08-02-08-05. Ada, Szerbia

Ada község a Röszkei határátkelőtől 65 km-re, a Vajdaságban, Kelet Bácska középső részén, a Tisza jobb partján fekszik A trianoni békeszerződés a Délvidékkel a Szerb-Horvát-Szlovéni Királysághozhoz csatolta. Magyarország 1941-1944 között visszaszerezte, majd 1945-ben a párizsi békeszerződések során Jugoszláviához csatolták. 1993 óta Szerbia része, lakosságának háromnegyed része azóta is magyar nemzetiségű.

Tomboló nyári hőségben érkeztünk meg Adára, ahol némi tétovázás és útbaigazítás után megtaláltuk a fürdő melletti, diófákkal beültetett, gondozott, ligetes területen a leendő kempinget. Itt egyelőre az áram biztosítása lett megoldva, de használhattuk a strand és a szálloda területén lévő vizesblokkokat és élvezhettük a fürdő szolgáltatásait teljes-körűen, nemcsak a nyitvatartási időben.

A találkozó megnyitója szerdán délután volt. Juhász Tibor a Medenceközpont igazgatója nagy szeretettel köszöntötte a találkozó résztvevőit, majd ismertette a következő napok programjait. Első éjszaka - csak számunkra - látogatható volt a wellness-fürdő, amelyben három szinten vannak relax-és élménymedencék, finn szauna, gőz- és pezsgőfürdő. Ezt a wellness fürdőt ez év februárjában adták át. Közülünk, szinte mindenki részt vett rajta, és nagyon élveztük.

Csütörtökön városnéző sétára indultunk gyalogosan. Idegenvezetőnk a délelőtt folyamán egy kedves, jól felkészült tanárnő volt a szomszédos Mohol községből. Elmondta, hogy az adaiakat régen „drótosoknak” nevezték, mivel rengeteg gyár és magánszemély foglalkozott fémmegmunkálással. A lakosság nagyobb része ma már mezőgazdasággal foglalkozik. Sétánk során először a „Mi Urunk Mennybemenetele” ortodox ötkupolás templomot néztük meg, amely szerb-bizánci stílusban készült. A templomot bemutató adai tanárnő elmondta, hogy az első ortodox templom Adán 1759-ben épült, amelyet 1847-ben tönkretettek, majd 1925-ben lebontottak. Ez a jelenlegi gyönyörű templom 2 év alatt épült fel a régi templom helyén.

Haladva a városközpont felé megcsodáltuk a római katolikus közösség 1795-ben készült templomát. Ezt a templomot Regina nővér, jogász teológus mutatta be. Elmondta - többek között – hogy a templom tornya 1958-ban egy nagy István-napi vihar következtében ledőlt. Az új torony építését 1969-ben kezdték el, a munkát viszont teljes egészében csak 1972-ben tudták befejezni. Ez az új „csipkés” torony vasidomokból készült, hogy a szél átfújjon rajta. Az új torony magassága 50 méter. A templomtoronyban négy harang van, a nagyharang 1750 kilós. Amikor kijöttünk a templomból, akkor találkoztunk ott egy kedves idősebb hölggyel, aki meglátva érdeklődő csoportunkat, megkérdezte, hogy elszavalhat-e egy nekünk egy verset. Szépen hangsúlyozva, élményt nyújtóan mondott el egy hazafias töltetű, hosszú verset. Annyira aranyos volt, hogy őszinte szívvel, lelkesen megtapsoltuk.

A templom közelében láttuk Damjanich János aradi vértanú szobrát. Idegenvezetőnk mondta, hogy ezt a szobrot 2011-ben Budakalász testvértelepülés adományozta Adának. A szobor leleplezését halasztani kellett, mivel a terv a szerbek erős ellenállásába ütközött. A rendőrség folyamatosan őrizte a Damjanich-emlékművet, nehogy megrongálják. Az 1848-as szabadságharc tábornoka, szerb származása ellenére a magyar oldalon harcolt, így hazájában nemzetárulóként tekintettek rá. A dombormű felavatását ezért az adai városvezetés súlyos hibájának minősítették. A párt ezért azt kérte, hogy mellszobrát cseréljék más magyar történelmi személy arcképére. Végül kompromisszumra jutottak a helyi szerb közösséggel és a szobor fennmaradhatott.

