DECS

Decs, Sárközi lakodalmas  

2017.07.12-16 

Kempinges találkozónk július közepén Decs nagyközségben Tolna megye Szekszárdi járásában, a Sárközben került megrendezésre. A Sárköz, mint néprajzi kistáj a magyar néprajztudományban többnyire Alsónyék, Decs, Őcsény, Sárpilis, Báta és Pörböly községek területét jelenti. E térség páratlanul gazdag népművészetének köszönhetően 2012-ben felkerült a szellemi és kulturális örökség hazai listájára. A Sárköz egyik legnagyobb folklór programja a Sárközi Lakodalmas, amelyet az idén Sárpilis rendezett. A hagyományápoló programot először 50 éve Sárközi Napok címen rendezték. Az idei a XXIII. Sárközi Lakodalom.  

Kemping táborunk a Decsi futballpálya melletti hatalmas fákkal körülvett parkban volt. Csak mi használtuk a focipálya vizesblokkját, amely mindig tiszta volt és a meleg víz is rendelkezésre állt. Az áramellátást is ügyesen megoldották. Nem volt áramszünet és éjszaka is volt megfelelő világítás. Biztonságunkra 24 órában mezőőrök vigyáztak egy nagy kutyával. Klubunk új beruházásait most vehettük birtokba, ugyanis lett sátor, végleges lett a sörcsapoló és be lett üzemelve a zenegép.  

A társaság nagy része már szerdán megérkezett. Nem győztünk csodálkozni a remek elhelyezés miatt, ugyanis felkészültünk arra, hogy a rekkenő hőségben a napon fogunk olvadozni a járműveinkkel együtt. A kellemes hűvös helyen jól esett kortyolni a frissen csapolt sört. Délután Gyöngyike már figyelmeztetett, hogy este jön a meglepetés, óvatosan bánjunk a kajával. Micsoda helyi finomságot kaptunk! Lepény zsírral megkenve és pirospaprikával megszórva. Ez remek sörkorcsolya volt. A délután folyamán a polgármester-helyettes úr többször meglátogatott és érdeklődött, hogy mindent rendben találunk-e, van-e még kívánságunk?   

Este volt még egy vendégünk: Sárközi Mátyás, Decsi lakos. Népviseletbe öltözve érkezett, elszavalt egy Radnóti verset, énekelt, mesélt színes életéről, szerepléseiről, utazásairól, majd kedvesen elbeszélgetett velünk. Vele a további napokban is találkoztunk és jó ismerősként üdvözöltük. 

Csütörtökön reggel Gyöngyike frissen sült apró pogácsával kedveskedett, később gyümölcslevest, ill. kompótot kínált. Jutott belőle mindenkinek. 10 órakor jött értünk a busz, indultunk kirándulni Pörbölyre. Itt átszálltunk a Gemenci Erdei Vasútra és kellemesen elzötyögtünk az erdőben. Útközben figyeltük, hogy sikerül-e látni esetleg lefotózni erdei vadat. Vadmalac csordát a bokrok között mindkét oldalon láthattunk, tehát volt sikerélmény. Lassi megállónál kiszálltunk. Ott a múzeumban megnéztük a Halászati Kiállítást. Idegenvezetőnk ismertette a halfogás ősi eszközeit és módszereit, pl: a vető- és kerítőháló alkalmazását, a kereső halászat technikáját. Sétáltunk egy keveset a vonat érkezéséig, fotóztunk, majd felszálltunk a vonatra, azután a Pörbölyön a minket váró buszra és hazamentünk.  

Este a helyi Művelődési Házba mentünk gyalog vacsorázni. A színházteremben gyönyörűen terített asztalok vártak. Ott volt a Decsi polgármester, a helyettese és a Sárpilisi polgármester. Bálint Gyöngyi - akinek Decs a szülőfaluja és jelenleg is a képviselőtestület tagja - mint a találkozó szervezője köszöntötte a megjelenteket. Szóltak néhány szót még a megjelent polgármesterek és a Decsi polgármester helyettes is. Ezt a rendkívül meleg fogadtatást dr Abonyi Mátyás a klub elnöke köszönte meg. Vacsora előtt és után is egy nyolcfős női együttes adott műsort. Aranyosak voltak a korunkbeli hölgyek, amikor előbb pom-pom lányokként szerepeltek, majd a Kis Grófo sikerdalának átírt szövegére bolondoztak. A vacsora pompás volt. Kakaspörkölt csipetkével és savanyúsággal, majd rétes. Olyan sokat kaptunk, hogy a maradékból másnap délben jóllakott a társaság.  

A hölgyek műsorszámát kísérő harmonikás a vacsora után remek számokat játszott. Ez táncra csábította a társaság nagy részét, majd hazaindultunk, de hazafelé még betértünk az útba eső Kanizsa Kocsmába. Itt a zenésztől Török Pista elkérte a harmonikáját. Söröztünk boroztunk és énekeltünk, majd kifáradva hazasétáltunk.  

Pénteken délelőtt gyalogosan indultunk Decsen a Sárközi Tájházba és a Babamúzeumba. A Tájházban egy módos gazda lakásába pillanthattunk be. Volt ott 1863-ban, 1891-ben készült festett bútor, gyönyörű szőttesek, kályha, szövőszék 1890-ből, hímzett terítők, gyöngyfűzések. A Babamúzeumban Farkas Lászlóné Pál Bözsi babái láthatók, amelyek a születéstől a halálig viselt ruhákat mutatják be különböző élethelyzetekben. Hazai és külföldi kiállításokon is bemutatásra kerültek ezek a babák. Ez után Pál Bözsi csodás festett bútorait csodáltuk meg.   

