Alsósztregova

Látogatás Palócföldön

A Covid-19 járvány elcsendesült és ezt kihasználva, lehetővé vált, hogy a korábbi tervek megvalósításaként kiránduljunk a Felvidékre. A határ túloldalán, Palócország északi régiójában, a Cserhát folytatásaként elterülő alacsony hegység, kis falvaival, termőföldjeivel a zalai tájra emlékeztetett. Az alsósztregovai (Dolná Srtehová) kemping néhány kilométerre található csupán a magyar határtól. A mára már szinte teljesen szlovák nemzetiségű község, fürdőjének köszönhetően, komoly fejlődési lehetőséget kapott. A fürdő szomszédságában elhelyezkedő kemping ugyan nem túl magas színvonalú, de a község beindította a terület fejlesztését és elnézve a fürdő forgalmát, bizony szükség is van rá.

Az előőrsök már 14.-én megérkeztek. A rekkenő hőségben felmértük az elhelyezkedési lehetőségeket. A még ott táborozó szlovák kempingezők 15.-én reggel elhagyták a területet, így szinte csak az MCCC népesítette be a tábort. Az éjszakai zivatar kissé eláztatta a talajt, de nem jelentett komolyabb hátráltató tényezőt. Délutánra az összes jelentkezett egység megérkezett, így megtörténhetett a program pontosítása. A szervező és házigazdánk Németh Tibor ismertette a fontos tudnivalókat.

Pénteken a helyi nevezetességek kerültek sorra. Elsőnek, a falu határában, a régi temetőben található Madách sírboltnál álltunk meg. A család tagjai már új helyen nyugszanak, így ez csak egy rövid megállás volt. A falu közepén, egy dombon található a Madách kastély, amely a XIX. század elején épült. A barokk és klasszicista jegyeket viselő tágas kastély a Madách család generációinak otthona volt. Életük szorosan összekapcsolódott a falu életével. Nem csak földbirtokosai voltak a vidéknek, hanem segítették, képviselték az ott élő, zömmel szlovák nemzetiségű nép érdekeit. A kastély oroszlánbarlangnak nevezett szobáját a nép csak bejáró szobaként emlegette, ahol elsősorban jogi tanácsokat kérhettek és kaphattak a jogász földbirtokosoktól. Ebben a szobában írta meg Madách Imre fő irodalmi műveit is, de a férfitársaság itt gyűlt össze szórakozni, kártyázni, billiárdozni. A berendezés eredeti, ezt korabeli leírásokból és képekből ismerjük. A kastély többi szobájában is a család számos hagyatéka, többek között Madách személyes tárgyai, könyvei és festményei találhatók. A kastélyt körülvevő angolpark ma már csak nyomokban látható. A park sarkában álló családi sírhelyet az ég felé nyújtott karú Ádám őrzi. A látogatás befejezéseként megkoszorúztuk a sírelméket, majd elénekeltük a Himnuszt.

Az esti közös vacsora a tradicionális szlovák káposztaleves volt. De nem csak testi, hanem szellemi táplálékkal is él az ember. A nap folyamán elhangzott ismeretekből rövid kvízjáték következett. Ki-ki ellenőrizhette, mit tanult a nap folyamán. A vacsora után kezdődhetett a buli. A táncos lábú és kedvű fiatalok és idősebbek takarodóig ropták a táncot.

A szombati nap programja a buszos kirándulás volt. Fő cél a másik magyar irodalmi óriás, Mikszáth Kálmán szklabonyai (Sklabiná) nyomainak megkeresése volt. Vezetőnk a térség kiváló ismerője, a Mikszáth múzeum munkatársa, Bőhm András volt. Kitérőt tettünk az Ipoly partján elhelyezkedő községek felé. Az úton tájékoztatást kaptunk az Ipoly hídjairól, használatuk érdekességeiről. Rárósmulyadon (Mul’a) megtekintettük a Szent Erzsébet templomot, melynek érdekessége, hogy teljesen vasbetonból épült, elsőként a Kárpát-medencében. A templom építtetője Körfy Rudolf gróf nem csak a község templomaként, hanem családi sírboltként is kívánta használni. Hatalmas adományából így épült fel nem egész egy év alatt az akkor egyedülálló technológiával a templom, a kor szellemének megfelelően, szecessziós stílusban.

Szklabonya, korábban Mikszáthfalva, szinte teljesen szlovák nemzetiségű település. Számos emléket őriznek kiváló állapotban a Mikszáth családról, az író regényeiben, novelláiban szereplő helyszínekről és személyekről. Érdekes történeteket hallgattunk a fiatal Mikszáth ottani életéről, kapcsolatairól, személyiségét alakító környezetről. A Mikszáth emlékház, - melyet az író szülei vásároltak meg, hogy közel legyenek fiatalon elhunyt lányuk sírjához- számos, az író személyes tárgyait tartalmazó kiállítást rejt. A látogatás végén megkoszorúztuk a ház előtt álló emlékművét és a Himnusz eléneklésével tisztelegtünk emlékének.

Az ebédet egy út menti étteremben költöttük el, ahol a fő fogás az ország gasztronómiájának egyik fontos elemét, knédlit is tartalmazott.

A kirándulás utolsó mozzanata a Balassa grófok ősi fészkének Kékkő (Modry Kamen) várának megtekintése volt. A vár a XII. századtól fontos védelmi létesítmény volt. A török háborúk folyamán kétszer is megostromolták, míg végül 1711-ben a kurucok felgyújtották. Ezután épült a barokk kastély, amelyik jelenleg egy történeti kiállítást és egy játékmúzeumot foglal magába. A várban többször időzött Balassi Bálint is, akinek emléktáblája a kastély falán látható. A kastély kápolnájában őrzik a kalandos úton előkerült Szent Anna ereklyét, melynek restaurálását vezetőnk végezte el. A várárokból komoly pincerendszer indul, melynek feltárása jelenleg is folyik.

A kiránduláson szerzett ismeretekről ismét számot adtunk a vacsorát követően. A napot az immár szokásos táncos összejövetel zárta, ahol megköszöntük Németh Tibor és Éva szervező munkáját. Nagyon hasznos és érdekes találkozót zárhattunk.

De ezzel még nem ért véget mindenkinek a palóc túra. Némethék ajánlására a visszaúton többen felkerestük Mohorán a Tolnay Klári emlékházat, ahol a művésznő számos emléktárgyát őrzik. Aki megtette ezt a kitérőt, további csodálatos élményben volt része.

A beszámolót készítette Halász István.