Minden út Rómába vezet – tartja a közmondás. A szélrózsa minden irányából érkeztek résztvevők a 60. FICC Ifjúsági világtalálkozóra- Angliából, Írországból, Portugáliából, Spanyolországból, Hollandiából, Belgiumból, Szlovákiából, Németországból, Franciaországból, Lengyelországból, Finnországból, Taiwanról, Magyarországról. Április első hétvégéjére 277 fiatal gyűlt össze Róma külvárosában levő Camping Village-ban.

A Magyar Camping És Caravanning Clubot idén 6 magyar fiatal képviselte. Utazásunkat kedd este kezdtük meg. A repülőgép este 10 óra körül szállt le a Roma Fiumicino reptéren. Egy 20 perces taxizás után megérkeztünk a kempingbe, aminek a kapuja már messziről felismerhető volt a találkozó óriás plakátja révén. A recepción szíves fogadtatás várt minket. A bejelentkezést követően megkaptuk a bungalow-ink kulcsait. A szállás elfoglalását követően, már nem sok energiánk volt, ezért rövid beszélgetés után mindenki elment pihenni. Másnap reggel csodálatos napsütésre ébredtünk, mivel ez volt a találkozó nyitó napja még reggelit nem kaptunk. A kempinggel szemben levő áruházban bevásároltunk és a kempingbe visszatérve bőséges reggelit csaptunk. Déltől kezdve volt lehetőség a regisztrációra,. folyamatosan érkeztek a résztvevők. A legnagyobb örömet még mindig az okozta ha egy egy ismerős arcot fedeztünk fel. A regisztráció során megkaptuk a névre szóló részvételi kártyánkat, reggeli jegyeket. Az olaszok kitettek magukért, minden résztvevő kapott egy hátizsákot, egy pólót és egy baseball sapkát a találkozó logójával fémjelezve. Ezen a napon volt lehetőség jelentkezni a sportversenyekre is. A megnövekedett magyar létszám lehetővé tette, hogy idén mi is versenyezzünk a saját színeinkben, nem pedig vegyes nemzeti csapatban. Este buli várta a már ott levő fiatalokat, a kemping saját bárjában. Már az első napon sok új ismerőst szereztünk. A buli nem sokáig tarthatott a már megszokott olasz kempingek rendje szerint, ezért a bár zárása utána, a recepciónál gyűlt össze egy nagyobb csapat, és gitár szó mellett énekelgettek beszélgettek tovább. Másnapra városnézést terveztünk. Elég nehezen ment az ébredés kis csapatunknak, de úgy gondoltuk: Rómáért mindent! Összekészülődtünk és megreggeliztünk. Minden reggel svéd asztal várt minket amiből kedvünk szerint válogathattunk. A kemping kapujától pár méterre volt a buszmegálló ahonnan indult a busz a központ felé. A recepción vettünk vonaljegyet és rövid útbaigazítás után elindultunk. Azt mondták, hogy a legegyszerűbb ha az Aurelia-n leszállunk a buszról és átszállunk metróra ami közvetlen a központnál tesz lesz. A buszmegállóban nagy csodálkozásunkra a vagy 3 aurelia volt felírva, kicsit bizonytalanul szálltunk le 3 megálló múlva. Szerencsére volt nálunk GPS és ennek segítségével eljutottunk a Vatikánba, habár jó hosszú séta lett belőle.

Vatikánban már érezhető volt a közeledő húsvét hangulata. A szokásosnál is több turista volt és a térre már be voltak pakolva a székek a húsvéti nagymisére. Különös érzés volt egy olyan helyen állni, amiről sokat hallunk, tanultunk a történelem órán és láttuk filmekben is. Ha beálltunk a tér közepére elláthattunk az Angyalvárig. Ezt tűztük ki új úti célunknak. Az Angyalvár Hadrianus császár síremléke, melyet később katonai erődként használtak. Mikor oda értünk akkor láttuk meg milyen hosszú sor áll a bejáratnál. Idő szűkében úgy döntöttünk nem megyünk be. A vár előtt folyik el a kanyargós Tiberis folyó, rajta sok-sok híddal csodálatos látványt nyújt. A várhoz vezető hídon angyal szobrok vannak kirakva. Itt már összetalálkoztunk az ismerős holland csoporttal. Kezdtünk éhesek lenni, találtunk egy igazi kis olasz családi pizzériát. Róma elég nagy ahhoz, hogy gyalog barangoljuk be. A térképen megkerestük a Pantheont és elindultunk az irányába. Sajnos a homlokzat felújítás alatt állt, ettől függetlenül látogatható volt. Közben megtaláltuk a Trevi-kútat is. A babona szerint, aki bedob egy érmét a kútba, az hamarosan visszatér Rómába. Remélhetőleg érdemes volt hinni a babonában. A városban egész nap lehetett látni a találkozó résztvevőit, akiket könnyen felismerhettünk a rally-s hátizsákról. Hazafelé nem tudtunk tökéletesen kiigazodni, hogy melyik tömegközlekedési eszközzel is juthatunk vissza a kempingbe. Szerencsénkre a városban összetalálkoztunk az egyik rendező házaspárral akik útba igazítottak bennünket. A Piazza del Popolo téri metrómegállónál kellett felszállnunk, így még ezt a tért is volt alkalmunk megnézni. A metrón is nagy szerencsénk volt, mert az angolokat kísérő egyik házaspárral találkoztunk össze és így már biztosak voltunk benne, hogy nem fogunk eltévedni a kempingig. Késő délután tartották a küldöttek megbeszélését, ahol a találkozóval kapcsolatos kérdésekre válaszoltak a rendezők.

