Erdély I. rész
Nyírbátor – Erdély
2018.05.17 – 22
Évek óta szívesen megyünk Erdélybe. Lenyűgöző a táj szépsége és a magyarul beszélő emberek kedvessége, vendégszeretete. Szállásunk Désen Luidort Péter barátunk Transzilvánia Kempingjében, majd Marosillyén Bethlen Gábor szülőházánál volt. Ez utóbbi helyen ingyenes szállást kaptunk a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vendégeiként. Mindkét helyszínről buszos kirándulások keretében bejártuk a környéket.
A találkozó részvevőinek nagy része Nyírbátorban gyülekezett 17-én, csütörtökön. Már éppen beszéltük, hogy csárdást jár velünk az időjárás, mert két esős kempingezés (Harkány és Agárd) után két derűs, napfényes (Bózsva és Kőszeg) következett és most ismét zuhogó eső fogadta a társaságot. Pénteken erősen felhős időben gyalog indultunk városnézésre. Megnéztük a város egyik különlegességét a 450 méter hosszú szobrokkal és szökőkutakkal tarkított Várostörténeti sétányt. Sárkány szobor és elnevezés a városban mindenütt megtalálható. A város címerében is szereplő sárkány arra utal, hogy az itt élt Báthory család tagjai legyőzték a környéket rettegésben tartó sárkányt. A sárkány legyőzését eleveníti meg az egyik sétányon elhelyezett szobor. Látható itt még a Báthory György és Báthory Anna házasságkötésének emléket állító szoborcsoport, de megjelennek a Szent György lovagrend képviselői is.
Bementünk a sétány végén a Református templomba. Ez a templom hazánk legjelentősebb késő gótikus vallási épülete, amely fél évezred alatt szinte semmit sem változott. Eredeti szépségében látható a fantasztikus hálóboltozat és a csúcsíves ablakok. A templomot 1480-1511 között építtette Báthory István erdélyi vajda, aki az 1479-es kenyérmezei diadal egyik hőse. A templom mellett lévő harangtorony a legnagyobb és egyik legöregebb harangláb hazánkban. Előtte Tinódi Lantos Sebestyén faszobrát csodálhattuk. Innen már látható a felújított Báthory várkastély, amely Magyarország egyik legszebb reneszánsz épülete. A meglepően kicsi udvarház méretű loggiás épület igen jól néz ki.
A Báthory várkastély termeiben lévő nagyszabású panoptikum a Báthory család XIV- XVII. századi legfontosabb történéseit, legendáit kelti életre öt jelenetben 45 életnagyságú korhű viseletben öltöztetett figura segítségével. Az egyik jelenetben a kenyérmezei győztes csata utáni pillanatok elevenednek meg Báthory Istvánnal, Kinizsi Pállal, a diadalt ünneplő katonákkal és a török foglyokkal. A másikban a nevezetes bátori egyezmény megbeszélésébe pillanthatunk bele, míg a legérdekesebb jelenetben Báthory Erzsébet vesz vérfürdőt a szűz lányok véréből. Megnéztük még az épület felső szintjén lévő konferencia temet, fotóztunk a várban és a vár előtt, majd visszaindultunk a kempingbe.
Péntek este a kempingben levő szaletliben gyűltünk össze. Krausz Józsi beszélt a további napok programjáról, beszélgettünk még egy keveset, majd mindenki pihenni tért. Szombaton kora reggel elindultunk Vállaj határállomás felé. Vásárlás, tankolás a magyar oldalon, útdíj fizetés a román oldalon, majd irány Nagykároly, a Károlyi kastély megtekintése.
Nagykároly első számú látnivalója a romantikus, régi lovagvárakra emlékeztető, impozáns Károlyi-kastély, amely gyönyörű angolparkjával, felújított dísztermeivel, gazdag gyűjteményeivel a régió kihagyhatatlan látványossága. A kastélyt magyar nyelvű idegenvezetéssel néztük meg. Jó volt látni a sok magyarázó tablón a magyar nyelvű szövegeket is, köszönhetően annak, hogy a határon átívelő együttműködési program keretében a felújításhoz a magyar állam jelentős mennyiségű EU forrást biztosított. Megnéztük a kastélyban a hatalmas méretű fogadótermet, a család által használt szobákat, vendégszobákat, láttuk a helytörténeti kiállítást, az afrikai trófea és fegyvergyűjteményt, valamint a tímár, fésűkészítő, fazekas, kalapkészítő, kékfestő, mézeskalács és gyógyszerész mesterségek eszközeit.
A Károlyi kastélyban van a budapesti Megyeri János által készített panoptikum, amelyben a környéket az Árpád kor óta birtokló Károlyi –család több tagja is helyet kapott. Látható a kastélyt utoljára átépítő Károlyi István, Károlyi Gyula miniszterelnök, Károlyi György a barátjával, Széchenyi Istvánnal, akivel a Magyar Tudományos Akadémiát közösen alapították. A szatmári béke aláírását felelevenítő jelenetben II. Rákóczi Ferenc, Pálffy János generális, I Lipót császár – ugyanis ebben a kastélyban írták alá a szatmári békekötés dokumentumát. Megörökítették az utolsó boszorkány-pert, ott van még Ady Endre, Kaffka Margit, Károli Gáspár és Ferdinánd román király és felesége Mária figurája is.
