Magyar Camping és Caravanning Club

Dahlia Rallye

Dahlia Rallye 2016 – Szlovákiában 

2016.09.01-05 

2016-ban már 20. alkalommal került megrendezésre a V4-ek Dahlia Rallye elnevezésű kempingtalálkozója. A rendező ország ez alkalommal Szlovákia volt. A találkozó helyszíne az Alacsony Tátrában Liptómikulás közelében, Liptovski Trovec-ben a Mara kempingben volt. Az alapító négy visegrádi országon kívül még részt vettek a találkozón horvátok, szlovének, finnek, ukránok és németek, összesen 250 egység. Legnagyobb számban a szlovákok és a lengyelek voltak. Magyarországot 17 egység képviselte. 

A Mara Kemping a Liptovska Mara tó partján lévő egyetlen kemping. 38.000m2-nyi területen kínál kb. 1.000 fő részére kulturált kempingezési lehetőséget. A tó a legnagyobb víztározó Szlovákiában, gyakran nevezik Szlovák vagy Liptói tengernek. 1965 és 1975 között épült a Liptói medence közepén egy egész völgy elárasztása után, több völgyzáró gáttal. Nevét az egykori Liptószentmária község után kapta, amely több más településsel együtt a víztározó építésekor megsemmisült. Teljes területe 22 km2, legnagyobb mélysége 43 m.  

Érkezésünkkor regisztráltak, beszedték a kempingezés díját, megadták a részünkre kijelölt hely sorszámát. Kaptunk étkezési jegyet (sör, gulyásleves, haluska) és ajándék szatyrot prospektusokkal. Egy fiatalember elvezetett a helyünkre, ahol a sorban a már korábban érkezett magyarok voltak. A 30 fok körüli melegben szerencsések voltunk, hogy egy nagy fa árnyékában volt a kijelölt helyünk. Kényelmesen elhelyezkedtünk. Örömmel állapítottuk meg, hogy a fű mindenütt szépen le van nyírva, áramvételi lehetőség biztosított volt a közelben, a vizes blokk elég közel van, a szemétgyűjtők is könnyen elérhetők. A tótól kicsit távol kerültünk, de kis sétával elérhettük a gyönyörű partot és csodálhattuk a környezet szépségét. Nem igazán értettük a szervezőket, hogy az utánunk érkező két magyar egységnek miért kellett egy parcellára helyezkedni, de némi bosszúság után ezt elrendeztük. 

Csütörtök este Krausz Józsi lakóautójánál összeültünk, beszélgettünk a találkozó programjáról. A következő két napon ugyanis, fakultatív kirándulások szerepeltek a programban, amire a részvételi szándékot a jelentkezési lapon lehetett bejelölni. Többen ezt nem tettük meg, mondván, hogy majd tájékozódunk előbb és csak azután jelentkezünk a helyszínen. Akik utólag, a helyszínen akartak jelentkezni, azokat a recepción elutasították azzal, hogy csak egy busz van és az megtelt az előzetesen jelentkezettekkel. Mit is fogunk csinálni a kempingben? A tó vize hideg, fürdésre nem csábít, a város gyalog messze van, kerékpározás sem szerencsés a keskeny út és a hegyes-völgyes terep miatt. Nemcsak minket, de a többi résztvevőt is foglalkoztatta ez a téma. A vezetőségi ülésen megvitatták ezt a témát, de este még az volt a válasz, hogy az mehet csak kirándulni, aki jelentkezett még otthon. Az indulási időpont 9 óra. 

Péntek reggel fél 9-kor még elég kevesen voltunk a recepció előtti gyülekező helyen. Ekkor mondták, hogy két busz lesz. A második busz fél 10-re jön. Többen emiatt visszamentek, minek álljanak és várjanak olyan sokat. Akik meg előző nap még úgy tudták, hogy nem mehetnek, nem ugrottak a váratlan híre. Megkezdődött a kirándulás díjának fizetése készpénzben az egyik asztalnál. Kiderült, hogy több előzetesen jelentkező nem jelent meg, meggondolta magát és nem akart kirándulni. 9 óra előtt megérkezett a második busz. Az első busz nem volt még tele, de szóltak, hogy a magyarok a második buszra szálljanak. Csak a 10 kiránduló magyar foglalt helyet a második buszon. 9 órakor mindkét busz elindult. Az Archeoparkba mentek a buszok. A kiszállás után a második buszt elküldték és az egész társaság a továbbiakban egy buszon utazott. 

