Magyar Camping és Caravanning Club
2018. év beszámolói: [ Bózsva ] [ Agárd Húsvét ] [ Harkány ] [ Utazás 2018 kiállítás ] [ Farsang ]

Bózsva

Bózsva

2018.04.12 - 04.15

 

Visszatérő vendégek vagyunk Bózsván, ugyanis 2015-ben már kempingeztünk itt, és szép emlékeket őrzünk erről a helyről. Akkor a templom háta mögött lévő Kőbérc Panzió udvarán kaptunk helyet, de most az Etelka csónakázó és horgásztónál frissen kialakított kempingben szálltunk meg.

Kárpótlásul az előző kempingezések esős szeles hűvös időjárásáért ezúttal beköszöntött a csodás tavaszi idő. Sütött a nap, levél sem rezdült, üde zöld lett minden, kivirágoztak a gyümölcsfák, a bokrok és a színes kerti virágok. Elhelyezkedés után jól esett a vízparton sütkérezni, beszélgetni, koccintgatni és csak úgy lazán, gondtalanul tölteni az időt. Néhányan sétára indultak a közelben található regényes fekvésű sziklához, amelyhez az a monda fűződik, hogy IV. Béla itt pihent meg a tatárjárás idején. Erről is kapta a nevét: Bélakő. Volt, aki kukacgyűjtés után pecázni kezdett a tóban. Tudomásul vettük, hogy a kemping kialakítása még csak kezdeti fázisban van, hiányzik a füvesítés, kevés a WC, nincs zuhany itt, csak a panziónál, barátságtalan a közös helyiség, de ígéret volt rá, hogy rövidesen rendbe rakják. A jó idő és a szép környezet mindenért kárpótolt.

Pénteken buszos kirándulásra indultunk. Nagy létszámunkra való tekintettel két buszra volt szükség. Először a Felvidékre a Sátoraljaújhelyi kishatártól bő negyedórára lévő Tőketerebesre, az Andrássy kastélyba látogattunk. Ez a kastély a 18. században épült és házasságkötés révén lett Andrássy tulajdon. A háború után a kastély szlovák területre került. A kastélyból előbb kórház, majd mezőgazdasági múzeum lett. Azt, hogy kik éltek itt, megpróbálták elfelejteni. A gyönyörű épületeket megrágta az idő, nem törődtek vele. Felújítása EU-s támogatással nemrég fejeződött be.

Kiszállva az autóbuszból ragyogó fehér épület tárult elénk. Tágas nagy térbe érkeztünk, itt volt a recepció. Bár érkezésünk jelezve volt, értetlenül fogadták jelenlétünket. Mit is keres itt ez a sok ember? Telt az idő, negyed óra, húsz perc, majd fél óra múlva szóltak, hogy szedjük össze mi, a fejenkénti 1,5 euró belépődíjat. Ez elég lassan ment, de sikerült. Magyar nyelvű idegenvezető is akadt, de ő nagyon sietett. Fotózni csak külön díjért lehetett. Csupasz fehér falak, új parketta, új ablakkeretek voltak mindenütt az épületben. A földszinti tárlókban tojáskiállítást, néhány teremben modern festők alkotásait láttuk, de az 1848-as szabadságharc első magyar miniszterelnökéről, a Monarchia külügyminiszteréről semmi nem emlékezett meg.

A kastély parkjában épült fel a Meinig Artúr által tervezett neogótikus Andrássy mauzóleum. Ennek más a felügyelő szerve, mint a kastélynak és attól kellett volna a belépésre engedélyt kérni, de okulva a kastélybelépés nehézségéből és időigényéből, erről inkább lemondtunk, csak fotóztunk a Mauzóleum gyönyörű épülete előtt.

Az idő nagyon haladt, ezért inkább ebédelni mentünk. Megrendelt ebédünk Nagykövesden volt. Ebéd után felsétáltunk a közeli magaslatra, amelyre a 13. században várat építettek. A 15. század végén az egykori huszita vezér Jan Giskra kezére került a vár, akitől Mátyás király vette vissza. Az Erdélyi Fejedelemség és a királyi Magyarország határán lévő várat számos alkalommal ostromolták, végül 1673-ban a császáriak felgyújtották és a védhetetlenségig lerombolták. A vár igen látványos romja a község egyik nevezetessége.

Ismét buszra szálltunk és haladtunk Pácin felé, hogy megnézzük a Mágóchy kastélyt, amely Magyarország legnagyobb reneszánsz kastélya, az egyetlen az országban, amely hiteles képet nyújt Magyarország késő reneszánsz kastélyépítészetéről. A hajdani fényében pompázó kastély a Bodrogköz egyik legfontosabb nevezetessége. Az épület belül egy egyszerűbb kivitelű földszintre és egy gazdagon díszített emeleti részre tagolódott, ahol a nemesi család az emeleten lakott, kiszolgálásuk pedig a földszinti helyiségekből történt.