Nagy élmény volt a Károlyi-kastély megtekintése, még tovább is időzhettünk volna, hiszen a kastélyparkban nagy népünnepély volt díjkiosztással, sütés-főzéssel, bográcsozással, de menni kellett tovább Désre ahol már várt minket a kempingben Luidort Péter. Itt a köszöntések és az üdvözlő pálinka elfogyasztása után elhelyezkedtünk, pihentünk, beszélgettünk. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a jelentkezők egyharmad része előzetes bejelentés nélkül maradt távol. Mivel a szolgáltatások, ill. a költségek meghatározása a jelentkezési létszám alapján történt, ezért pótbefizetések váltak szükségessé, ami többeknél elégedetlenséget váltott ki. Hogy mi lenne a helyes megoldás, erre nem találtunk választ, de a kérdést érdemes napirenden tartani és alaposan elemezni.
Vasárnap egész napos buszos kirándulásra indultunk. Először Dés központjában szálltunk ki a buszból. Megnéztük a főtéren a református és a katolikus templomokat, majd utaztunk tovább Szentbenedekre a Korniss romokhoz. Siralmas látni, hogy az egykor csodás épületek az enyészetbe mennek át. Ez a XVI. századi kastély a történelem viharait nem élte túl. Ma már csak romok láthatók a festői környezetben. Korniss Gabriella, az örökös, visszaperelte az államtól családi tulajdonát 2006-ban, de a romok változatlanul maradtak.
Következő megállónk Szamosújváron a temető volt. Itt nyugszik Rózsa Sándor. Sírja gyönyörűen rendbe van rakva, szép rácsos kerítéssel határolva, középen örökzöldek, rajta koszorúk. Tábla hirdeti, hogy a Magyar Külügyminisztérium anyagi támogatásával készült. Rózsa Sándor felbukkanásával nyert igazi értelmet a „betyárbecsület” szó. Valódi igazságosztó volt – nemcsak a nép, de a többi haramia között is. Csakis a gazdagoktól vett el, másokkal bőkezűen bánt. A zsákmányt mindig egyenlően porciózta ki zsiványcimborái között, magának sosem hagyva többet, mint másnak. Kedves útitársunk Ádám, aki tagja a Ceglédi Hagyományőrző Klubnak, tiszteletből csikós ruhába öltözve rótta le kegyeletét, a sírnál.
Utunk a Szamos mellett haladt el. Mivel már kezdtünk megéhezni, megálltunk, és a békés, nyugodt, napsütéses Szamos parton elfogyasztottuk a kempingben becsomagolt szendvicseinket. Jóllakottan haladtunk Székre. Szék a 70-es évek óta táncházáról, tánckultúrájáról és viseletéről ismert település. 13. századi templomát az elmúlt években renoválták, az e célra rendelkezésre bocsátott európai uniós alapból. Elhelyezkedtünk a templomkertben és vártuk a mise végét. Gyönyörű népviseletbe öltözött asszonyok és férfiak jöttek ki a templomból. Szívesen pózoltak kameráink előtt. Megnéztük az egyszerűségében csodálatos templomot, majd végighallgattuk a falu és a templom történetét.
A széki templomtól átsétáltunk a Csipkeszegi Táncház és Múzeumba. A kedves minket tájékoztató háziasszony elmondta, hogy Szék három hosszú utcából áll: Felszegből, Csipkeszegből és Forrószegből. Mindhárom utcának külön táncháza volt. Csipkeszegen 1988-ig működött táncház. A házigazda meghalt, az örökösök meg elköltöztek, a táncház láthatóan lepusztult. Itt a szót már átvette a férje Michael van Langeveld, akit a környéken csak holland Misinek hívnak. A környéken járt, megtetszettek neki az összetartó, egymást segítő emberek, na és a közértben kiszolgáló Erzsike. Ismeretség, szerelem, házasság után 2004-ben megvette a régi táncházat, teljesen felújította. A helyi lakosok figyelemmel kísérték a Táncház alakulását és ismét szerveződött a táncház csoport. A ház kicsinek bizonyult és úgy oldották meg, hogy a régi mellett építettek egy újat, nagyobbat. Ezt 2009-ben nyitották meg.
Misi közben a múzeumi tárgyakat is gyűjtötte a környéken. Minden érdekelte, ami régi. Gazdag múzeumot tudhat ma már magáénak. Misi rögtönzött egy kis táncbemutatót is. Partnernek vállalkozott Halászné Évike. Szólt a zene ők táncolták a topogós csárdást. Nagyon hangulatos volt! Nagy sikerük volt. Misi elmondta, hogy ő nem táncolt korábban, Széken szerette meg a táncot, és örömmel biztosít lehetőséget a táncoláshoz.
