Komárom

Komárom WF park 

2018.05.31 – 06.03 

A komáromi WF Szabadidőpark festői környezetben, a város központjától 2 km-re, 35 hektár területen lett kialakítva 25 évvel ezelőtt egy működésből kivont kavicsbánya helyén.  

A találkozóra jelentkezettek nagy része csütörtökön megérkezett. Kényelmesen elhelyezkedtünk a gyönyörűen kialakított és karbantartott kemping területén. A remek nyári időben jól esett a termálvizes fürdőben pancsolni, ill. úszni a szabadtéri úszómedencében. Bejártuk a park területét. Nagyon hangulatos a horgásztó, igényesen kialakított a csúszdapark, tágasak, szépek a gyermek játszóhelyek és a sportolási lehetőségek. A vízre kinyúló étterem teraszán étkezési lehetőség is volt. 

Pénteken 10 órára jött értünk a kisvonat és elszállított minket először a Monostori Erődhöz, amely 1850 és 1871 között épült és Közép-Európa legnagyobb épen fennmaradt újkori erődje. Ez a klasszicista stílusú hadtörténeti műemlék lenyűgöző látványt nyújtott hatalmas, precízen faragott kövekből épített falaival, a véd műveket borító 3-4 méter magas földtakarójával és több km hosszú földalatti folyosórendszerével. Harci eseményekre itt nem került sor, így falaik között ma teljes épségükben tárulnak fel építészeti és hadtörténeti értékeink. Az erődöt elsősorban kiképzőközpontként és fegyverraktárként használták. A II. VH után 1990-ig a Szovjet Hadsereg Közép-Európa legnagyobb titkos lőszerraktárát rendezte be falai között. Nem véletlenül volt ötödik helyen a NATO legveszélyesebb kelet-európai objektumokat tartalmazó listáján.  

Járkáltunk idegenvezetőnkkel az épületek között és a hatalmas udvarban, amelynek egy részén színpad és nézőtér volt felállítva. Akkor volt a főpróbája „A kőszívű ember fiai” című történelmi musicalnek, amelyben rengeteg jelmezes szereplő, közöttük kuruc és labanc lovasok hívták fel magukra a figyelmet. A bemutató előadás akkor este volt. Idegenvezetőnk felajánlotta, hogy nagyon kedvezményes áron hozzájuthatunk jegyekhez. Nagy örömmel többen is vettünk jegyet az esti előadásra. 

A Monostori Erőd látogatása után kisvonatunkkal ebédelni mentünk. Megrendelt ebédünk a város zöldövezetének szívében, a Rüdiger-tó partján lévő Tó csárdában volt. Húsleves cérnametélttel, rántott hús körettel, savanyúsággal volt a menü. Italt önállóan lehetett rendelni. Jól lakottan távoztunk, majd átsétáltunk az Igmándi Erődhöz. 

Az Igmándi erődöt is idegenvezető mutatta be. Elmondta, hogy az erődöt 1871-ben kezdték építeni. Az osztrák tervezők az erőd alaprajzát úgy alakították ki, hogy széles arcvonallal rendelkezzen, vagyis a lehető legtöbb löveg az ellenség irányába nézzen. A zárt erődudvar északi oldalát egy laktanya zárta le. 1939 – 1941-ig az erőd menekült lengyel katonák szállása volt, ezt követően lengyel katonai internálótábor, majd munkaszolgálatos laktanya lett. A háború végén a légitámadások idejére a környék lakossága a külső kazamatákat óvóhelyként használta. Később műhelyek, raktárak és szükséglakások céljaira vették igénybe. 1966 óta a Klapka György Múzeum római kori kőtára működik benne.  

Hazatérve a kempingbe fürdés, pihenés következett. Késő délután megkezdődött a felkészülés az esti partira. Az asztalokat szokás szerint, egymás mellé rendeztük. Sült szalonna, hagyma, friss kenyér volt a menü és a csapolt sör biztosította a jó kedvet, jó hangulatot. Akiknek színházjegyük volt, azok indultak vissza a Monostori Erődbe. Nagyon látványos szép előadást láttunk. A hanggal, ill. a szövegértéssel gyakran volt problémánk, de kárpótolt a kiváló rendezés, ill. a helyszín adta lehetőségek nagyszerű kihasználása. Megértéséhez szükséges volt Jókai regényének alapos ismerete. 

Másnap, vagyis szombaton buszos kirándulásra indultunk a Felvidékre, Szlovákiába. Eltervezett programunk teljesen felborult, amikor kiderült, hogy a Szlovákiába vezető Komáromi híd az előző nap óta le van zárva, így csak az Esztergomi hídon keresztül tudunk a határon átjutni. Ráadásul a programunkat összeállító Szlovákiában lakó idegenvezetőnk Komárnóban tervezte buszunkra a felszállást. Meg kellett várni, amíg átjut a magyar oldalra és ott felszáll. Elindultunk, de már dél volt mire Esztergomon keresztül Bélára érkeztünk.  

