Magyar Camping és Caravanning Club

Tata 2017.07.26. - 30.

Tata, Fényes Fürdő és Kemping 

2017.07.26 - 07.30 

 

Akkor szeretünk kempingezni, ha jól esik! Nos, ez a mondás Tatára érkezésünkkor nagyon is igaz volt. A júliusi 30 fok feletti hőmérséklet a hét elején érkező hidegfrontoknak köszönhetően alaposan lecsökkent és a forróságot felváltotta a szél az eső és a mennydörgés. Szerda délután többen érkeztünk egyszerre, de alig tudtuk üdvözölni egymást, mert hatalmas zivatar kerekedett jégesővel kombinálva. A talaj átázott, tócsák voltak mindenütt a vihar elmúltával. Szerencsére a jó talaj elég hamar beszippantotta az égi áldást. 

A Tatai Fényes Fürdő és Kemping a város központjától kb. 3 km-re egy közel 30 hektáros természetvédelmi területen fekszik. A több mint 100 éves múltra visszatekintő fürdőben naponta közel 40 ezer liter feltörő, minden évszakban 20-22 C fokos források által táplált strand-, úszó- és csúzdás medencék vannak, amelyek vizét a nap melege néhány fokkal emelni tudja. Itt található az a 3 méter mély forráskráter, amelynek tiszta vizében szabad szemmel is jól látható fehér kvarchomok bugyog fel ezernyi fényes buborékkal a felszínre. Innen kapta a forrás a fürdő és a kemping a „fényes” nevet. 

Szerda éjszaka még aggódva hallgattuk az időnkénti zápor, majd a csendesedő eső neszezését. A reggeli borús időben a tervezett kerékpáros városnézés helyett az ügyes szervezők a lakókocsis kempingtársak és autós családtagjaik mozgósításával valóságos „esküvői menetet” szerveztek a városnézésre. Először a Tatai várba látogattunk, amely az Öreg-tó partján található vízi vár. Megnéztük a várban lévő kiállításokat. A földszinti kiállítótermekben a római és középkori kőtárat és a régészeti emlékeket, az emeleten a reneszánsz bútorokat és a fajanszokat. Nagyon tetszettek Madarász Tibornak a tatai tájat, épületeket bemutató akvarelljei 

Javult az idő, így átsétáltunk a Tatai Öreg tótól a közeli Cseke tóhoz és megnéztük az azt körülölelő ligeteivel, sétányaival és műemlékeivel büszkélkedő Angolparkot. Ez Magyarország első angol típusú parkja. 1873-ban az Eszterházy család megbízásából épült. Jellemzője, hogy a francia kert merev, szigorú formái helyett a fákat és bokrokat nem szabályos mértani rendben, hanem csoportokba ültették úgy, hogy minden oldalról szép látványt nyújtsanak. Érdekesség, hogy Tatán, a Cseke tó partján ültettek hazánkban először szomorú fűzeket. Ez a Kínából származó szép növény a romantika korának jellegzetes kerti dísze, később egyik legelterjedtebb fafajtánk lett.   

Angolkerti sétánk során gyönyörködtünk az igényesen karbantartott tájban, megnéztük a Műromokat, a Török Mecsetet, a Tükörforrást, a romantikus kőhidat és a szentélyt, a Pálmaház épületét, egy mesterséges barlangot, a Nyári lakot, amely az Angolkert központi épülete, és a szomszédságában lévő szabadtéri színpad nézőterét. Minden látnivaló mellett/előtt a tudnivalókat elolvashattuk a kihelyezett tájékoztató táblákról. Visszasétáltunk a leparkolt autókhoz, majd elindultunk a találkozó egyik szervezőjének, Vörös Vincének családi házához egy koccintásra. Elfogyasztottuk Irénke édes és sós süteményeit, jelentősen lecsökkentettük italkészletüket. Kellemesen elidőztünk náluk, majd visszatértünk a leparkolt autókhoz és hazafelé vettük az irányt.  

