre és a remekműveiket el is vihették emlékbe.

A fürödni, ellazulni vágyókat minden nap várta a kemping szomszédságában lévő termálfürdő és uszoda, a találkozó résztvevőinek negyed áron megvásárolható napi belépővel egész nap oda-vissza szabadon járhattak a kempingezők a fürdőbe.

Pénteken estére megtelt a sátor, de nem csak a kellemes meleg csalogatta be az embereket, hanem a jó zene és a fergeteges műsor. A színpadon a Rebel Lion tánccsoport lépett fel, a fiatal, lendületes táncosok egymást követték a világot jelentő deszkákon, szebbnél szebb táncos ruhákban. A látvány és a zenei élmény kellőképpen megalapozta az esti buli hangulatát. Egy fergeteges karaoke party zajlott ugyanis, magyar, szlovák, cseh, lengyel és angol nyelvű számokat énekelhettek a bátor vállalkozók. Tibor és Eszter – az est házigazdái – nagyszerű hangulatot teremtettek, éjfélnél is tovább követték egymást a jobbnál jobb zenék és voltak akik táncra is perdültek. A csodás hangulatot az sem zavarta, hogy kint zuhogott az eső, a jókedv eközben a tetőfokára hágott.

Szombaton reggel a mozgó pékség szignálja ébresztette a táborlakókat, sokan pizsamára felkapott dzsekiben álltak be a sorba a frissen sütött pékáruk - na meg a hasuk – kedvéért.

Mintha az időjárás is a programhoz igazodott volna, szerencsére nem sokat zavarta a borongós, néha csöpörgős idő a társaságot. A jó meleg sátorban egész délelőtt lehetett kosarat fonni, vásárolni lehetett finom sütiket, kürtöskalácsot, különféle kézműves termékeket, ajándéktárgyakat, székpárnákat, textileket, bőröket, mézet, aki pedig megéhezett, a büfé finomságaival enyhíthette az étvágyát. Több csoport indult ezen a napon is bortúrára és órák múlva igen vidám hangulatban tértek vissza a kempingbe. A délutánt a gyerekek ismét kézműves ügyeskedésekkel tölthették el.

Délután 5 órára megfőtt a finom babgulyás, a sorban állók egy része be sem fért egyszerre a sátorba. Az osztás gyorsan zajlott, voltak akik a sátorban a barátaikkal összeülve fogyasztották el a gőzölgő étket, mások elvitték a lakókocsiba és családi körben vacsoráztak. Kellett is az energia, mert az esti program igen mozgalmas volt. Bemelegítésként a pápai Musical Stúdió kamaraegyüttese szórakoztatta a kempingezőket, az ismert slágereket a közönség velük együtt énekelte, tapsolta.

Este 7 órakor a Találkozó záróünnepségére került sor, ami ezúttal sem zajlott meglepetés nélkül. Idén csatlakozott új klubtagunk - a 73 éves Kakucskáné Ica néni – elhozta a Találkozóra a zsámboki népviseletének ünnepi fellépő ruháját és megtisztelt azzal, hogy megkért, öltsem fel a záróünnepségre. Azzal a szertartással öltöztetett be, ami illik egy ilyen ruhához, én pedig büszkén viseltem a több mint százéves ruhadarabokat, amelyek még Ica néni nagymamájáé voltak.

A záróünnepségen elsőként a díjak kiosztása következett. A Családi vetélkedő első három helyezettje mellett ajándékot és köszönő oklevelet kapott a Caravan Club Sumperk csapata a fellépésért, valamint Tibor és Eszter a fergeteges többnyelvű Karaoke partyért. A szervezők külön megköszönték a Várkert Termálkemping vezetőjének és dolgozóinak is a fáradhatatlan munkát, amellyel biztosították , hogy a vendégek jól érezzék magukat. Noémi ígéretet tett arra, hogy a jövő évi 5. jubileumi pápai évadzárón még különlegesebb fogadtatásban lesz része az MCCC vendégeinek. Gyürky László elnök – bár a protokoll szerint bezárta a találkozót – a bulinak még korántsem volt vége.

Az este hátralévő részében nosztalgia diszkó következett. Magyarok, szlovákok, csehek, lengyelek, szlovének fergetegesen mulattak együtt, a csapathoz csatlakoztak az osztrák klub kempingezői is. Hét magyar család meglepetéssel készült Gyürky László MCCC elnöknek, akit közelgő születésnapja alkalmából zenével, tortával és ajándékkal, őszinte szeretettel köszöntöttek fel. A sátorban éjfélig szakadatlanul szólt a zene, tombolt a tánc. Éjfélkor aztán felmerült a kérdés, hogy a régi, vagy az új időszámítást vegyük-e figyelembe a bulizárást illetően, ugyanis az órát ezen az éjszakán kellett egy órával visszább állítani. Az új idő szerint tehát lett volna még egy óránk a bulira, de gondoltunk azokra is, akik pihenni szerettek volna, így a régi időszámítás szerint fél 1-kor véget vetettünk a zenének, de még nem mentek haza a legények! A vidám társaság még egy órán át beszélgetve, tréfálkozva vezette le a buli vibrálását, majd aludni tértünk.

Vasárnapra ragyogó napsütéssel, kellemes meleggel ajándékozta meg a kempingezőket a természet, nem csoda hát, ha nem volt kedvünk hazamenni. Sokan ki is használták az őszi szünetet és a Találkozó plusz 3 napos kedvező tarifáit és még maradtak, jó volt látni, hogy nem ürült ki a kemping. Vasárnap és hétfőn is még sokan fürödtek, sétáltak, kirándultak a városban és a környékén, majd az itt töltött feledhetetlen napok emlékeivel feltöltődve tértek haza. Mert az emlékek azok a kincsek, amelyeket soha senki nem vehet el tőlünk…..

Gy. Mészáros Ágnes