Este 6 órakor volt a találkozó megnyitó ünnepsége. Ilyenkor az egy országból érkezett kempingesek az együvé tartozás kifejezésére valami egyforma ruhadarabot szoktak viselni. Nekünk, magyaroknak ez eddig még sosem sikerült! Hogy végre mi magyarok is egységet mutassunk, az MCCC vezetése egységes kalapot és sálat készíttetett, és kedvező áron ajánlotta megvételre. Miért is sikerült volna most? Kevesen voltunk, de csak kb. 60 %-unk vásárolta meg a kalapot és a nemzeti színű sálat. Az egy nemzetbeliek együtt is szoktak ülni, kellemes színfoltot alkotva a teremben. Mi magyarok későn érkeztünk, nem is egyszerre, így már csak a terem különböző részein található szabad helyeket foglalhattuk el.  

A megnyitó ünnepség a szokásos módon zajlott le. Üdvözölték a résztvevőket, bemutatták a rendezőket, kiszólították a színpadra a résztvevő nemzetek kempingvezetőit. A színpadi dekoráción a résztvevő nemzetek zászlói szerepeltek. Nagyfokú figyelmetlenségre vall, hogy a magyar zászló piros-fehér-zöld színei helyett a rendezők az olasz zászló zöld-fehér-piros színelrendezését rakták ki és amikor erre fel lett híva a figyelmük, elmulasztották a helyreigazítást. Az üdvözlések és beszédek után egy népszerű szlovák énekes, a résztvevő országok egy-egy népdalát énekelte el. Hazai népdalát hallva lelkesen, hangosan vele énekeltek a kempingesek. Amikor a magyar dalra került sor, ami „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék….” kezdetű dal volt, a nagy terem különböző helyén lévő magyarok énekhangját nem is igen lehetett hallani. 

Szombaton reggel 9-re volt hirdetve a második buszos kirándulás. A rendezők már eleve két buszt rendeltek. Aki előzetesen nem jelentkezett, az is részt vehetett a kiránduláson. Ezúttal is szép számmal voltak olyan előzetesen jelentkezettek, akik nem kívántak a kiránduláson részt venni. Akiknek volt lehetőségük személyautóval közlekedni, önállóan oldották meg a nevezetességek meglátogatását, így olcsóbb és kötetlenebb volt a kirándulásuk. Végül is egy buszt sem töltöttek meg az érdeklődők. A második busz üresen távozott.    

Kirándulásunk első állomása a Deményfalvi völgyben lévő Szabadság cseppkőbarlang volt, amelyet 1924-ben, három évvel a felfedezése után nyitották meg. Ez Szlovákia leggyakrabban látogatott és leghosszabb barlangrendszere. A túra hossza 1150 méter, szintkülönbsége 86 méter 1.118 lépcsőfokkal. Hatalmas nagy termekben, szűk átjárókon cseppkő oszlopok között bujkálva, lépcsőkön föl-le, korlátok mellett közlekedtünk biztonságos útvonalon. A barlang cseppkődíszítése különösen gazdag. A fehér cseppkövek mellett sárga, rózsaszín, piros, majdnem lila is található, helyenként szürke, sötétzöld, majdnem fekete szín is előfordul. Növekedik a cseppkő felülről, alulról elképesztő mintázatokat létrehozva. Voltak közben tavacskák, némelyek rengeteg fémpénzzel teledobálva. Ezt a barlangot az ősember fáklyája nem szennyezte be. Ragyogó világítás mellett nézhettük a természet e remekét. Lehettünk volna szerencsésebbek is, mert utánunk egy magyar csoport magyar idegenvezetéssel haladt, de mi a szlovák hölgy szövegét hallgattuk. 