Csütörtök délutánra már olyan idő kerekedett, hogy a társaság kerékpáros kirándulásra indulhatott. Kezdetben ugyan ijesztgetett az eső, látszottak messzebb sötét felhők is, de mégis egész nagy csapat vállalkozott bringázni. A Tatai vár után a városközpont felé indultunk. Megnéztük a Városházát, amelynek homlokzatán aranybetűs felírat olvasható: Tata városa a közügyért 1885.  A Kossuth téren megnéztük a kéttornyú római katolikus Szent Kereszt nevű templomot, az Esterházy kastélyt és mellette a Zsinagógát, a volt Piarista rendházat és az Óratornyot. Délelőtti sétánk helyszínére az Angolkertbe is visszatértünk, majd haladtunk az Öreg-tó felé és a végében kikötöttünk egy presszónál kávézni fagyizni, sütizni.  

Este hat órára volt meghirdetve a megnyitó ünnepség. Ekkor már állt az MCCC sátor, alatta a sörasztalok - rajtuk fehér terítő - és a padok. A találkozót szervező Vörös és Török család látta vendégül a kempinges társakat. A szervezők nevében Vörös Vince köszöntötte a megjelenteket. Ismertette a további programokat, majd jó étvágyat kívánt a felkínált vacsorához. Tepertő krém és sült hús tejfeles zsírral volt a kenyérre való, paprikával, paradicsommal, uborkával és hagymával. Vendéglátóink az italokról is gondoskodtak. Török Pista folyamatosan járt az asztalok körül kínálva a fehér, rozé és a vörös borokat. Szólt a zene, jó hangulat volt. Többször elhangzott a kempinges dalunk, de most már zenei kísérettel, profi énekessel, vagyis Sörös Lacival. Köszönet érte ezúton is.  

Kedves jelenet volt, amikor Török Pista megjelent tejjel, vajjal és egy lavórral. Felkérte Horváth Gyurit, hogy álljon mellé. Az történt ugyanis, hogy amikor szóba került az éves program összeállításakor, hogy Tatán a Vörös és a Török család fogják rendezni a találkozót Gyuri kijelentette, hogy „Na, oda érdemes lesz elmenni, mert ott a résztvevőket tejbe-vajba fogják fürdetni! Meg is kapta! Pista Gyuri fejére kente először a vajat, majd ráöntött a tejből a lavór fölött mindenki nagy derültségére. Este még sokáig a sátornál maradtunk, beszélgettünk, viccelődtünk.  

Pénteken kerékpártúrára indultunk Dunaalmásra. Az időjárás a programunkhoz igazodott. Akik nem akartak kerékpározni, azok autóval mentek első úti célunkhoz a Csokonai Művelődési Házhoz. 2015-ben épült meg az Átal-ér völgyi kerékpárút Tatától Dunaalmásig tartó nyolc kilométert meghaladó szakasza az Átal-ér töltésén. Az Átal-ér völgye fantasztikus panorámát kínál a Gerecse hegységben. Forgalommentes széles aszfaltúton kerékpározhattunk. Dunaalmáson a Csokonai Művelődési Ház Lilla egykori lakóháza helyén épült 1933-ban. Szomszédságában lévő parkban kapott helyet Csokonai szobra. Lilla a költő nagy szerelme, a híres Lilla dalok ihletője volt. Tárgyi és írásos emlékek voltak láthatók a kiállításon. A fő helyen Lilla feltételezett arcképét láthattuk. A temetőben megnéztük Lilla sírját. 

Haladtunk tovább Neszmélyre, a Dunai Hajó Skanzent megnézni. Itt a Zoltán és a Neszmély gőzhajókat néztük meg. A hajókon a tájékozódást segítette a sok szöveges ismertető felírat. Alaposan bejárva a hajókat alul-felül, hazafelé vettük az irányt. A kerékpáros túránk nagy élmény volt a jó minőségű úton a gyönyörű tájban. Oda-vissza összesen 25 km-t tettünk meg. 

