Kirándulás Erdélybe
Kirándulás Erdélybe
2017.09.21. - 09.24.
Makón gyülekezett csütörtök reggel az Erdélyi kirándulásra jelentkezett lelkes csapat nagyobbik része. A többiek a határon csatlakoztak. Előző nap és még egész éjjel is zuhogott az eső. Elszántnak kellett lenni a résztvevőknek, mert jó időre egész hétvégén nem lehetett számítani. Sor került némi programmódosulásra is, de Krausz Józsi előzetesen mindent egyeztetett.
Libasorban haladtunk a határ felé, ahol kiegészültünk társainkkal. Úti célunk Déva volt. Út közben megálltunk Máriaradnán. Itt várt már minket egy idegenvezető apát, aki elmondta, hogy ez a történelmi Magyarország egyik legfontosabb Mária-kegyhelye, a Bánság és a szegedi nagytáj központi búcsújáró temploma, amely nemcsak a táj festői szépségével vonz számos hívőt, de a környékbeliek szerint csodák helyszíne is a régmúlt idők óta. A legenda szerint egy hívő bosnyák kereskedő 1668-ban angyali sugallatra papírból készült Mária képet ajándékozott a radnai ferenceseknek. 1695-ben egy török felgyújtotta a templomot. A kápolna tetejéről lehulló tüzes cserepek a rémült gyújtogató fejére zuhantak, de a kép sértetlen maradt. Zarándokhellyé e csodás történet hatására az egyház 1750-ben kultuszhellyé nyilvánította. A templom teljes felújítása Uniós forrásokból 2015-ben fejeződött be. A közhit szerint a kegyképnek köszönhetően sokan nyerték vissza egészségüket, és hálából meggyógyult testrészeket ábrázoló ezüst tárgyakat ajándékoztak a templomnak. Ezek az oltár mögötti falon láthatók.
Következő megállónk útközben Soborsin volt. Itt szerettük volna megnézni azt a kastélyt, amit a Forray család épített, majd átalakítások után a 19. században a Hunyady grófoké lett, később a román királyi család birtokába került, de 1945-ben államosították. Egy ideig Nicolae Ceausescu villája lett, amit a király 2001-ben visszakapott. Az útikönyv szerint 2005. óta látogatható, ezért a zuhogó eső ellenére is igyekeztünk megtalálni a bejáratot. Három oldalról is körüljártuk a kerítéssel körbevett hatalmas parkot, több bejáratot is találtunk, de mind zárva volt, bemenni nem lehetett.
Délután érkeztünk meg Dévára. Itt már nem esett az eső és a GPS a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik közösségi épületéhez vezetett, amelynek udvarára sikerült beállni lakóegységeinkkel. Itt nagyon kedves vendéglátónk Leánder atya már várt minket. Ő szervezte, és kísért el a pénteki és a szombati programjainkra és ő töltötte be az idegenvezető szerepet is. A közösségi épületben a társalgó helyiségek mellett a WC és a konyha használatára volt lehetőségünk. Áramot kaptunk. Többen most kezdtük használatba venni lakóegységünk fürdőszobáját zuhanyozás céljára. Este átsétáltunk egy közeli étterembe, ahol a magyar tulajdonos remek vacsorát tálalt fel az egyéni kéréseknek megfelelően.
Pénteken egész napos kirándulásra indultunk. A 20 személyes kisbuszban remekül elfértünk. Először Vajdahunyad várába mentünk. Ez Erdély legimpozánsabb és leglátványosabb, teljesen épen maradt középkori vára, a régió leghíresebb turisztikai látványossága. A lenyűgöző gótikus várkastély Mikszáth Kálmán szavaival élve a „várak királya”. A Vajdahunyad csúnya ipari városa fölé emelkedő dombon büszkén trónoló sasfészek hat évszázad történelmének emlékét őrzi és hirdeti, nemcsak a Hunyadiakét, hanem erdélyi fejedelmek és hányatott sorsú családokét is. Ez a vár szolgált mintául a sokak számára ismert, az 1896-os millenniumi ünnepségek részeként a Városligetben épült Vajdahunyad vár megmintázására.
Utaztunk tovább Gyulafehérvárra. Itt a város központjában lenyűgözően hatalmas tér fogadott. Rajta két meghatározó épület. Egyik a Szent Mihály püspöki székesegyház, amely Erdély legjelentősebb román kori építménye. Benne erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik. A másik a Gyulafehérvári ortodox érsekség székhelye, amely I. Ferdinánd román király Trianoni döntés utáni újrakoronázásának helyszíne, 1921-23 között épült, és hangsúlyozottan magasabb, hatalmasabb, mint a katolikus székesegyház. A téren játékos zsáner-szobrok láthatók nagy számban a turisták és a fotózni szeretők nagy örömére. Gyönyörű parkok, virágkompozíciók láthatók még e hatalmas téren, ill. a várárokban.
