Túrkeve

Kempingtalálkozó Túrkevén 

2017.03.30-04.02

Túrkeve város Jász-Nagykun-Szolnok megye Mezőtúri járásában, a Nagykunság szívében, a Hortobágy-Berettyó partján helyezkedik el. A helybeliek szóhasználatában Túrkevi vagy egyszerűen Kevi. 

Túrkeve nagyon kedves kempingezési helyszínünk. Az eddigi kempinges rendezvények mindig egybeestek a város nagy ünnepével, a Juhász Fesztivállal. Ez alkalommal a cél inkább a város és egy kicsit a környékének megismerése volt a remek termálfürdő élvezete mellett. Végre nemcsak a meteorológiai, hanem az igazi tavasz is megérkezett. Ragyogó napsütésben utaztunk és ez kitartott a találkozó végéig. 

Csütörtökön már a jelentkezettek nagy része megérkezett. Fontos volt a létszám, mert a kialkudott kedvezmény létszámhoz volt kötve. A lakók előtt kényelmesen kipakoltunk, beszélgettünk, napoztunk, fürödtünk. Pihentető csodás nap volt. 

Pénteken délelőtt gyalogosan sétáltunk át a közelben lévő Finta Múzeumba. Itt érdekes helytörténeti kiállításokat néztünk meg: Túrkeve és népe, Túrkevei évszázadok, Hírünk a világban. Ez utóbbi kiállítás a világhírű szobrász Finta testvéreknek és a filmiparban híressé vált Korda fivéreknek állított emléket. A Finta testvérek Sándor, Sámuel és Gergely mindhárman szobrászként szereztek maguknak hírnevet. Sándor az I. VH után Brazíliában majd New Yorkban élt. Alkotásait felajánlotta Túrkevének, majd e gyűjtemény kiegészült fivéreinek hagyatékával. Gergely Párizsban Rodin mellett tanult, s hazatérve fajansz-, porcelán és terrakotta szobrokat készített. A Múzeum Korda emlékszobájában Korda Sándor, Zoltán és Vince hagyatéka látható. Magyarországról 1919-ben a fehérterror idején távoztak. Előbb Bécsben majd Hollywoodba éltek és alkottak. Sándor igazi sikereit Angliában aratta. 1942 nyarán VI. György angol király lovaggá ütötte az angol filmiparban szerzett érdemeiért. Idegenvezetőnk érdekes részleteket mesélt e két neves Túrkevei család életútjáról.   

Az igényes és szép Finta Múzeum után betértünk egy közeli cukrászdába fagyizni, sütizni. Igyekezni kellett vissza a kempingbe ebédelni egy keveset, mert 14 órától gasztronómiai különlegességre voltunk hivatalosak.  Rácz Lajos túrkevei séf készített „Arrosticini húst nyárson”. Ez grillpálcikákra húzott apróra vágott sertés comb volt, kizárólag sóval fűszerezve. Rengeteg húsos grillpálcika sorakozott előkészítve, grillezésre várva. Ahogy pirultak úgy fogyasztottuk kenyérrel a finomságot. Jutott bőven mindenkinek. A tüzet, ill. a parazsat őrizni kellett, hogy az esti szalonnasütéshez jó legyen a parázs. 

Nagyon kellemes este volt. Köszönhetően a klubnak, bőven jutott szalonna mindenki nyársára. Sütöttük üvegesre, kormosra vagy szénfeketére a szalonnákat a jól kialakított sütögető helyen. Hagyma, kenyér is bőven volt, nem sokat foglalkoztunk a kilóinkkal. A tűz mellett még sokáig tartott a tere-fere, azután mindenki pihenni tért. 

Szombaton kirándulni mentünk. 10 órára jött a megrendelt busz idegenvezetővel. Nagyon élvezetes volt, ahogy haladt a busz, folyamatos tájékoztatást hallgattunk Túrkeve, majd Mezőtúr történetéről, a nevezetes eseményekről, épületekről. Közben gyönyörködtünk a tájban, a gyönyörű friss zöld vetésben az út mentén a virágzó kökénybokrok fehér virágaiban, néha az aranyeső rikító sárga színét csodáltuk és néztük a vérszilvafák rózsaszín virágait, vagyis élveztük a tündöklő tavaszi természetet.  