Béla község Párkánytól 12 km-re fekszik. Itt először egy tóparti halásztanyára mentünk, ahol halászlével vártak. Műanyag tányérokba ki volt osztva a hal. Mindenki választott magának egy adagot, majd sorba állt a léért. Ez utóbbi jó forró volt, átmelegítette a halat is. A sörasztaloknál a padokon helyet foglaltunk és a friss kenyérrel, jó étvággyal elfogyasztottuk. Buszra szálltunk és megnéztük a 240 éves Bélai barokk kastélyt, amely eredeti szépségében felújítva ötcsillagos kastélyszállóként üzemel. Ez a kastély a szerencsés sorsú felvidéki műemlékek közé tartozik. A rendszerváltás után, talán az utolsó pillanatban sikerült megmenteni az enyészettől. 

Folytattuk utunkat Zselizre. Először a Schubert házba látogattunk. A tájékoztatást nagy tárgyi tudással rendelkező, minden apró részletet ismerő színpatikus úr tartotta. Megtudtuk, hogy Zseliz Esterházy birtok volt. Franz Schubert és gróf Esterházy János több éven át kapcsolatban voltak. A zeneszerző két alkalommal is ellátogatott Zselizre és a gróf két lány-gyermekének Máriának és Karolinának a zenetanára volt. Karolinához gyengéd érzelmek fűzték, több kompozícióját is hozzá írta ajánlás nélkül. A hatékony zongoratanítás eszközeként a zselizi grófkisasszonyok számára négykezeseket komponált. Összesen 27 művet komponált Zselizen, ezekből 12 a négykezes. 

Esterházy János hívta meg Zselizre személyi szakácsnak a híres udvari szakácsot, Franz Sachert is. Sacher alkotta meg 1832-ben a Sacher tortát. Ez egyfajta csokoládétorta, amely két réteg sűrű, nem túl édes piskótatésztából és a köztük lévő vékony réteg sárgabaracklekvárból áll. A tetejét és oldalát csokoládé bevonat borítja. Ennek megkóstolását lehetővé tették, ugyanis itt megvásárolhattuk és elfogyaszthattuk a híres tortaszeletet. 

A Schubert háztól az Esterházy-kastélyhoz látogattunk. Ez a kastély a pusztulás szélén áll és az eddigi összefogás eredményeként mindössze a tetőszerkezetet és a homlokzatot sikerült felújítani. Zseliz város önkormányzatának tervében évek óta szerepel egy nagyszabású projekt – tudtuk meg idegenvezetőnktől – amelynek része az Esterházy kastély teljes rekonstrukciója. Erre eddig forráshiány miatt még nem került sor.  

Felvidéki utunk következő állomása Búcs kisközség. Itt először megvacsoráztunk a Vintop Karkó Agrópanzió éttermében, majd átmentünk a borozóba. A bőséges vacsora gombával, sajttal töltött karaj, két féle köret és savanyúság volt. Nagyon jól laktunk, és felkészítettük gyomrunkat a borkóstolóra. Mintha a bor templomába tértünk volna be, olyan gyönyörű volt a boltívekkel kialakított kóstolóhely. Itt megismerkedtünk a tulajdonossal, Karkó Jánossal, aki egyben a község polgármestere is. Kényelmesen elhelyezkedtünk, megkóstoltuk a kikészített borkorcsolyát, a sajtkockákat olíva bogyóval. 

A borkóstoló fehér borokkal kezdődött, majd sötétedett a következő sorrendben: rajnai olaszrizling, szürkebarát, sauvignon blanc, chardonnay, cserszegi fűszeres, sárga muskotály, cabernet sauvignon rosé, kékfrankos, merlot, cabernet franc, cabernet sauvignon, bordói top cuvée, ráadásul 13. kóstolásnak ismét bordói top cuvée. Bár a pohárba egy-egy kóstolásnál nem sok bor került, hangulatunk mégis egyre jobb lett. Vidáman értünk vissza a kempingbe úgy fél 10 tájban. Többen aludni tértek, mások az asztalokat összetolva kint a szabadban a jó levegőn tovább beszélgettek.  

Vasárnap még mindig tartott a jó idő. Végig nagyon kellemes volt, néha kissé túl meleg. A délelőttöt legtöbben a kempingben töltötték, fürdéssel, pihenéssel, de azután indultunk haza. Ismét nagyon kellemes napokat töltöttünk el együtt jó helyen, jó társaságban. Köszönjük Krausz Józsinak, hogy ezt a találkozót is nagyszerűen megszervezte.  

Katona Júlia