Három magyar fiatal képviselte a Magyar Camping és Caravanning Clubot az idén az 58. FICC Ifjúsági Rallyn Húsvétkor a spanyolországi Santiagoban. Európa egyik legrégebbi egyeteme Santiago de Compostelában található, a világ minden részéről érkeznek ide turisták, hogy megcsodálhassák ezt a különleges várost.

Santiago de Compostela Spanyolország La Coruna tartományában található. Lakossága 100 ezer fő körüli. A Galíciai Királyság egykori fővárosa, érseki székhely és régi egyetemi város. Az ország egyik legtöbb esős napot számláló városa. A leghíresebb spanyol zarándokhely és csodálatos katedrálisa rengeteg látogatót vonz a városba.

Az időjárás nem cáfolta meg magát, szinte minden nap jutott az esőből. Kedden korán indultunk, hogy elérjük a repülőt Bécsben. Elég hosszú nap állt előttünk. Először irány Bécsből Madridba, majd Madridban megvárni a Santiagoba induló gépünket. Madridba érve egy hatalmas terminál fogadott minket, melynek tartó oszlopai szivárványszínekben pompáztak. Közel voltunk hozzá hogy eltévedjünk a rengeteg beszálló kapu között. Telis-tele volt vendéglátó egységekkel és boltokkal a terminál. Fel voltak készülve a rengeteg átszálló utasra. Ebéd közben néztük a táblázatot, hogyan ugrál előrébb a sorban és mikor kerül ki a beszálló kapunk száma. Mikor felkerült persze hogy a terminál másik oldaláról indult, de még így is elég időnk volt hogy elérjük a járatot. Furcsa volt számunkra hogy az esti érkezés ellenére még mindig világos volt. A kempingben már ismerős arcok fogadtak bennünket. Nagy meglepetésünkre a FICC elnöke is ott volt már. Felállítottuk a sátrainkat és kicsomagoltunk. Gyorsan telt az idő a barátok között és már hajnali 1 óra volt mire az óránkra néztünk. Mindenki elment lefeküdni, hogy reggelt újult erővel kezdhessük a napot.

Reggel bevásároltunk az elkövetkező napokra, majd elindultunk felfedezni Santiago városát portugál barátainkkal. Maga a város elég hegy-völgyes így amit mi közelinek láttunk elég sok gyaloglás után jutottunk el odáig. A katedrális felé haladva egy gyönyörű kerten vezetett át az utunk. Itt igazán érezhettük, hogy itt a tavasz. Minden felé zöld gyep és virágba borult fák. Kerestünk egy jó kis éttermet és megebédeltünk. Meglepetésünkre elég olcsó volt egy menü, amibe beletartozott egy üdítő, leves, másodikféle és desszertnek lehetett választani joghurtot vagy narancsot. Teli hassal tovább indultunk és pár perc múlva már a katedrálisnál is találtuk magunkat. Hatalmas volt. Előtte az útikönyvekben láttam, de nem hittem volna hogy ilyen nagy. Elsétáltunk a főtérre ahol a főbejárata is volt e hatalmas építménynek. Gyönyörű, régi épületek vették körbe a teret. Épp a tér egyik sarkában gyönyörködtünk a kilátásban mikor valaki a katedrális lépcsőjéről nagy kézmozdulatokkal integetni kezdett nekünk. Mikor már közelebb jött hozzánk vettük észre, hogy Joao Pereira, a FICC elnöke volt ez a lelkes ember. Mai napig is rejtély, hogy vett minket észre olyan távolságból. Felmásztunk a katedrális lépcsőin és megnéztük hogy is nézhet ki belülről. Még mindig meg van az az oszlop ami állítólag Santiago kézlenyomatát tartalmazza. Nem csak kívülről volt ilyen nagy ez katedrális. Fel lehetett menni az oltáron lévő Santiago szobor mögé és megnézni a kriptáját is. Megtudtuk, hogy húsvét vasárnap a nagy mise alkalmával egy kb. 1,5 – 2 m magas ezüst tömjénes füstölőt fognak lóbálni az emberek feje felett. Eldöntöttük, hogy vasárnap visszajövünk és megnézzük ezt a nem mindennapi eseményt. A katedrálisból kifelé jövet zeneszó csapta meg a fülünket. Egy egyetemi zenész csoport volt. Mint kiderült ez Spanyolországban nem ritka, hogy az egyetemi hallgatók összeállnak kis csoportokba, persze lányok és fiúk külön, és zenélgetnek, jól érzik magukat. Utunk a sétáló utcák felé vezetett tovább. Még egy remetének öltözött idős emberrel is fotózkodtunk. Megkóstoltunk a város jellegzetes aprósüteményeit és tortáit. Már kezdett későre járni és elindultunk a kempingbe vissza. Mindenki elfáradt mire visszaértünk a sátrainkhoz. Idő közben a lengyelek is megérkeztek. Vacsora után összeültünk a régi ismerősökkel. Igaz a mondás, hogy jó társaságban repül az idő. Elmúlt már éjfél mire ágyba kerültünk.