Jó hangulatban utaztunk tovább Válaszútra. A helyi szájhagyomány szerint a Verecke felől jövő honfoglaló magyarok átkelve a Meszes hegységen vérszerződést kötöttek. A sereg háromfelé vált: egyik része Kolozsvár felé, másik része Dés felé, a harmadik a Mezőségen át vezetett. Ezért nevezték el a falut Válaszútnak. Válaszúton tábla hirdeti, hogy a Múzeum, amelyben a Kallós Zoltán Néprajzi Gyűjteményt elhelyezték a Magyar Kormány Támogatásával jött létre. Kallós Zoltán hosszú élete során gyűjtött kincseket hét kiállító teremben lehet megtekinteni azokról a tájakról és vidékekről, ahol élt, tanított és gyűjtött. Megcsodáltuk az erdélyi magyar, román és szász, illetve csángó népi kultúra tárgyi világát.
Hazafelé tartva megálltunk Szamosújváron, amely Közép-Európa egyetlen tiszta barokk szerkezetű városa. Szamosújvár egész városképét uraló monumentális Szentháromság-templom szorosan kötődik a XVII. század második felében Erdélybe települt örményekhez, ennek köszönhetően a köztudatba örmény nagytemplom vagy örmény katolikus székesegyház néven vonult be. Itt előzetesen egyeztetve volt az örmény templom gondnokával, hogy bemutatja templomát. A gondnok úr magyar nyelven élvezetes előadást tartott az örmények jelenéről és múltjáról szellemi és gazdasági értékeiről. Megmutatta a templom büszkeségét a bal oldalhajó oltárán őrzött Rubens képet, amely Krisztusnak a keresztfáról való levételét ábrázolja. Hogyan került ez a kép Szamosújvárra? Melyik időben? Erről különféle anekdoták, legendák vannak, de hitelesen eldöntve még mindig nincs ez a kérdés.
Visszaérkezve a kempingbe közös vacsorára készültünk. Péter előzetesen megvásárolta a „mics”-et és a hozzávalókat: kenyeret és mustárt. A sütés elég küzdelmes volt, mert nem akart kellő mennyiségű parázs lenni, azután füstölt, odaégett, de végül is finom lett. Elfogyott, megettük kellemes zeneszó mellett.
Hétfőn ismét kirándulásra indultunk a busszal. Előbb Torockóra, majd Tordára a sóbányába mentünk. Torockón kedves idegenvezető várt minket, aki először vendéglátásra invitált. Kaptunk különféle pálinkákat - köztük áfonya pálinkát – apró süteményeket, magokat, üdítőket, majd útra keltünk. Lenyűgöző látványt nyújtott a Székelykő látványa, amelynek meredek sziklafala 600 méterrel emelkedik a Torockói medence szintje fölé, és legmagasabb csúcsa eléri az 1128 métert. Itt kétszer kel fel a nap a szikláknak köszönhetően. Ez a magyarok lakta festői fekvésű falu egyedi stílusú, hófehérre festett házaival, különleges népviseletével Európa Nostra-díjat nyert és nagy eséllyel pályázik a Világörökségi címre.
Torockón megnéztük a történelmi Magyarország legrégebbi faházát. Az ablak fölött a gerendába 1668-as évszámot vésték és ablakkereteit vörösre festették, ami az 1702-es osztrák vérengzés mementója, tudtuk meg az útikönyvből. Sajnos hiába kerestük az évszámot és az egykori vörös festék nyomát, nem találtuk meg. Megnéztük egy régi vízimalom épületét, a főtér közelében, majd bementünk a Néprajzi Múzeumba. Itt kézzel festett bútorokat, régi népviseletet, a torockói népművészet egyéb alkotásait, a vasgyártáshoz használt tárgyakat és régi fényképeket néztünk meg. Érdekes volt, ahogy a székek elhelyezésével az egykori vendéglátásban kifejezték, hogy a vendég szívesen látott, vagy jobb, ha azonnal távozik.
Torockóról Tordára utaztunk tovább. Torda fő látnivalója az évszázadok óta működő sóbánya, amely Erdély egyik legérdekesebb látványossága. A közelmúltban a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választott helyszín a föld alatt nemcsak páratlan só-csodáival, de óriáskerékkel, csónakázó tóval, fürdésre alkalmas sóstavakkal is büszkélkedhet. A több mint 13 millió éves só-készletet már a rómaiak megkezdték kitermelni. 1932-ben a sóbányában a munka leállt. A világháború alatt légvédelmi búvóhelyként szolgált, később sajtot érleltek benne. Napjainkban turisztikai központ és gyógyhely. A benti hőmérséklet 10-12 C fok. A bánya levegőjének magas páratartalma és egyenletes hőfoka asztmások, allergiások gyógyulását segíti elő.
Késő délután indultunk vissza Désre. Az esti program szalonnasütés volt az MCCC ajándékaként. Vacsora után még sokat beszélgettünk. Ismét a jelentkezési fegyelem volt a fő téma. Eredményre most sem jutottunk, mert akik miatt ez a téma felmerült azok nem voltak ott.
Az erdélyi program tovább folytatódott, de sajnos már nélkülünk, mert otthoni elfoglaltságaink miatt kedden reggel haza kellett indulni.
Katona Júlia