Pácinból Karcsára utaztunk a tündérek alkotta Árpád-kori templomot megnézni. Karcsa a Bodrogköz egyik legszebb fekvésű falvacskája, amely a róla elnevezett tó mellett helyezkedik el. A falu híres templomának keletkezését számos legenda övezi. Idegenvezetőnk elmondta, hogy a templom tizenkét tündér műve. E túlvilági lények a közeli tóban épült palotájukban laktak, s a boszorkányoktól való félelmükben egyetlen éjszaka alatt alkották meg ezt a fantasztikus műemléket. A monda szerint a boszorkányoktól megriadt tündérek a templom harangját szállítás közben véletlenül a tóba ejtették és ekkor dőlt le a templom már álló tornya is. Azóta a víz mélyén 100 évenként egy-egy kondulással jelzi a harang a monda igaz történetét. Jó akusztikája miatt a templomban rendszeresen tartanak zenei hangversenyeket, előadásokat.

A templom tőszomszédságában megnéztük a szépen felújított Karcsai Tájházat, amelynek berendezéseit a helyi lakosok gyűjtötték össze a településen ma is élő néphagyomány díszes, vagy a mindennapi élethez, munkához kapcsolódó tárgyakból és berendezési eszközökből. Kialakítottak itt egy emlékszobát ahol Nagy Géza, a 2002-ben elhunyt karcsai díszpolgár, helytörténész, etnográfus és tanár személyes tárgyait és írásait őrzik, így tisztelegve az emléke előtt. Nagy Géza több mint 200 tanulmányban és könyvben írta le a Bodrogköz kulturális értékeit, az évszázadokon át szájhagyomány útján terjedő meséket és balladákat.

Jó volt hallgatni a kedves karcsai idegenvezetőt, de sajnos az idő eltelt, és igyekezni kellett vissza Bózsvára, mert ott vacsorával várták csoportunkat. Kényelmesen megvacsoráztunk, sokáig beszélgettünk, majd pihenni tértünk.

Szombaton ismét buszos kirándulásra indultunk. Először az előző napon elmaradt Karosi Honfoglalás Kori Látogatóközpontba mentünk. Az elmúlt évben átadott épület már formavilágával is méltó módon állít emléket az egykor élt ősöknek. A kétszintes kiállítótérben nem csak karosi leleteket és múzeumi bábukat tekinthettünk meg, hanem interaktív eszközök, makettek, érintőképes alkalmazások, animációk, filmek és hanghatások révén nyerhettünk betekintést a 10. századba.

Karosról a Pálházától 7 km-re lévő Kőkapuhoz mentünk a busszal. Eredetileg kisvonattal terveztük ezt az utat, de menetrendi problémák miatt oda-vissza busszal tettük meg. Hangulatos kanyargó út vitt fel a tóhoz. Partján megállva megcsodáltuk a múlt század közepén a szikára épített vadászkastélyt – alatta a kisvonat alagútjával. Ez a vidék a Károlyiak korában, majd századunk első felében felkapott vadászhely volt. Napjainkban nemcsak a vadászok kedvenc helye, hanem azoké is, akik a csendet, a tiszta, békés természetet szeretik.

Tekintettel arra, hogy délben Bózsván ebéddel vártak, a Kőkaputól hazafelé vettük az irányt. Ebéd után ismét útra keltünk, hogy megnézzük a Füzéri várat, amely a Zempléni-hegységben egy meredek oldalú vulkáni kúpon magasodik. A hatalmas, szabályos hegycsúcson álló vár távolról nézve hazánk egyik leglátványosabb vára. A vár 170 méterrel magasodik a falu fölé. Meglehetősen szuszogtató oda a felkapaszkodás, de megéri! Három éve fenn a várban csak romokat láttunk, de most egy csoda tárult a szemünk elé. Teljesen felújítva került bemutatásra a palota női és férfi szárnya meg a várkápolna. Az udvarról nyíltak a várkonyha helyiségei korhűen berendezve. Idegenvezetőnk elmondta, hogy a felújítási munkák tovább folytatódnak. Érdemes lesz ide ismét eljönni.

Bózsvára visszaérve vacsorával vártak. Vacsora után társaságunk a kemping társalgójában gyülekezett. Rövid időn belül megszólalt a zene, táncra perdültek az ifjú kempingesek. Jól esett a tagjainkat megmozgatni. Másnap megkezdődött a pakolás, búcsúzkodás. Csodás napokat töltöttünk Bózsván. Rengeteg érdekes, szép dolgot láttunk. Csuda kényelmes volt, hogy a reggeli és a vacsora benne volt a kempingdíjban, de többnyire még az ebéd is a szervezett program része volt. Köszönjük Krausz Józsinak a szervező munkáját, és a kemping vezetőjének a segítőkészségét. Jövünk ide máskor is!

Katona Júlia  

- - - hirdetés - - -
logó tervezés Kempingvilág - Komfort útközben - truma falle dometic szerviz lakókocsik lakóautók kempingcikkek