Reggel arra ébredtünk hogy csöpörög az eső. Este volt a megnyitó és szükségünk volt egy kis gyakorlásra a meglepetéshez. Nem volt mit tenni, összeültünk az egyik portugál lány kisbuszában. A rendezvénysátorban már folyt a készülődés, felrakták a nemzetek zászlóit a sátorra. Délután elugrottunk még egyszer a városba hálózsákokat venni, mert hidegnek bizonyultak a mieink. Lassan közeledett a megnyitó, mindenki lázasan készülődött. mi is felvettük az egyen pólóinkat, megfogtuk az magyar zászlót és felmentünk a nagysátorba. Egyszerű és rövid kis megnyitó volt, de annál családiasabb volt a hangulat. Először Elieke, az ifjúsági tagozat elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd átadta a szót Jose Gonzalez-nek aki lényegében egyszemélyes rendezőbizottság volt. Amíg a spanyol klub szervezte a találkozót addig is egyedül volt, de a törlés bejelentése után felvállalta hogy tovább csinálja, ha már ennyi energiát belefektettek eddig. Majd Joao Pereira, a FICC elnöke kért szót és megnyitotta a találkozót. A mi kis csoportunk pedig ezután következett. Portugálok, lengyelek, hollandok és magyarok kis csoportja. Még az évekkel ezelőtti FICC találkozón Wroclaw-ban született egy dal, a We are the world egy változata. Nagy sikert aratott már akkor is, de azóta tökéletesítették és úgy látták itt a megfelelő alkalom, hogy előadjuk a rally törlése körül keletkezett feszültség miatt és hogy összébb hozza a társaságot. Mindenki izgatott volt és elindult a zene… Így utólag visszagondolva nem is értem mért aggódtunk, hogyan fog sikerülni. Persze voltak fals hangok de nem mindenki lehet profi énekes. Ennek ellenére mindenkinek nagyon tetszett és nagy sikert aratott. Ezután elkezdődött a buli. Sajnos az eső megint eleredt, de szerencsére fel tudtunk menni a sátorba megcsinálni a vacsorát. Este úgy mentünk el lefeküdni, hogy ez is egy jó nap volt… megint.

