Magyar Camping és Caravanning Club
2016. év beszámolói: [ 2016 Szilveszter ] [ "Szeretet-vendégség" ] [ Kiskunhalas ] [ Bogács ] [ Tiszaföldvár ] [ Dunaföldvár ] [ Pádis fennsík ] [ Orosháza Gyopáros ] [ Dahlia Rallye ] [ Ada ] [ Szántód ] [ Bajmóc ] [ Szob ] [ Balatonboglár ] [ Dömös ] [ Celldömölk JUFA ] [ Szentes ] [ Kerekdomb ] [ Agárd Húsvét ] [ Martfű ] [ Farsang 2016 ]

Pádis fennsík

Kempingezés Magyarremetén 

2016.09.22-25 

Ismét határon túli kempingezésre hívta tagjait az MCCC. Ezúttal Romániába Magyarremetére, amely község 86 km-re van a magyar határtól, Bihar megye délnyugati részén, a Belényesi medencében, az Erdélyi-Szigethegység lábánál. Az ezeréves magyar település a Fekete-Kőrös egyik ága mellett nyúlik el. A környező falvakat teljesen román népek lakják.  

Az Erdélyi Szigethegység elnevezés a Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyenyed, Déva, Arad városok között elterülő hegyvidék együttes jelölésére szolgál. Közepén található a Bihar-hegység, amelyet minden oldalról hegyvonulatok vesznek körül. Nyugaton a Királyerdő-hegység és a Béli-hegység, délen a Zarándi-hegység és az Érc-hegység, keleten a Torockói-hegyek és a Gyalui-havasok, míg északon a Meszes és a Réz-hegység határolják. Az Erdélyi-Szigethegység legmagasabb csúcsa a Nagy Bihar 1849 méter magas.  

Nagyon szép természeti környezetben, remek úton utaztunk a határtól Magyarremetére. Némi bosszúságot okozott, hogy kb. 10 km-es szakaszon útépítés miatt többszöri megállásra és nagyon óvatos vezetésre kényszerültünk. A már elkészült útszakaszok sokkal szélesebbek lettek a korábbinál, ott már ismét jó volt utazni. Megérkezve a kellemes falusi környezetben lévő Turul kempingbe tapasztalhattuk, hogy az minden igényt kielégít. A terület rendezett, kellemesen fás, parkos. Áram, vízvételi lehetőség és világítás volt a parcelláknál, a konyha jól felszerelt, igényesek a vizes blokkok és mindig volt meleg víz. Aranyos kis faházak voltak a kemping két oldalán, amelyből kettőt igénybe is vettek társaink. 

Csütörtökön volt az érkezés napja. Kényelmesen elhelyezkedtünk és ismerkedtünk a környékkel. Egy kis csapat kerékpárral, mások gyalogosan, de volt, aki csak helyben élvezete a tiszta friss levegőben a csendet, nyugalmat. Este tüzet raktunk az erre a célra kialakított tűzrakó helyen, és sütöttük a helyben vásárolt szalonnát. Nyársakat a kemping felszereléséből kaptunk. Az este folyamán megismerkedtünk a kemping tulajdonosával Fila Istvánnal és Gergő nevű fiával, aki a további napokban buszos kirándulásaink során az idegenvezetőnk volt.  

Pénteken nyolc órakor, ill. román idő szerint kilenc órakor kezdődött a program. A busz pontosan megérkezett és mi beszálltunk. Először a 10 km-re lévő Mézgedi cseppkőbarlangba látogattunk, amely a Király-erdő délkeleti részén található. Ezt a barlangot a huszadik század elején még Európa legnagyobb barlangjai közé sorolták. Megmásztuk a barlang bejáratához vezető soklépcsős magaslatot, majd várakoztunk az idegenvezetőre. A barlang impozáns hatalmas bejárati része 16 méter széles, 10 méter magas és 200 méter hosszú. Itt, a barlang előcsarnokában van a barlangot feltáró Czárán Gyula természetbúvár emléktáblája. Ő volt, aki járhatóvá, látogathatóvá tette, útjelzésekkel, lépcsőkkel látta el a barlangot. Az előcsarnok után következett az óriás méretű barlang, mintegy 200 ölnyi hosszúságban, egyenes irányban befelé.  Különlegessége, hogy három emelete van, amelyek egymás fölött keresztben helyezkednek el. Itt található az Erdélyi-szigethegység legnagyobb denevérkolóniája. A csodálatos cseppkőképződmények igazi mesevilágba röpítettek. Ezeknek többnyire nagyon találó nevet is adtak. A barlangban az idegenvezetés román nyelven történt, Gergő tolmácsolásával.  