Idegenvezetőnk mesélt még az Adai Tisza hídról. Elmondta, hogy az adaiak már 1925-ben szerettek volna hidat emelni a Tiszán, de az akkori községi képviselő-testület egy magyar képviselőjének szavazata döntötte el azt, hogy mégis inkább a pravoszláv templomot építik fel. 2006 karácsonyának másnapján, december 26-án ünnepélyes keretek között helyezték le Adán az Ada és Padé között épülő Tisza-híd alapkövét. Mint később kiderült, az alapkövet építkezésre nem alkalmas helyre helyezték, ezért néhány héttel később néhány száz méterrel arrébb került sor a valódi alapkő letételére. 2010. december 24-én szinte napra pontosan 4 év építkezés után átadták az adai hidat. A függőhíd pillérje 80 méter magas, a vízen átívelő szakasz 200 méter hosszú. A hídon áthaladó út a szárazföldi szakaszokkal együtt 1400 méter hosszúságú. Hosszú sétánk után visszatértünk kempingünkbe.

Este 7 órától a fürdő területén lévő étterem teraszán pálinkakóstolás volt a program. Juhász Tibor vezette a kóstolási szeánszot. Bemondta, hogy milyen pálinka a soron következő, és mi vittük apróka műanyag pohárkánkat a vélhetően finom nedűért. Először szőlő, azután jonagold alma, barack, vilmoskörte és szilva volt a sorrend. Végül szeder pálinka zárta a sort. Kár, hogy nem volt közben valami rágcsálni való keksz, vagy sajt, mert akkor talán jobban el tudtak volna különülni az ízek egymástól. Így is többen vásároltak a palackozott pálinkából. A pálinka-alapozás után következett a babgulyás vacsora. Nagyon finom volt a gulyás, amelyben a bab elveszett a sok-sok hús mellett. Mindenki nagyon jól lakott, ezért is jól esett utána egy kis testmozgás. Remek élőzene következett – szinte kizárólag népzene – amelyre lelkesen roptuk a táncot. Borzasztó meleg volt, de ez nem riasztotta vissza a táncos lábúakat. Este 10 óra után fejeződött be ez a remek mulatság.

Pénteken csoportosan indultunk a Tisza partra megnézni a „Retro kempinget". Csodálattal figyeltem, hogy értékes szép bútorokat hagynak elöl a kellemesen nyitott lakóegységeik előtt, nem félnek attól, hogy esetleg lába kél. Bizalom, megbízhatóság! Sajnos nálunk ez nem működő dolog, ami mozgatható, annak azonnal akad új gazdája. Fürödtünk még egyet a kellemesen langyos vízű Tiszában, majd a buja dús növényzetű parttól visszasétáltunk kempingünkbe.

Este 7 órától fiatalok adtak kedves kis műsort népviseleti ruhában a fürdő éttermének teraszán. Énekeltek, hangszeren játszottak, táncoltak. Nagyon aranyosak voltak, sok tapsot kaptak előadásukért. Ez után vacsorát kaptunk. Egyéni csomagolásban volt scsevapcsicsa sültkrumplival, paradicsom, hagyma és káposztasalátával. Bőséges és nagyon finom volt. Ismét remek élőzene szólt, ami táncra csábított. Pörögtünk, forogtunk, lelkesen roptuk a táncot, pedig most is nagyon meleg volt. Sport volt ez a javából! Nagyon jól éreztük magunkat!

Szombaton már készülődtünk haza. Nagyon szép helyen voltunk, nagyon kedves, baráti környezetben. Ide bármikor szívesen visszajövünk, mert nagyon otthon éreztük magunkat a külhoni magyarok társaságában. Jó lenne megtalálni a módját, hogy viszonozni tudjuk azt a baráti kedvességet. Köszönjük szépen adai barátainknak, elsősorban Juhász Tibornak, hogy megszervezte ezt a remek találkozót.

Katona Júlia

A látogatásunkról a vajdasági Magyar Szó c. újságban megjelent egy cikk, amely ITT olvasható!