A reggel nekem elég korán eljött, ma volt a küldöttek találkozója, ahol a tavalyi, idei és a jövőbeli találkozókról esett szó. Emellett megtudhattuk, hogy a mostani rallynak 172 résztvevője volt. Az angolok tudhatták megint maguknak a legtöbb résztvevőt, 116-an jöttek el. A portugálok 29-en vettek részt, hollandok 3-an, finnektől 1 résztvevő, olaszok 5-en, taiwaniak 7-en, lengyelek 4, magyarok 3-an és idén először 4 ír fiatal is csatlakozott a találkozóhoz. A többiek közben beszélgettek kártyázgattak. Délután lett mire vége lett a megbeszélésnek. Fáradtak is voltunk már, meg éhesek is és összebeszéltünk a portugálokkal és lengyelekkel és elmentünk a McDonalds-ba ebédelni. Miután vidám kis társaságunk visszatért a kempingbe, segítettünk az olasz barátunknak, Lorenzo-nak, előkészíteni az esti spagetti party alapanyagait, majd mi is neki láttunk a saját kis hazai lecsónk elkészítéséhez. Persze az eső ma sem hazudtolta meg magát, fél órát szakadt utána verő napsütés volt. A vacsora után elnéztünk a spagetti party-ra is. Nagy sikere volt, mindenkinek nagyon ízlett. Sajnos a buliknak minden éjfélkor vége volt, de a mai nap nem okozott gondot nekünk, hogy már nem szól a zene. Összejöttünk az egyik bungalow-nál és egy gitár is előkerült. Egy gitár és a közös éneklések hatalmas hangulatot tudnak csinálni. A végére már több mint 20-an voltunk bent abban a kis bungalow-ban, de sok jó ember kis helyen is elfér.

Másnap mindenki erről beszélt, hogy mennyire jó volt és hogy a buli helyett is lehetne ez minden este. Csak szegény vendéglátónk nem igazán örvendett ennek a gondolatnak. Idén a sportnap és a spanyol hagyományos játékok össze voltak vonva, nem akartak mindkét nap focit tartani. Az időjárás eleinte kedvezett is a versenyző szelleműeknek, de dél körül megint rákezdett az eső. Megebédeltünk és megvártuk amíg elállt az eső és lesétáltunk megint a városba, nem elég egyszer látni ezt a várost. Megint elsétáltunk a katedrális körül de most nem mentünk be, csak kívülről jártuk be, majd egy nagy parkban lyukadtunk ki ahol épp népművészeti vásár volt. Ma már rengetegen voltak a városban. Végigjártuk a vásárt is, megnéztük a régi játékokat is amik fából voltak, majd sétáltunk egyet a parkban. Megtaláltuk az a pontot is ahonnan szemből lehet látni a katedrálist. Az eső megint elkezdett szemerkélni és az időnk is fogytán volt a közös vacsora miatt, így elindultunk visszafelé és kerestünk egy buszmegállót. Még időben megérkeztünk és a vacsora is késett egy kicsit, de ez senkit sem zavart. Csak szegény asztalterítőnk bánta, megörökítettük rajta hogy itt voltunk. Szerencsére elég sok fénykép készült róla mert vacsora után a kukába került. Húsvéti vacsorára hallal töltött pite szeletet kaptunk, a főétel pedig öntetes sült hús volt sült krumplival és zöldségekkel. Desszertnek vanília fagyit is kaptunk barackbefőttel. Az angolok megint egy kis színt vittek a buliba. Szokásuk szerint megint hoztak magukkal jelmezeket. Idén a mesefigurák voltak a sorosok. Voltak itt Hupikék Törpikék, Szuper Máriók, Alíz Csodaországból, Maya méhecske. Elhúzódott a vacsora és az amúgy is rövid bulinak hamar vége lett. Szerencsére az idő kedvezett nekünk és össze tudtunk ülni beszélgetni.

