Magyar Camping és Caravanning Club
2018. év beszámolói: [ Bózsva ] [ Agárd Húsvét ] [ Harkány ] [ Utazás 2018 kiállítás ] [ Farsang ]

Agárd Húsvét

Húsvéti Kempingtalálkozó Agárdon

2018.03.29 - 04.02

Az MCCC hagyományosan Agárdon szokta rendezni a Húsvéti kempingtalálkozót. A nagyszámú magyar érdeklődő mellett szlovák barátaink is velünk töltötték a négy napos hosszú hétvégét. Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe. Éjjel és nappal zuhogott vagy szemerkélt az eső, napot alig láttunk. Hiába, „akkor szeretünk kempingezni, ha jól esik”. Ezt mondtuk március közepén a Harkányi kempingezéskor és sajnos most is. Hogy csinálja ezt a természet? A találkozó előtt és után jó az idő csak pont a találkozó idején barátságtalan.

A kempinges évadot az Agárdi Kemping ezzel a találkozóval nyitotta meg. A parcellák szépen rendbe rakva, a mellékhelyiségek kifestve, de dermesztően hidegen várták az érkezőket. A bejárathoz közel két kis nyuszi vacogott a ketrecében meleg, simogató kezeket várva. Mellettük egy tojásfa volt feldekorálva.

Pénteken, a találkozó megnyitóján a megjelenteket Krausz József alelnök úr köszöntötte és ismertette a találkozó programját. A szlovákok vezetője dr. ing Bezani Ladislav tolmácsolt és megköszönte a részvétel lehetőségét. Ekkor került sor a további programokon való részvétei díjak rendezésére. Ismét megállapítható volt, hogy a helyszínen meghatározott igény és a jelentkezési lapon jelzett, gyakran eltér egymástól. Több jelentkező nem is jelezte, hogy meggondolta magát és otthon maradt, jelentős számban pedig az utolsó napon, vagy a helyszínen szóltak, hogy itt vannak.

Szombaton ernyővel, esőkabáttal felszerelve autóbuszos kirándulásra indultunk. Fél 10-re megérkezett mindkét autóbusz. Előbb Iszkaszentgyörgyre mentünk, hogy megnézzük az Amade-Bajzáth-Pappenheim kastélyt. Itt a kastély jelenlegi ura Ari Santeri Kupsus finn származású lovag fogadott és tartott a kastély történetéről részletes ismertetést. Elmondta, hogy a kastély legrégebbi részét 1735-ben Amade Antal építtette. 1800-ban került Bajzáth József veszprémi püspök tulajdonába, majd unokaöccse lányának házassága révén került a Pappenheim grófok birtokába, akik egészen a II. világháború végéig birtokolták a kastélyt. Ez után kórház, menekültszállás, munkásszálló lett. Később helyet kapott benne tanácsi hivatal, a helyi rendőrőrs, vegyesbolt, gyógyszertár, posta, művelődési ház, könyvtár, mozi, általános iskola, szolgálati és bérlakások.

Jelenleg a kastély együttesből a kiskastélyt a helyi iskola használja. Állaga külsőleg felújításra szorulna. A gyermekszárny és a lovarda rész lepusztult, nem használják. A nagykastély külsőleg rendben van, tetőzete és a belső terek rendben vannak, felújítása folyamatos, be van rendezve. A kastély a Magyar

Állam kizárólagos tulajdonában van, amelyet ő bérbe vett. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő kezeli, újítja fel állami és Uniós pénzből. A bérlő adja a kastélyba a kultúrát, berendezi, bebútorozza, használja, és a látogatóknak bemutatja.

Nagyon nehéz az állapotát meghatározni, hiszen van benne minden a széptől a romosig. A szobákban kivételesen pazar régi bútorok és műtárgyak vannak - mint egy múzeumban - de minden szobában meghagyták a kopott falakat, olykor több réteg egymás alatt, felett, ami elképesztő látvány. Teljesen felújítva nagyon szép lehetne. Felújításra szorul még a kastélyhoz tartozó francia és angol kert is.

Iszkaszentgyörgy sokat köszönhet Arinak, a lelkes művészetpártolónak. 2012-ben a község érdekében kifejtett munkájának elismeréseként díszpolgárnak választották.

Az egyik földszinti fogadószobában meglátva a zongorát Zádori Orsika felhajtotta a fedelét, eljátszotta és énekelte „A börtön ablakában soha nem süt be a nap” kezdetű dalt. Mi a többiek vele énekeltük. Nagyon hangulatos volt!

Buszra szálltunk, és ebédelni indultunk Fehérvárcsurgóra a Vértes és a Bakony lábánál elterülő csendes településre. A falu szívében, a Károlyi kastély parkja mellett a Tölgyfa fogadóban már várták csoportunkat ebéddel. Azért ide jöttünk, mert itt egyszerre le tudták ültetni az ebédelő 80 embert.

Ebéd után ismét visszatértünk Iszkaszentgyörgyre. Betértünk a Pálinkaházba. A tulajdonos előbb ismertette a pálinkafőzés folyamatát, majd bemutatta annak eszközeit patikatisztaságú kisüzemében. Innen gyalogosan mentünk az esőben a hegyen lévő Keresztes-Fülöp Pincébe a kóstolásra. Itt nagy kavarodás támadt. Akik nem fizettek be a kóstolásra, azoknak kiránduló program lett szervezve a kőpiramishoz és a kilátóhoz. A 15 fő helyett csak ketten ácsorogtak a kirándulásra várva. Hogy is lehetett volna kiszűrni a jogosulatlanokat? Mindenki tolongott a szűk helyen a finom pogácsás tál és a poharak körül. Előbb a pálinkát kóstoltuk: birs, körte, törköly és borpárlat volt. Az első kör után szabadon lehetett még tölteni bárkinek. Ez után a kirakott borospoharakból vett magának mindenki és levonultunk a pincébe. Nagyon sokan voltunk a pince méretéhez képest! A házigazda előbb az olaszrizlinget, majd a kékfrankos rozét, azután a cabernet sauvignon-t kínálta kóstolásra. Repeta lehetőség itt is volt, majd a vásárlások következtek.