A barlangból buszozás után a Királyerdő hegységben lévő Fehérkő-szoroshoz érkeztünk, amely egy igen látványos és érdekes szurdokvölgy. A szurdok aljában egy patak bujkált, amit hol jobbról, hol balról léptünk át, egyensúlyozva a mozgó sziklákon. Hasonló ez a szoros a Tordai hasadékhoz, csak ez valamivel kisebb. Csodálatos sziklafalak között haladtunk a piros pöttyös jelzésen. A kezdetben szinte vízszintes útvonal egy kanyarral emelkedővé vált, és vezetett egyre feljebb a kilátóhoz. Páratlan szépségű kilátás nyílt innen a környező völgyekre, településekre. Ez a túránk alacsony nehézségi fokozatú, 5 km hosszúságú és 141 méter szintkülönbségű volt, amit 3,5 óra alatt tettük meg. Jól esett ez után ismét buszra szállni és haladni következő látnivalónk felé. 

Továbbra is a Királyerdő hegységben maradtunk. A Mézgedi barlangtól kb. 20 km-re lévő Farcu-bánya kristálybarlangját néztük meg. Ezt a barlangot 1987-ben véletlenül fedezték fel. A gazdaságtalanul működő bauxitbányába robbantottak szellőzőnyílást, amikor feltárult a járat. Mivel a korábbi bányaszakaszból volt a kristálybarlangba a bejárat, ezért a belépőjegy vásárláskor védőfelszerelésként sisakot kellett tenni a fejünkre. Előbb az aládúcolt folyosókon haladtunk át, majd egy kis bányászati múzeumban néztük meg a bányászat egykori eszközeit. Innen szűk lépcsőkön jutottunk fel a kristálygalériába. A kristályok a föld alatt tündökölnek a legszebben.  Nem nagy a feltárt rész, kb. 250 m, de ámulva néztük a csodás kristályok fantasztikus forma és színvilágát. 

Kellőképpen elfáradva a sok gyaloglástól és a látnivalóktól visszaszálltunk a buszba és hazafelé vettük az irányt. Jó volt arra gondolni, hogy terített asztal és főtt étel vár az étteremben. Az étterem kerti pavilonjában terítettek meg részünkre. Hamarosan meg is kaptuk nagy tálakban felszolgálva a csorba levest. Jól esett az a savanykás uborkás, zöldséges leves. Bőven lehetett szedni, mert ha elfogyott a tálból, ismét megtöltve hozták vissza. Ez után kapros töltött káposztát kaptunk tejföllel. Ez is nagyon finom és bőséges volt. Megtöltve a hasunkat mindenki nyugovóra tért. 

Szombaton reggel 8 órára ismét megjelent a busz, és indultunk újabb felfedező útra ezen a gyönyörű környéken. Először a Kiskohi Medve barlangba látogattunk. Erdély legszebb és leglátványosabb cseppkőbarlangja a Bihar hegység lábánál lévő Medve barlang, amely méltán népszerű fantasztikus cseppkőalakzataival, barlangi medve csontvázaival. A barlang a nevét a 15.000 évvel ezelőtt itt élt barlangi medvefaj után kapta. Kialakulása nagyjából 200 millió évvel ezelőttre tehető. Története szerint, a barlang száját leomló sziklatörmelék zárta el, a száznál is több bent rekedt medve egymást falta fel éhségében. Egy kiskohi márványkitermelő bányász fedezte fel robbantás során a nyílást, mely az évezredes események színhelyére vezette 1975 szeptemberében. Barlangászati tudományos vizsgálatok után 5 esztendő elteltével nyitottak meg másfél km-es szakaszt a nagyközönség számára. A művészi világítással ellátott lépcsőkön és hidakon sétálva páratlan szépségű cseppkőképződményekben gyönyörködhettünk, amelyek érdekes színvilágát a föld réz és vastartalma adja. A cseppkövek mintegy 55 ezer évesek, de napjainkban is folytatódik a képződés. 20 év alatt kb. 1mm-t nőnek. Az álló és függő cseppkövek közül jellegzetes a gyertyaszerű formáció, valamint egy barlangból kimászó medvére hasonlító cseppkőalakzat. Évente 200 ezren látogatják a barlangot. 

