Magyar Camping és Caravanning Club

Tiszakécske 2017.04.27-05.02

    Kempingezés Tiszakécskén a Termál Kempingben

    2017.04.27-05.02

    Április végén, Tiszakécskén kempingeztünk. A találkozót megelőző napokban egész kellemes tavaszi idő volt, de a találkozó idejére az időjárás előrejelzés hűvös, szeles, esős időt és frontok vonulását jelezte. Nos, a jóslat kiváló volt. A találkozó utáni napokban az idő azután ismét kellemesre változott. A találkozóra jelentkezettek nagyobb része csütörtökön megérkezett. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kempingben az MCCC tagoknak kijelölt helyen.

    Pénteken délelőtt városi sétára indultunk. Néhányan gyalogosan, de a többség kerékpárral. Amikor a két csapat a városközpontban találkozott, azt fagyizással ünnepeltük. Úti célunk Kovács Miklós Kőrösi út 9-ben lévő kékfestő műhelyének megtekintése volt. A Kovács család 1878 óta foglalkozik kékfestéssel. A műhely múlt század eleji berendezéseivel, formakészletével nemcsak a hazai, de az európai ipartörténet ritkaságaihoz tartozik. Kovács úr elmagyarázta a kékfestés technológiáját, bemutatta eszközeit. Kezdetben az indigós hidegfestést, majd 1932 óta az indantrén meleg festést alkalmazták a család féltve őrzött receptkönyve alapján.

    A kékfestő műhelyből Kovácsék lakásába mehettünk be, ahol bemutattak kékfestő méterárúkat, terítőket, szoknyákat, kötényeket, gyermek és felnőttruha kiegészítőket, konyhai edényfogókat és többféle más tárgyakat. Többen vásároltak is közülünk kisebb emléktárgyat. Jó volt hallani, hogy a család munkásságának folytatói a gyerekek, akik már most a népművészet ifjú mesterei, népi iparművészek és férjeik is bekapcsolódnak a családi hagyomány továbbvitelébe.

    Szombaton Jászkarajenőre a Jász Hagyományőrző Napra szólt a tervezett program, kerékpárral. Tekintve, hogy az idő erősen szeles hűvös volt és még az égen száguldozó felhőkből eső is várható volt, két bátor vállalkozót leszámítva, mindenki gépkocsival vagy lakóautóval ment oda. Kedves ünnepségre érkeztünk. A Jászkarajenői Nagyboldogasszony templom és a Művelődési ház előtti tágas téren voltak felállítva a pavilonok, amelyekben sörasztalok és padok voltak elhelyezve a nézőknek, azután árusok tömege foglalta el a mellettük lévő helyeket rendezett formában. A város polgármestere, országgyűlési képviselője, a jászkun kapitány és egy pap köszöntötték az ünnep alkalmából a megjelenteket. Nagyon tetszett az, hogy az iskolás gyerekek erre az alkalomra verseket faragtak és a legjobbakat e rendezvényen felolvasták és díjazták. A versek a jászokról, a hagyományokról és a hagyományőrzésről szóltak.

    Jászkarajenőn még megnéztük az Örömút Egyesület kiállítását, amely az I. és II. világháborúknak a lakosságnál fellelt eszközeiből került összeállításra. Voltak itt fotók, naplók, katonakönyvek, harcászati szabályzat, zsoldkönyv, kulacsok, katonaládák, töltények, puskák, aknavetők és különféle ruhák beöltöztetett bábúkon. Aki az ismertetést tartotta, az nagyon lelkes gyűjtő. Mesélte élményeit, hogy melyik tárgyat hogy találták meg, és hogy hozták bemutatható formára. Visszatérve a főtérre, Józsi bíztató ígéretet kapott, hogy az óriás bográcsokban készülő ételekből megvendégelik a látogatókat. Megállapíthattuk, hogy csodálatos a jász vendéglátás. Hússal teli babgulyás volt kenyérrel és még kávét, üdítőt is kínáltak szívélyesen.