Vasárnap reggel izgatottan készülődtünk, szendvicseket kentünk. A portugál fiatalokkal és Joao-val elindultunk a városba, hogy részt vegyünk a húsvéti nagy misén és megnézzük a hatalmas füstölőt ahogy lóbálják. A mise kezdetére teli lett a katedrális. Félelmetes volt ahogy ez a nagy füstölgő tárgy elkezdett ide-oda cikázni a levegőben. Szinte súrolta az alatta álló emberek fejét. A hangja is elég riasztó volt, úgy suhant a mennyezet egyik felétől a másikig. A mise után kocsiba ültünk és az óceán part felé indultunk. Ahogy távolodtunk Santiago-tól annál jobb lett az idő. Első megállónk Noia-ban volt. Csak miénk volt az óceán part, senki nem volt rajtunk kívül. Mindenkiből előtört a kisgyerek és játszani kezdett a homokban. Jól esett már egy kis napsütés a minden napi esők után. Valamivel később már a kocsiban ültünk és az óceán mentén haladtunk tovább Muros-on keresztül, egészen Fisterra világító tornyáig. Ez a végső pontja a Santiago-ból ide vezető turista útvonalnak is. Naponta több száz ember fordul meg ezen a helyen, ahol ha kilépsz a sziklákhoz és az óceánra nézel úgy érezheted hogy ott a világvége. Csak víz és víz ameddig a szem ellát. Innentől már nincs másfelé út, csak visszafelé. Hihetetlen élmény volt ülni a sziklákon és hallgatni az óceán morajlását, nézni ezt a hatalmas víztömeget távol minden más zajtól. Hirtelen olyan furcsa volt felkelni és tovább menni, de sajnos indulnunk kellett vissza, hiszen este volt az utolsó esténk és a záró ünnepség is. Ahogy visszaértünk a kempingbe még volt egy kis időnk a záró előtt. Elkezdtünk összecsomagolni és átöltözni. Mint a nyitó ünnepség ez is egyszerű volt és rövid. Joao Pereira egy emlék tányért adott át Jose-nak a fiatalok nevében, hogy megköszönjük neki, hogy megszervezte ezt a találkozót és lehetővé tette hogy mi a legjobban érezhessük magunkat. Sőt még egy igazi holland sajtot is kapott az ifjúsági tagozat vezetőjétől, aki persze holland volt. Ezután került sor a foci eredmények kihirdetésére. Amint számítani lehetett rá mind a három nyertes csapat angol volt, rajtuk kívül ugyanis egyetlen egy csapat volt akik más nemzetekből álltak össze. A hivatalos zászló levonás után a zászlót átadták a taiwaniaknak, idén nyáron náluk kerül megrendezésre a következő ifjúsági világtalálkozó. Ennek reklámozására készítettek egy kis ízelítőt a taiwani konyhából és mellé kis ajándékokat, prospektusokat osztogattak. Az angolok már készülődtek a hajnali indulásra és mi is összepakoltuk már a dolgaink nagy részét, hogy kora reggel csak a sátrakat kelljen összecsukni. Kezdtünk elköszönni az ismerősöktől és mire ágyba kerültünk megint hajnal lett.

Reggel nagyon nehezünkre esett felkelni a csupán néhány órás alvás után, de muszáj volt ha el akartuk érni a gépünket. Sajnos az idő ma sem volt hozzánk kegyes, vizesen kellett elcsomagolnunk a sátrainkat. A repülőtéren mire megkaptuk a jegyünket, átvizsgáltak és megkerestük a beszálló kapunkat már ülhettünk is fel a gépre. Jól esett hogy a repülőn is kedvesen fogadtak minket, érdeklődtek hogy merre voltunk odakint és hova valósiak vagyunk. Gyorsan elrepült az egy órás utazás és azon kaptuk magunkat hogy megint Madridban vagyunk. Most már nem volt annyi erőnk a nézelődésre mint első alkalommal. A repülőn döbbentem rá hogy megint eltelt egy találkozó és még egy évet várni kell hogy újra itt legyen. És nem másodsorban a barátok hiánya… Mennyire fognak hiányozni az elkövetkező egy évben. szerencsére a mai modern technika már sok mindenre képes és napi szinten tudjuk tartani a kapcsolatot.

Ismét egy felejthetetlen ifjúsági találkozón vagyunk túl és úgy érzem olyan élményekkel lettünk gazdagabbak amiktől soha senki nem foszthat meg és ezért hálásak lehetünk. Már nagyon várjuk hogy elteljen egy év és készülődhessünk Rómába, reméljük minél több magyar résztvevővel.

Gyürky Fruzsina