Kijőve a napfényre, végig az út két oldalán, kis pavilonokban árusok hadával találkoztunk. Hímzett blúzokat, lekvárt, szörpöt, pálinkát árultak. A Medvebarlangtól kb. 300 méterre egy magánmúzeum hívta fel magára a figyelmet. Aurel Flutur és felesége akik helybeli gazdálkodók, 1968. óta lelkes gyűjtőmunkával létrehozták az ország egyik legértékesebb néprajzi gyűjteményét, amely jelenleg 2500 tárgyat tartalmaz. Láthatók itt szerszámok, mezőgazdasági eszközök, szőlőprések, méhkaptárok, vadászcsapdák, fazekas-, kovács-, tímár-, cipész-, kádárműhely eszközei, azután háztartási kellékek, pl: fakanalak, merőkanalak, mozsarak, edények, guzsaly, motolla, kenderfésű, szövőszék, de vannak míves vaskályhák, írógépek, iskolai padok, bútorok, ruhák, felsorolni sem lehet azt a sokféleséget. Az autodidakta gyűjtőket múzeumi szakemberek segítik a sokféle tárgy összerendezésében és élvezhető formában való bemutatásban. Az ingyenesen megtekinthető múzeumot a becsületkasszában gyűjtött pénzekből tartják fenn. 

Következett kirándulásunk egyik legszebb helye, a Pádis fennsík. Előbb egy vízesést néztünk meg kb. 2 km-es csodálatos környezetben lévő gyalogút után. Bár a vízesés most a hosszabb idő óta tartó száraz időjárás miatt nem volt látható a prospektusokon lévő bővizű formájában, de így is nagyon tetszett. Még jó is, hogy nem volt nedves az idő, legalább száraz cipővel tudtuk bejárni az odavezető utat. Visszafelé útközben találtunk egy kis kerekes kutat, ahol az odahelyezett kis vödör segítségével megtölthette kulacsát, aki forrásvízre vágyott. Az autóbuszhoz visszaérve célunk volt a Pádis fennsík fölé magasodó hegyormon található, tengerszínt fölötti 1476 méteren lévő Mócok Templomának megnézése. Alulról nézve elég ijesztő volt a nagy magasságban lévő kilátó elérése a nagyrészt lekopaszított hegyoldal megmászásával. Társaságunk fele úgy döntött, hogy inkább lent a buszban várja meg, amíg a hegymászók visszaérnek. 

Az út első felében nagyon meredek sziklafalon, szinte négykézláb kapaszkodtunk felfelé. Később elmaradtak a sziklák és a fák is és meredek legelőn haladtunk felfelé. A gyakori kifulladás miatt pihenésként megálltunk és visszatekintve csodáltuk egyre magasabbról a tájat. Az út utolsó szakasza ismét erdős területen vezetett, majd megtaláltuk a Mócok Templomát. A Mócok temploma elnevezés eredete a múltba vész. Számtalan történet és legenda kapcsolódott hozzá az évszázadok folyamán. Az egyik legenda szerint egykor egy móc járt szekerével itt a körösök vidékén, amikor hatalmas szélvihar tört ki. A vihar felkapta a mócot és szekerestől-lovastól ide, a Pádis fölé magasodó sziklacsúcsra helyezte. A Pádison túrázók általában megmásszák a meredek domboldalt a látvány reményében, s talán azért is, amiért a környék lakói évszázadok óta ide járnak imádkozni, hogy közelebb legyenek a Teremtőhöz. 

A hegyről lefelé jövet Gergő elmondta, hogy cikk-cakkban kell közlekedni, így elkerülhető a térd megterhelése, vagyis nem fog fájni. Mint a kerge birkák jöttünk ez után, de hasznos volt. Az idő nagyon haladt előre, indulni kellett vissza a busszal. Két órás buszozás után megérkeztünk a kempingbe. Rövid készülődés után mehettünk vacsorázni. Gulyásleves és fánk volt a vacsora. Ezúttal is finom és bőséges volt. Vacsora után Gábor Ferenc erdélyi író érdekes előadását hallgattuk meg a körös-vidék múltjáról és jelenéről. Beszélt eddig megjelent könyveiről és lehetőséget azok megvételére is. Bemutatta az Isten se akarja az Egy falu, melynek nem látni mását, Mert magyar vagy, Életem viharának emlékére, Egy estések, Eszter című regényeit. Az író-olvasótalálkozó után visszamentünk a kempingbe. 