Délután buszos kirándulás következett. Grábócra mentünk a csodálatosan szép szerb ortodox templomot és kolostort megnézni. Ez a szerb egyház tulajdona. Jelenleg csak egy fiatal pap lakja, aki nem tud magyarul. A faluban már nem lakik szerb, aki hívőként ide járna. Akikkel korábban magyarul kommunikálni lehetett azok meghaltak. Itt Grábóc polgármestere fogadott, aki ismertette a templommal kapcsolatos tudnivalókat. Elmondta, hogy ez a templom az egész Kárpát-medencei szerbség szellemi és vallási központja volt. 1585-ben alapították és innen kezdve 1974-ig, az utolsó szerzetes haláláig folyamatosan működött. A mostani templom 1736-1741 között épült. Művészetileg is kiemelkedő alkotás az ikonosztáza, amely 1768-ra lett kész. A templomot és az időközben szociális otthonná alakított kolostort 1994-ben a szerb egyház ismét birtokba vette. 

Hazafelé útközben egy magaslaton megnéztük a Mausz kápolnát, amelyet 1891-ben Michael és Anna Mayer épített. Innen remek kilátás nyílik a Sárközre egészen a Dunáig.  

Este ismét közös vacsorára indultunk a Művelődési házba. Meglepetés műsor most is volt a vacsora előtt és után is. Hat amatőr ének-művész adott műsort. Népdalt, operettet és műdalokat énekeltek. Nagy tapsot kaptak. A vacsora babgulyás volt. Kiadós, nagy adagokat kaptunk szabad merítéssel. Utána borsoskalács volt, ami helyi speciális étel. A vacsora utáni műsorszámok után a szintetizátoros zenész még játszott egy kicsit, amire néhányan táncoltunk. Hazafelé menet, néhányan ismét betértek a már megszokott kis kocsmánkba, majd hazabaktattunk. 

 Szombat délelőtt el kellett volna menni Sárpilisre a református templomba a „Gyöngy a sárban” című film vetítésére, de inkább a pihenést választottuk. Jó is volt, hogy otthon maradtunk, mert hangos zeneszóval egyszer csak bejött a kempingünkbe egy lakodalmas lovas kocsi a vőféllyel és nagy éneklést csaptak. Mi csatlakoztunk a dalosokhoz, majd többen táncra perdültünk. Megkínáltuk sörrel a lakodalmasokat, majd elintegettük őket. Az előző napi vacsora maradéka most is elég lett volna ebédre mindenkinek, de sajnos a melegben a babgulyás megromlott, így csak a borsos-tejfeles tészta volt a közösből, az ebéd többi részét mindenki maga biztosította a készletéből. 

A busz fél 2-re jött, hogy Sárpilisre szállítson a lakodalmi előkészületeket megnézni. Jókor érkeztünk. A menyasszony már a színpadon állt, egy szál alsóneműben, és az asszonyok elkezdték öltöztetni. A színpad előtti téren pedig, nagyon sok gyönyörű sárközi ruhába öltözött lány és asszony énekelt kart-karba öltve. Közben eleredt az eső. Féltve a szép színes ruhákat az esőtől a nők felkapták a felső szoknyájukat a derekukhoz, úgy áztak, vagy menekültek az eső elöl a sátorba. Szerencsére nem volt nagy eső, hamar elállt. Közben megérkeztek a vőlegényes háztól. Fergeteges táncot roptak a férfiak! Azután asszonyok és férfiak együtt látványos táncot jártak. Csodaszép volt a százkarikás tánc is. Ilyen színpompás műsort máshol nem lehet látni! Mindezt több százra dagadt nézőközönség előtt tették. A vőfély kikérte a menyasszonyt. A menyasszony megköszönte szüleinek, hogy felnevelték és a pár együtt levonult a megérkező hintókhoz. Az egész násznép hintóra szállt, és elkocsikáztak. Ekkor mi is visszamentünk a buszhoz, és hazaindultunk. 

A lakodalomba este 7 órára kellett visszajönni. Otthon kicsinosítottunk magunkat. Csak néztük egymást, hogy milyen mások vagyunk elegáns ruhában. A busz visszavitt Sárpilisre. A lakodalmi sátorban elfoglaltuk a nekünk kijelölt helyet. A sátorban közel ezer ember részére terítettek. Sok külföldről érkezett vendég is volt. Megkaptuk a fogadópálinkát az emlékbe kapott feliratos kis cserép csuporból. Szólt a zene, váltották egymást a zenekarok. Megkezdődött a vacsoráztatás. Bőséges, és finom volt az étel: leves, pörkölt, sültek, sütemény, éjfélkor töltött káposzta. Étkezés után a táncé volt a főszerep. Csodálattal néztük, hogy milyen kulturált táncot roptak a táncosok. Igyekeztünk mi is helytállni. 2 óra után csapatunk elindult a buszhoz. Nagyon jól szórakoztunk remek élményben volt részünk. 

Vasárnap még a délelőtt folyamán el kellett hagyni kempingünket, mert focimeccs volt meghirdetve. Sikerült kissé kipihenni magunkat, és folyamatosan távoztunk az általunk „decsi liget”-nek nevezett kempingből. 

Felejthetetlen, csodás napokat töltöttünk Decsen. Köszönhető ez annak, hogy Bálint Gyöngyi és párja Horváth Józsi olyan nagy odaadással, szeretettel, sok szervező munkával teremtették meg a lehetőségét annak, hogy a kempingezés létrejöhessen. Köszönet illeti Decs vezetőit, akik biztosították a focipályán a kempingezéshez az infrastruktúrát, engedélyezték a Művelődési Ház használatát és köszönet a velünk kapcsolatba került Sárpilisi és Grábóci polgármestereknek, akik lehetővé tették a régió nevezetességeinek megismerését. 

Katona Júlia