Másnap reggeltől folyamatosan zajlottak a sportversenyek, volt foci és strand röplabda. Maroknyi csapatunk a röplabdára nevezett be, de sajnos az első fordulóban kikaptunk a hollandoktól, habár nagyon kevésen múlott. De sebaj, tovább szurkoltunk a többieknek és élveztük a ragyogó napsütést. Délután tartották a hivatalos küldöttek találkozóját, ahol idén új ifjúsági vezetőt és helyetteseket választottak. A leköszönő Elieke Nijhuis helyett Gemma Hawtin lett az új ifjúsági vezető. A helyettesek személyéről neki kellett döntenie, de egy kis gondolkodási időt kért és ígérte, hogy a záróra meg lesznek a nevek. Szó esett a tavalyi találkozóról is. Annak ellenére, hogy a találkozó kezdete előtt egy hónappal visszamondták a spanyol szervezők, egy egészen családias, jó hangulatban eltöltött találkozót sikerült összehozni köszönhetően José Gonzalez-nek. Az olasz rendezők is értékelték a találkozójukat, és egyhangúlag egyetértett mindenki hogy sikeresnek mondható az idei Rally. 2011-ben a finnek rendezhetik meg a 61. FICC Youth rally-t. Már nagyon készülnek a találkozóra, ezt mutatta az is hogy rengeteg promóciós anyagot osztottak ki a találkozó ideje alatt: karszalagokat, szórólapokat, pólókat. A szervezők részéről Minna beszámolt arról, hogy a találkozó weboldala napokon belül aktív lesz, ahol minden szükséget információ megtalálható lesz, de ha bármi kérdésünk vagy javaslatunk van, nyugodtan vegyük fel vele a kapcsolatot. A Helsinkiben megrendezésre kerülő találkozó jövőre pár héttel később lesz, mint az elmúlt években: április 21-25-ig. Mivel Finnországban ilyenkor még elég hideg van, és hóra is lehet számítani ezért a szervezők az olimpiai stadion melletti diákszállást foglalták le a találkozóra. A 2012-es évre a lengyelek kandidálása mellett a horvátok is jelezték, hogy igényt tartanának egy ifjúsági találkozó megrendezésére. Mindkét ország delegátusai bemutatták a terveiket és hosszas beszélgetés után a lengyelek visszaléptek a szervezés jogától. Erre a lépésükre Joao Pereira felajánlotta nekik, hogy ha megfelelő a 2013- as év, akkora nekik ítélik a rendezés jogát. Így 2012-ben Splitben, Horvátországban kerül megrendezésre a 62. FICC Ifjúsági világtalálkozó. A megbeszélés végén Elieke megköszönte mindenkinek az eddigi együtt működést és átadta a helyét Gemmának. Szorított már bennünket az idő, mert kezdődött a megnyitó ünnepség, színes kavalkádokba öltözött fiatalok már gyülekeztek az étterem előtt. Mi is gyorsan átöltöztünk az MCCC emblémával és a Rally jelképével díszített pólóinkba, a zászlót a kezünkbe vettük és elindultunk a megnyitóra. A hollandok már a jól megszokott narancssárga jelmezekben jelentek meg, az angolok közül néhányan élénk színű kezes lábasokban szórakoztatta a többieket, a portugálok énekeltek. Egyszóval hangulatból nem volt hiány. A megnyitót a medencék mellett felállított színpadnál tartották. Az olasz kemping klub elnöke köszöntötte a résztvevő fiatalokat, majd Mr. Pereira vette át a szót. Egyesével köszöntötte a résztvevő országokat, amit nagy üdvrivalgás fogadott. Megköszönte, hogy ennyien eljöttünk, majd egy emlék érmét adott át az olasz klubnak a szervezésért. Ezután Elieke köszöntött mindenkit, kicsit elérzékenyülve bejelentette hogy ez volt az utolsó éve mint ifjúsági vezető és bejelentette az új utódját. Majd a már jól megszokott hivatalos találkozó megnyitás következett a zászlófelvonással. Kezdetét vette az esti buli, a medence parton rögtönzött nemzetközi műsornak lehettünk részesei. A hosszú, esemény dús nap után úgy döntöttük, hogy a közeli gyors étteremben vacsorázunk meg. A portugál barátaink is csatlakoztak hozzánk, így már lassan tradicionális vacsora party-t tartottunk. Mikor visszaértünk a kempingbe a buli még tartott, majd ismét a recepciónál folytatódott gitáros zenélgetéssel.