  Vasárnap már reggel elkezdtük a készülődést hazafelé. Csodálatos élmény volt ezzel a gyönyörű vidékkel ismerkedni. Külön köszönet illeti nagyszerű házigazdáinkat, különösen Fila Gergőt, aki végig velünk volt, vezette a csoportot, magyarázott, segített és tolmácsolt. Nagyon jól éreztük magunkat és sok szeretettel emlékezünk majd vissza az itt töltött napokra. Igaz az is, hogy a program kicsit zsúfolt volt, közülünk többeknek a kondíciója nem volt felkészítve ennyi mozgásra, de ha ilyen messzire eljövünk, ki kell használni az időt és lehetőség szerint minél több nevezetességet meg kell nézni. Szerencsére maradt még bőven látnivaló, ezért biztos, hogy vissza fogunk térni kedves vendéglátóinkhoz. 

Katona Júlia

*****

Orosháza-Gyopárosfürdő

2016.09.15 - 19.

Szeptember közepén Orosházára, a Gyopáros tó partján lévő kempingbe hívta találkozóra tagjait az MCCC. A kemping augusztus végén már bezárt, de a rendezvény miatt kinyitották. A kemping mellett lévő fürdő egész évben nyitva van.

Mivel csodaszép, nyarat idéző, 30Co körüli hőmérséklet volt napok óta, ezért már szerdán délután mentünk a kempingbe. A 200 férőhelyes kempingterület szépen rendezett volt. A fű egyenletesen lenyírva mindenütt, bőven volt áram- és vízvételi lehetőség. A vizesblokk felújított, ragyogóan tiszta, a konyha is minden igényt kielégítő. A meleg víz folyamatosan biztosított volt. A konyha melletti étkező helyiség asztalokkal, székekkel ellátott.

Csütörtökön a találkozóra jelentkezettek nagy része megérkezett. Fürödtünk, beszélgettünk, kellemesen töltöttük az időt. Este, a kempingtől 3 km-re lévő városközpontba igyekeztünk kerékpárral, mert ott „Zenél a főtér” címmel koncertet rendeztek, amelyen fellépett Oláh Gergő és a Csík zenekar. Mivel még este is remek idő volt, e program nagy érdeklődés mellett zajlott a kb. 900 fő befogadására alkalmas rendezvénytéren, a főtér mellett. Megcsodáltuk a város gyönyörű főterét, amely EU támogatással 2013. novemberben készült el. A közösségi felület 23 ezer m,2 amelyen belül a burkolattal ellátott rész 16 ezer m2, 946 különböző fát és cserjét telepítettek. A téren csobogók, apró szökőkutak vannak és a fák többnyire egyformán, hengeres fazonra nyírtak. Esti világításuk alulról, apró lámpákkal történt, gyönyörű összképet adva.

A város főterének legfőbb ékessége az egész Európában egyedülálló méretekkel rendelkező üvegplasztika, amely üveg körtefa a város szimbóluma. A legenda szerint a 1720-ban a török kiűzése után III. Károly király egy hívének adományozta a békési pusztát szolgálataiért, aki a Tolna megyei Zombáról hozott evangélikus hitű, szabad költözésű magyar családokat.  E családokat - amikor 1744. április 24-én, az Orosháza helyén lévő pusztaságba megérkeztek - csak egy magas, terebélyes, élettel teli vadkörtefa fogadta, amely messzire ellátszott. Az otthon megteremtéséhez kemény, olykor keserves földművelő, állattenyésztő, iparos munkára volt szükség. A telepesek hite, munkaszeretete, élni akarása meghatározta a település lehetőségeit, de lehet, hogy mindez a körtefának az erejéből is fakadt. A körtefán lévő egyik emléktábla szövege: „Az eltelt évszázadok alatt tíz nemzedék szorgalmas munkával, hűséggel és összefogással teremtett a pusztaságból várost”.