    Vasárnap buszos kirándulást tettünk Szolnokra. Az előzetes jelentkezés alapján elég lett volna a megrendelt 20 személyes busz, de később kiderült, hogy kevés a hely, ezért még 4 személyautó is csaknem ugyanannyi utassal követte a buszt. Szolnokon a Pelikán Szállónál várt minket az idegenvezető. Előbb autóbuszos városnézésen vettünk részt. Közben kiszálltunk a vasúti pályaudvar előtti grandiózus kialakítású téren, amelynek közepén van a Tanúhegy című kompozició - Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós munkája – amelyet 1975-ben avattak fel a város 900 éves jubileuma alkalmából. Kilenc betonréteg jelképezi a város kilencszáz évét, rajtuk domborművek mutatják be a város történelmét. Szolnok történelme során 14 alkalommal pusztult el, ezért napjainkra kevés műemléke maradt.

    Gyalogos városnézésünk során kisétáltunk a Tiszához és megnéztük a Tiszavirág gyalogos- és kerékpáros hidat, amely 444 méteres, kecses ívével Közép-Európa leghosszabb gyalogos hídja. Az óriási, repdeső szárnyú kérészre hasonlító híd összeköti a belvárost a Tiszaligettel, a város „tüdejével”, a sport és szabadidős intézményeknek helyet adó erdős-ligetes parkkal. A ligeti hídfőnél található a diákok híres lakatfala, míg a városi hídfőnél a Tiszai hajósok tere. Rajta jól megfér egymás mellett az I. világháborús emlékmű, az országzászló és a Kérészek násztánca elnevezésű szökőkút. Ez után a Kossuth tér kedves zsánerszobrait nézegettük: „Sétáló ifjú pár”, „Kutyától megriadt fiú”, „Gördeszkázó fiú”, „Halász a zsákmányával”. Idegenvezetőnk beszélt még a tér jelentősebb épületeiről, majd a gyorsan telő idő miatt búcsút vettünk tőle és ebédelni mentünk.

    Ebédünk a Tiszti Klub éttermében volt. Mennyi finomság volt ott felhalmozva! Háromféle leves, tíz tárolóban különféle húsok, köretek, továbbá többféle savanyúság, sütemények. Az előre lefoglalt helyünkön elhelyezkedtünk, azután válogattunk magunknak kedvünk szerint. Az üdítő italok is az ebéd részét képezték. Ebéd után a Városháza alatt kialakított Söráriumba látogattunk. Itt előbb a sör-történeti kiállítást néztük meg, amelyben bemutatták a sör történetét attól a pillanattól, amikor először erjedt meg a kenyér, egészen a modern sörgyártási technológiák megszületéséig. Az eszköztörténeti kiállítás a sörgyártás és fogyasztás eszközeit tekintette át az egyiptomi edényektől a vikingek ivószaruján át egészen napjaink korsójáig. A pince folyosóin a különböző korok plakátjain csodálhattuk, hogy melyik korban mit és hogyan kommunikáltak a sörökről. Végül elértünk a hangulatos presszó jellegű helyre, ahol sörözni és kávézni lehetett. Ez is nagyon jó program volt.

    Esténként, fél hét felé mindig összeültünk a fürdő fedett étterme előtt. Itt nem zavart az, hogy esik az eső és elég védett volt ahhoz, hogy a szél sem zavart nagyon. Pénteken este tárcsán sütöttük a szalonnát, amit a klub biztosított a hozzávaló kenyérrel együtt. Szombaton este a szalonnából kisült zsírral kentük meg a kenyeret, vasárnap meg májkrémes kenyér jelentette a vacsoránkat. Jó volt együtt lenni, eszegetni, beszélgetni. Krausz Józsi közben tájékoztatott a következő időszak rendezvényeiről. Ezeken az esti partikon velünk voltak a Horvát Kemping Klub vezetői is, szerencsére Somodi Laci és Jolika tolmácsolt, így nem volt nyelvi nehézség.

Hétfőn még kilátogattunk a városi majálisra, de többen már elindultak hazafelé. Nagyon jó volt ismét együtt lenni, kellemes baráti hangulatban. Jobb lett volna, ha az idő kicsit melegebb, szélcsendesebb, de ezt nem tudjuk befolyásolni. Köszönjük Krausz Józsinak a körültekintő alapos előkészítést, és a jó programokat.

 

Katona Júlia

- - - hirdetés - - -
Lakóautó és lakókocsi kereskedelemi központ logó tervezés Kempingvilág - Komfort útközben - truma falle dometic szerviz lakókocsik lakóautók kempingcikkek