Kissé elfáradva már a sok sétától és látnivalótól buszra szálltunk és haza indultunk Dévára. Este a megszokott, ill. az előző nap megkedvelt étterembe mentünk vacsorázni. A kiszolgálás sajnos végtelenül lassú volt, mert előttünk érkezett egy zajos ünneplő román társaság, és csak miután őket kiszolgálták, az után következtünk mi. Vacsora után otthon a közösségi helyiségünkben jól elszórakoztunk. Többek között megnéztük a korábbi napokon készült rengeteg fotót.
Szombaton ismét buszos kirándulásra indultunk. Első úti célunk a közeli Déva várának megtekintése. Az esernyő nem maradhatott otthon, mert az eső úgy esett, mintha sosem akarná abbahagyni. Leánder atya kisbuszával utaztunk, de szükség volt lakókocsis társunk személyautójára is, hogy mindannyian elférjünk. Ismerős mindenkinek Kőműves Kelemen népszerű balladája, amely szerint elégetett felesége hamvaival erősíti meg a falat kitöltő meszet, hogy a várat a 12 kőműves felépíthesse. Felvonóval felérkezve a hegyre néhány éve még alig lehetett látni valamit a romokból. 2014-ben azonban a külső várat megnyitották a turisták előtt és így nagy terület volt bejárható. Ígérik, hogy 2018-ra a belső vár is látogatható lesz. Sajnos a panoráma a hegyre ülő felhők és a pára miatt nem volt igazán élvezhető.
A várból rövid autózás után a városi parkba látogattunk. Itt van Bethlen Gábor négy sarokbástyás kastélya, az 1621-ben épült Magna Curia. Történeti és természettudományi múzeum kapott benne helyet. A park másik oldalán van a megyeháza díszes épülete. Haladva tovább betértünk a római katolikus plébániára, majd Leánder atya megmutatta a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett kollégiumot, iskolát és gyermekgondozó intézetet. Láttuk azokat a házakat, amelyek három szobás lakásaiban egy-egy gondozó nyolc gyermek felügyeletét, nevelését látja el. Megnéztük szép új templomukat, és közös imádságot tartottunk. Dél tájban érkeztünk vissza. Megebédeltünk, majd elbúcsúztunk kedves vendéglátónktól Leánder atyától. Nagy tisztelettel gondolunk vissza áldozatos gyermekeket segítő, támogató önzetlen munkájukra.
Utaztunk tovább Temesvárra. Itt kedves klubtársunk Bagiu Melinda szervezte a programunkat. A városközpont közvetlen közelében lévő kiállítási csarnok parkolójához vezetett. Letáboroztunk egy éjszakára. Semmi szolgáltatás nem volt, viszont minden látnivaló innen könnyen elérhető. Szerencsénk volt, mert e hét végén rendezték a II. Temesvári magyar napokat. A megérkezésre és a boldog találkozásra koccintás után útra keltünk, és elindultunk a városközpontba.
Érkezésünkkor a főtéren a színpadon egy magyar beat zenekar adott éppen műsort. Várták az EDDA és Zorán fellépését. Nagyszámú kézműves kiállító, ételt-italt kínáló és nézelődők sokasága töltötte be a teret. Szerencsére az idő kellemes volt, jól esett nézelődni ebben a patinás gyönyörű városban. Melinda magyarázta, hogy melyik épület mi célt szolgál, mikor készült. A kiadott programfüzetből megtudtuk, hogy vasárnap is tartanak történelmi sétát a belvárosban. Erre előzetesen jelentkeztünk.
Vasárnap reggel közűlünk néhányan korán keltek, hogy megnézzék a helyi piacot. A történelmi séta kezdetére pontosan érkeztünk. Egy helyi földrajztanár beszélt az 1989. decemberi eseményekről. Elmentünk abba a templomba, ahonnan indult a romániai forradalom. Nagyon sok személyes élménnyel kiegészített tájékoztatást hallottunk. A séta során néztünk ortodox templomot kívülről, katolikus dómot belülről. Gyönyörűen felújított házsorokat, szép utcákat és tereket. Temesvár igazi multikulturális város, amelynek kb. 80%-a román, a többi magyar, szász, szerb. A séta végeztével visszatértünk parkolóhelyünkre. Elbúcsúztunk Melindától, megköszönve neki azt a kedves gondoskodást, amivel elhalmozott e rövid idő alatt, majd hazafelé vettük az irányt.
Feszes programunk volt ez alatt a négy nap alatt. Sajnos az időjárás nem kedvezett, de utólag végiggondolva nagyszerű dolog volt részt venni ezen az Erdélyi kiránduláson. Külön szeretnénk ismételten megköszönni Leánder atyának, hogy biztosította a dévai szállást, gondoskodott a jó programunkról és olyan kedves megértő útitársunk volt. Köszönet Melindának is, hogy ránk áldozta szabad idejét.
Katona Júlia