  Pénteken délután a közelben lévő Szálloda és Konferenciateremben - amely hosszú időn keresztül a Magyar Honvédség Kiképző Központja volt - megnéztük a 2012-ben kialakított Laktanya Emlékszobát. A kiállítás anyagát a műszaki alakulat itt szolgálatot teljesítő katonái és dolgozói gyűjtötték össze. Az emlékszoba a laktanyában 1938. és 1997. között működő katonai alakulatoknak állít emléket. Ennek keretében tablókon mutatták be a 18. és 46. Magyar Királyi Honvéd tábori tüzérosztály, a Magyar Néphadsereg 10. tüzér ezredének, ill. a Gépszerelő és Karbantartó Honvéd Szakközépiskola történetét képekkel illusztrálva. Ezen kívül vitrinekben és szabadon elhelyezve láthattuk az egyes alakulatok életéhez kapcsolódó különböző dokumentumokat, emléktárgyakat, korabeli szabályzatokat, utasításokat, tankönyveket, okmányokat, a csapatok által használt tüzérségi, de főképp műszaki anyagokat, felszereléseket, gyakorló harcanyagokat, makettokat, személyi relikviákat, kitüntetéseket és jelvényeket, egyenruhákat, stb.

Este a konyha melletti étkező helyen „Bundáskenyér-partira” gyűltünk össze. Kincsesné Marika és a hölgyek nagy része készítette, sütötte a bundás kenyeret 40 darab tojás felhasználásával. Készült hozzá citromos tea is. Remek vacsora volt! A tea mellett előkerült még egyéb itóka és sütemény is. A résztvevők közül néhányan voltak Szlovákiában a Dahlia Rallyn, de a többség nem. Az ottani élményekről, tapasztalatokról sokáig beszélgettünk.

Szombaton a városközpontban lévő Nagy Gyula néprajzkutató nevét viselő Területi Múzeumot terveztük megnézni. Kisvonattal akartunk bemenni a főtérig, de időközben kiderült, hogy aznap nem közlekedik. Megoldottuk a beutazást saját és kölcsönzött kerékpárokkal, ill. személyautóval. A múzeum a főtér közelében egy kétszintes polgári házban kapott helyet. Az épületet múzeum céljára Schwarcz János adományozta. Neki és családjának élettörténetét bemutató kiállítás a lépcsőfeljáróban volt. Látható a múzeumban Orosháza és tágabb régiójának története az őskori civilizációktól a huszadik századig. A vitrinekben korabeli tárgyak, dokumentumok, fotóreprodukciók segítségével mutatják be az egyes korok hangulatát. Látható pl: bírói szék, párosfazék, taligás pipa, pásztorkészségek, cifraszűr, céhláda, Rózsa Sándor körözőlevele.

A múzeumból kijőve, nappali fénynél is megnéztük a város impozáns főterét. Fotóztunk az üveg körtefánál, majd a korábban felfedezett cukrászdához vonultunk, hogy az ott kínált csoda finom, hatalmas méretű és olcsó fagyit nyalogassuk. Jókor fejeztük be, mert elkezdett csöpögni az eső és az hazazavart minket. A gyorsabbak kevésbé, a lassúbbak alaposan eláztak az úton.

Vacsoraidőben ismét összeültünk. A délelőtt piacot megjárt társaink remek töpörtyűt fedeztek fel. Krausz Józsi MCCC vacsorát tervezett a töpörtyűvel, lila hagymával és kenyérrel, kiegészítve még a bajmóci sültszalonna zsírral. Ismét nagyon hangulatos kellemes estét töltöttünk a falatozással. Ezen az estén az Adai kempingezés eseményeit, élményeit idéztük fel. Jó lett volna képekkel is illusztrálni, de a számítógép monitorja kicsi ahhoz, hogy ilyen sok ember jól láthassa a képeket. Talán, ha lenne projektorunk, akkor ez megoldható lenne. Korábbi kempingezési élmények visszaidézése a Szántódi találkozón is jó esti program volt.

Vasárnap ért véget a találkozó. A többség hazautazott. Néhányan maradtak még 1-2 napot. Remek napokat töltöttünk Orosházán, gyönyörű környezetben, jó időben, kellemes társasággal. Szép a fürdő, jók a medencék, a fürdő éttermében sokféle ételből lehetett válogatni. Köszönjük az MCCC vezetésének, különösen Krausz Józsinak, hogy ezt a nagyszerű programot megszervezte és a társaságot olyan ügyesen egybe tartotta.

 

Katona Júlia

- - - hirdetés - - -
Lakóautó és lakókocsi kereskedelemi központ logó tervezés Kempingvilág - Komfort útközben - truma falle dometic szerviz lakókocsik lakóautók kempingcikkek