A barlang után az egész Felvidék egyik legszebb tájának leghíresebb hegycsúcsára, a felvonóval könnyen megközelíthető 2024 méter magas Chopokra igyekeztünk. 12 óra volt, amikor buszunk egy építkezés melletti szállodánál állt meg. Megegyeztünk abban, hogy fél 3 órára mindenki visszatér a buszhoz. Erre többen rákérdeztek, megerősítették, memorizálták. Jegyváltás után felszálltunk az első felvonóra. Az idő remek volt. Sütött a nap, légmozgás alig volt. A négyüléses nyitott felvonó csendben suhant felfelé. Béke, nyugalom, gyönyörű táj – megérte ide eljönni. Amikor 1235 méter magasan kiszálltunk, néhány lépés után 50 személyes zárt siklóval mentünk tovább 1660 méter magasra. Mozdulni is alig lehetett, kicsi volt a hely. Ebből is kiszálltunk és ismét zárt kabinban felső függesztéssel haladtunk a legfelső szintre, a Chopok csúcsra. Parádés kilátás nyílt innen a környékre, de lehetett ezt még fokozni. Ott volt a sziklapiramis, ahonnan körbe lehetett látni a környéket. Érdemes volt ezt is megmászni!   

Visszafelé ismét felvonóztunk. Előbb a felfüggesztett zárt kabin, azután az 50 személyes sikló, ami a rengeteg látogató miatt ezúttal is tele volt, majd a számomra legkedvesebb nyitott 4 személyes 2 személlyel. Visszaváltottuk a felvonó kártyát, majd igyekeztünk a buszhoz. A megbeszélt fél 3-ra két magyar pár kivételével mindenki megérkezett. Teltek a percek, a zúgolódás fokozódott. Végre ¾-ed 3-kor megjelent az egyik házaspár hölgy tagja, akit 4-5 perc múlva követett a párja. Semmit nem tudtunk a másik magyar hiányzó párról, kapcsolatunk nem volt velük, telefonszámukat nem tudtuk. Végül is az egyik szlovák idegenvezető ott maradt a randevúhelyen megvárni az elveszetteket, és a busz 3-kor elindult vissza. 

Este a kis magyar csapat zsíros kenyér partira összeült. Mivel többekkel nem ismertük egymást, ezért páronkénti bemutatkozás következett. Kellemes jó hangulatú este volt. Időközben megkerült az elveszett magyar pár is. Kiderült, hogy a Chopokon másik felvonóra szálltak, és a hegy másik oldalára érkeztek. Megtették az utat visszafelé, találkoztak ez őket váró idegenvezetővel és együtt, jelentős késéssel visszatértek a kempingbe. 

A kempingtalálkozó záróünnepsége vasárnap délelőtt volt. Ez is a szokásoknak megfelelően zajlott. Mindenki megköszönte a szervezők munkáját, a vezetők megajándékozták egymást. A magyar kemping klub képviseletében Krausz József alelnök úr egy nemzetiszínű dekorációval ellátott kupát adott át a találkozó szervezőjének. Ajándékot kaptak a találkozó legidősebb és a legfiatalabb tagjai. Legidősebb Vágási Gyula bá’, a legfiatalabbak Török István két éves iker unokái, Anna és Eszter voltak. Ez után következett a búcsúmomentum. A találkozó emlékszalagját egy népviseletbe öltözött hölgy felkötötte arra a vándorbotra, amelyen az eddigi Dahlia Rally emlékszalagjai szerepeltek. A jelenlegi házigazda a vándorbotot és a díszes kalapot átadta a következő évi Dahlia Rallyt szervező lengyel klub elnökének. Közös éneklés zárta a programot. 

E záróünnepség után többen hazafelé vettük az irányt. Lehetett még maradni, de mint később megtudtuk, délután már beborult az ég, elmúlt az egész idő alatt megszokott remek napsütés, és a jó időt az eső váltotta fel.   

 

Katona Júlia

- - - hirdetés - - -
Lakóautó és lakókocsi kereskedelemi központ logó tervezés Kempingvilág - Komfort útközben - truma falle dometic szerviz lakókocsik lakóautók kempingcikkek