Másnap tartottuk a városnézés második felét. Most már jártasak voltunk a közlekedésben, így könnyebb volt a központba jutás. Első állomásunk a Colosseum volt. A kígyózó sor ellenére beálltunk jegyet váltani és szerencsére gyorsan bejutottunk. Innen gyalog mentünk tovább a II. Viktor Emanuel emlékmű érintésével a sétáló utca felé. Mint minden más turista városban, itt is nagyon sok suvenir bolt és bazár volt. Mi is vettünk egy- két kis ajándékot az otthoniaknak. Megtaláltuk a Spanyol lépcsőt is, egy talpalatnyi hely sem volt rajta, mindenki itt pihent meg, fényképezkedett. Kezdtünk elfáradni az egész napos sétálásban, ezért a metró felé vettük az utunkat. Bele telt egy órába is mire visszajutottunk a kempingbe. Minden évben van egy közös húsvéti vacsora, idén jellegzetes olasz ételek voltak felszolgálva. Ám nem ez volt az este fény pontja, hanem a jelmezes buli. Mindenki lázasan készülődött már rá, ez előre kitalált tóga party-ra. Az angolok közül néhányan narancssárgára festették az arcukat fehér kantáros nadrágot és zöld mikrofonhaj parókát vettek fel. Az ír fiúk zöld színű fűszoknyában jelentek meg. Az elmúlt évek egyik legjobb jelmez ötlete volt. Másnap is mindenki erről beszélt.

Sajnos eső kopogásra ébredtünk. Vége volt a szép napsütéses napoknak. Szervezett vatikáni mise látogatás volt húsvét vasárnap alkalmából, de a rossz idő miatt és a várható nagy tömegre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy ezt most kihagyjuk. Rendrakással, pihenéssel telt a nap első fele, majd elérkezett a találkozó legszomorúbb pillanata a záró ünnepség. Az eső még mindig esett. Az egyik szlovák és egy portugál fiú egy beatbox improvizációt adott elő a színpadon, ezzel csalva oda az eső elől behúzódott társaságot. A sportversenyek eredményhirdetésére alább hagyott az eső. Érmekkel jutalmazták az első három helyezettet. Immár az új ifjúsági vezet, Gemma bejelentette, hogy helyetteseinek Filipa Santos-t (Portugália) és Dan Delahan-t (Írország) kérte fel, akik elfogadták a felkérést. A rally hivatalosan is be lett zárva, habár a zászlóval megküzdöttek. Nem tudták lehúzni az oszlopról így jelképesen került csak átadásra a finneknek, akik nagy szeretettel várnak minél több fiatalt jövőre Helsinkibe. Az olasz szervezőknek minden ország kedveskedett egy kis ajándékkal, ezzel kifejezve köszönetét a jól megszervezett találkozóért. Mi egy zászlót nyújtottunk át az MCCC logójával és a római találkozó emblémájával díszítve. A találkozóhoz még hozzá tartozott egy Rome by night, esti kirándulás, ahol buszokkal vittek be bennünket a városba, ahol egy idegenvezetők vittek körbe minket. A mi idegenvezetőnek egy piros esernyős-táskás-kalapos, igazi olasz hölgy volt. Az eső ellenére mindenki nagyon jól érezte magát, habár esti képeket nem sikerült készítenünk. Késő este értünk vissza, így az utolsó esti buli beszélgetésbe ment át. Sokan már akkor csomagoltak a hajnali indulás miatt. Nekünk volt még egy plusz napunk, mivel így szólt a repülőjegyünk. Szerencsére a nap is kisütött. Napközben sokan útnak indultak, így búcsút vettünk régi és új barátainktól. Remélhetőleg jövőre találkozunk Finnországban. Rajtunk kívül még az angol csoport és a portugálok egy része maradt még a kempingben. Mindenki a medence körül gyűjt össze, beszélgettünk élveztük a napot és a jó időt. A kempingnek volt saját járata a repülőterekre, így könnyű volt a kijutás. Akkor döbbentünk, rá hogy milyen gyorsan eltelt ez az egy hét Rómában, amikor a csomagleadásnál álltunk sorba és egyre több magyar szót hallottunk magunk körül.

Amikor hazaértünk valaki megkérdezte, hogy melyik volt a kedvenc találkozóm így lassan veteránként… Erre szerintem nincs megfelelő válasz, mindegyik nagyon jó volt, talán mindegyik másért.

Remélem ezzel a kis élménybeszámolóval sikerül kedvet csinálni még több fiatalnak, és talán a jövőben ők is csatlakoznak hozzánk.

Viszlát jövőre Helsinkiben!!

Gyürky Fruzsina