Késő délután borkóstolóra mentünk Bajra, majd onnan kb. 3 km-re fel a szőlőhegyen lévő Turai Pincészetbe. A lakókocsis társaink és a programot szervező családtagok autóival utaztunk, de voltak, akik a kempingben dolgozó munkások teherautójának utasterében kaptak helyet. Az Ászár-Neszmélyi borvidék önmagában is páratlan, de a Turay Családi Pincészet panorámáját megtekintve elkábul az ember a csodásan belátható Tatai medence láttán. Ezt a présházat és a pincét a kapucinus rend építtette 250 évvel ezelőtt. Hitéletüket a ma kóstolóteremként használt helyiségben folytatták. Itt láthatók ma is a szenteket ábrázoló falfestmények.  

A borkóstolást a pincében kezdtük. Rozália nevű fehér bort kaptunk. Innen átirányítottak az emeletre, ahol a szentek képei voltak. Itt kaptunk ismét fehér bort, az olaszrizlinget, majd cabernet sauvignon roset. Zsíros kenyeret hagymával, uborkával tálcán kínált a háziasszony. Felállítottak erről a helyszínről is és a földszinten folytatódott a kóstolás. Most piros bor következett: pinot noir. Kísérő szendvics itt már nem volt. A kóstolások után a spicces állapotot senkinek sem sikerült elérni, de azért vidám hangulatban tértünk vissza a kempingbe.  

Este ismét a sátor alatt gyülekeztünk. Kellemes este volt. Előkerültek az előző este bőséges kínálatából megmaradtak és abból mindannyian megvacsoráztunk. Török Pista továbbra is jó házigazdaként kínálta borát, senki nem maradt szomjas. Közben szólt a zene. Többször elismételtük kempinges indulónkat. Ha többször ismételjük, egyszer csak tudni fogjuk!  

Szombaton 10 órakor jött a kempingbe a piros kisvonat és városnézésre vitte a társaságot. Idegenvezetőnk a Tata című tankönyv szerzője, Varga Istvánné tanárnő. Bár már autóval, kerékpárral végigjártuk a város nevezetes helyeit, láttuk a fontosabb épületeket, szobrokat, helyszíneket, mégis nagyon érdekes volt idegenvezetővel is átismételni. Utunk utolsó megállója a tatai Szent Kereszt templom, ahol előbb idegenvezetőnk a templomot részletesen bemutatta, majd következett Török István orgonahangversenye. István barátunk fél órás műsort adott. Lehetőség volt felmenni az orgonát megnézni és még ott mellettünk is megszólaltatta e nemes hangszert. Vonatra szálltunk és visszatértünk a kempingbe. Itt várt ránk az előzőleg megrendelt ebéd: gulyásleves és fejenként 3 palacsinta. 

Délután 16 órakor gyülekeztünk, hogy a kemping szomszédságában lévő Fényes tanösvényt megnézzük idegenvezetővel. Hazánkban egyedülálló ez az ökoturisztikai látványosság, amely bemutatja a lápvidék és a karsztforrások egyedülálló élővilágát. A soha be nem fagyó lápos területet a víz fölé épített pallók és kilátóhelyek segítségével ismerhettük meg. Az 1350 méteres séta a láp felett olyan varázslatos világba vitt el, mintha egy Dél-amerikai őserdőben járkálnánk.  

Este ismét összeültünk beszélgetni. A TV ki volt készítve, aki a vízilabda VB döntő mérkőzését akarta nézni az asztal egyik végében foglalt helyet, aki inkább a nótázást választotta, az aranyos Kaszab Pista mellé helyezkedett. A beszélgetők középen ültek. A meccs után már mindenki énekelt. Jó volt együtt lenni! Az idő is remek volt, nem siettünk lefeküdni. 

Vasárnap már a búcsú, a hazautazás következett. Nagyon köszönjük a Vörös és a Török családnak, hogy ezt a csodálatos találkozót megszervezték. Valóban tejbe-vajba fürösztöttek minket, ahogy azt hónapokkal korábban Horváth Gyuri előre látta. Várjuk a következő találkozót, ami Keszthelyen lesz. 

 

Katona Júlia

- - - hirdetés - - -
Lakóautó és lakókocsi kereskedelemi központ logó tervezés Kempingvilág - Komfort útközben - truma falle dometic szerviz lakókocsik lakóautók kempingcikkek