Mezőtúron először a Túri Fazekas Múzeumba látogattunk. A város hagyományaira épülve, itt található az ország egyetlen fazekas múzeuma, amely Mezőtúr egyik legpatinásabb épületében, a Bolváry kúriában kapott helyet. Ez az 1821-ben épített klasszicizáló stílusú „L” alakú lakóépület már önmagában is megér egy látogatást. Egyszerű, arányos elosztású homlokzata, az udvar felöli dór utánzatú oszlopsor és az érdekes felosztású belső terek tökéletes környezetet biztosítanak a kiállított tárgyaknak, dokumentumoknak. A helyi idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a múzeum csaknem ötezer leltározott tárggyal rendelkezik.  

A Fazekas Múzeumból a Badár Emlékházba látogattunk. Mezőtúr leghíresebb fazekasa volt Badár Balázs. Neki köszönhető, hogy a mezőtúri fazekasság híre több földrészre is eljutott. A népi mesterség művelője alkotásainak egy részét és kitüntetéseit megtekinthettük valamikori házában. Műveivel három világkiállításon is jól szerepelt: 1894-ben Antwerpenben, 1897-ben Brüsszelben, 1900-ban Párizsban. A hagyományokat leszármazottai tovább vitték. Eltelve a sok cserép látványától a szemközti kis Presszó kínálata kissé felfrissítette a társaságot. 

Folytattuk utunkat Mezőhékre. Ez a térség legkisebb lélekszámú települése. Ebédidőben érkeztünk és program szerint itt kenyérlángossal kínálnak meg a helyiek. A közösségi ház udvarán olyan vendéglátásban részesültünk, ami minden képzeletünket felülmúlta. Hatalmas tálcákon csodálatos, illatos ropogós kenyérlángos volt kirakva még melegen, gyönyörű megjelenésű és nagyon finom almás pite, eperlekváros piskótatekercs, pogácsa, hozzá különféle üdítők, kávé. Előkészítve a kemencében való további sütésre óriási tepsiben további kenyérlángosok várakoztak. Azt sem tudtuk melyiket együk, olyan fantasztikus finom és gusztusos volt minden. Érdemes megnézni az erről készült képeket! 

Mezőhéken Fórizs Ágnes polgármester asszony fogadta kis csapatunkat. Beszélt a helyiség történetéről, múltjáról és jelenéről. Eltelve a finomságoktól, az evést megszakítva, pihenésként kis sétára hívott kedves vendéglátónk. Bemutatta a nagyon takaros kis templomot, amely tűzoltószertárból került kialakításra az 1960-as években. Említette, hogy az 1860-as években a Kövér família birtokolta ezt a területet, akik a kor legmodernebb technikai vívmányaival ellátott kastélyt építették fel saját vízvezeték hálózattal, áramfejlesztővel, központi fűtéssel, bál- és színházteremmel. A vallásos hívők részére a kastély mellé temetkezési sírkápolnát is építettek, amit 1960-ig egyházi ünnepeken használtak. Sok tulajdonosváltás, állagmegóvás elmaradása miatt a kastély sorsa megpecsételődött, 1960-ban lebontották. A sírkápolna megmaradt, 2007-ben sikerült megmenteni szinte az utolsó percben. A helyiség csodás akusztikájú. Elénekeltük itt a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű és egy másik dalt. Csodálatos volt! 

Visszamentünk a közösségi ház udvarára, ahol a tálcák ismét feltöltésre kerültek. Benyomtunk még egy pár lángost és süteményt, majd elbúcsúztunk. Jó szívvel emlékszünk vissza erre a szívélyes vendéglátásra a nagyon színpatikus polgármester asszonyra és a vendéglátást biztosító kedves asszonyokra. Elvisszük magunkkal a település jó hírét. 

Buszra szálltunk és indultunk vissza Túrkevére. Volt idő még egy kis fürdésre, szaunázásra, vagy éppen a sószobában szívni a sós levegőt. Az előzetesen megrendelt vacsorát a fürdő éttermében fogyasztottuk el. A Mezőhéki vendéglátás után ez kicsit nyögvenyelősen ment. Ráérünk majd otthon vissza-fogottan étkezni! A vacsora végeztével Abonyi Mátyás elnök úr röviden megemlékezett a klub néhány napja örökre eltávozott elnökéről, Antal Béláról. Egy perces néma felállással adóztunk emlékének.   

    Vasárnap még mindig gyönyörű volt az idő. Ragyogott a nap, felhő sehol nem volt az égen. Kellemes, családias, baráti légkörben kempingeztünk. Jó volt együtt lenni. Ki korábban, ki később megindult hazafelé. Köszönjük Krausz József alelnök úrnak, hogy ezt a remek programot összeállította, megszervezte és jó házigazdája volt a rendezvénynek.   

Katona Júlia