Még tartott a pince-program, amikor összeállt a kiránduló csapat. Felmentünk a Piramitára. Ez nagyon kedvelt kiránduló helye volt a grófi családnak. Lenyűgöző a látvány innen a parkra, a kastélyra, Székesfehérvárra és a Bakonyra. Megnéztük a Kőpiramist. A kőpiramist egy olyan családtag emlékére állította gróf Pappenheim Szigfrid, aki önkezével vetett véget életének. A szűkszavú családi történet szerint az illető úrfi nem a társadalmi osztályához

méltóan viselkedett, és olyan valakire vetett szemet, akire nem lett volna szabad. Csúszkáltunk a sárban és esőben, de elmentünk kis kerülővel a Csillaghegyi kilátóhoz is. Ez fából készült és az esőben nagy előnye volt, hogy teteje is volt, így ott nem áztunk.

Buszra szálltunk és hazafelé indultunk. Mivel az időjárás előrejelzések semmi jóval nem bíztattak a másnapi kerékpáros túrához, ezért Krausz Józsi kis kerülőre kérte fel sofőrünket. Pákozd felé haladtunk, hogy megnézzük a Bogár halmon, a kerékpárút közvetlen szomszédságában lévő egyedülálló, monumentális alkotást a világ legnagyobb ólomkatona szobrát, Miska huszárt. Ez a 12,5 méter magas, 80 tonna betonból öntött szobor a huszárhagyományok ápolása, művészet és tradíció egyben. Ott áll, ahol a mondák szerint Jellasics horvát bán és császári-királyi táborszernagy állt 1848. szeptemberében.

Tovább haladva a Velencei-tó északi partjánál, megálltunk a néhány nappal korábban átadott Bence-hegyi új kilátónál. A tervezők azt mondják róla, hogy ez nem csak egy kilátó, hanem Magyarország legnagyobb kültéri szobra, a Velence-tavi kistérség emblémája. Szélfútta fára, hajlott levélkehelyre, virágsziromra vagy éppen lobogó fáklyára is emlékeztet. A kilátás onnan mesés. Bárcsak jobb lett volna az idő!

Hazatérve a kempingbe, rövid pihenés után a közös helyiségbe gyülekeztünk. A fiúk előzetesen behordták az asztalokat, padokat. Megterítettünk és kezdődhetett a zsíros-kenyér parti. A harkányi sültszalonna kisült zsírját kentük a kenyérre. Medvehagymát, lilahagymát, paprikát, retket, paradicsomot fogyasztottunk a közösből. Itókából sem volt hiány. Sokáig beszélgettünk, szórakoztunk, majd visszavonult a társaság.

Vasárnap bár előfordult, hogy kisütött a nap, de nagyon erősen fújt a szél. Tó körüli kerékpártúra volt a tervezett programban, de csak tízen voltak bátor bringások, akik útnak mertek indulni. A csapat együtt maradt és együtt érkeztek vissza.

Már délelőtt elkezdődtek az előkészületek az esti gulyásvacsorához. A sok segítő alig fért el a konyhában az asztal körül és a mosogatónál. Míg a felnőttek a konyhában vacsorakészítés körül ügyeskedtek, a gyerekek a közös helyiségben tojást festettek. Amikor az alapanyagok pucolva, darabolva elkészültek, Kincses Marika és Babiczky Pali elkezdték a főzést. Remek illatok szálltak a konyhából. Öt órakor elkezdődött a vacsoraosztás, ill. a vacsorázás.

Vacsora után ünnepélyes eseményre került sor. Az MCCC és a CCCT (Caravan Camping Club Trenčin) között. Előbb a két klub vezetője méltatta az együttműködés jelentőségét, majd magyar és szlovák nyelven felolvasásra került

a Megállapodás szövege. Ennek lényege az, hogy a két klub tagjai azonos feltételekkel vehetnek részt egymás rendezvényein. Az ünnepélyes aláírás után a két klub vezetője megajándékozta egymást. Kézfogás és áldomásivás következett. Csinos szlovák hölgyek nagy tálcákon hoztak mindenkinek kitöltött pálinkát és koccintások után megpecsételtük a szerződést. Időközben megérkezett a zenész. Kellemes hangulatot varázsolt. Mi táncoltunk, táncoltunk kedvünkre. Nagyon remekül éreztük magunkat.

Hétfőn a locsolófiúk voltak a főszereplők. Aranyosan körbejárták a kempinget csoportosan vagy egyénileg, verssel vagy nélküle, kölnivel vagy vízzel gondoskodva rólunk, hölgyekről, hogy még egy darabig el ne hervadjunk.

Néhányan még maradtak, de a többség hazautazott. Igaz, hogy nem volt szerencsénk az idővel, de jó volt a program, és nagyon jó volt ismét együtt lenni. Köszönet a fáradhatatlan Krausz Józsinak, hogy mindig a helyzethez tudja igazítani a programot, mert bizony rengeteg szervező munka kell egy-egy találkozó sikeres lebonyolításához.

Katona Júlia

- - - hirdetés - - -
logó tervezés Kempingvilág - Komfort útközben - truma falle dometic szerviz lakókocsik lakóautók kempingcikkek