Magyar Camping és Caravanning Club

Erdély II. rész

Erdély II. rész

Julika távoztával nem állt meg az élet, ráadásul a programok is folytatódtak. A keddi nap kicsit lazára sikerült, hisz közös program nem lévén, mindenki igyekezett kipihenni az előző napok zsúfolt, látnivalókban gazdag, de kissé fárasztó időszakát. Volt, aki belátogatott Kolozsvárra, bár a város közlekedése igazi kaland mostanában. Nincs más időszak, csak csúcsforgalom, minden parkoló foglalt, ezért minden járművezető kellően agresszív. Szóval, aki mostanában Kolozsvárra készül, jól kösse fel a felkötni valót! Nem maradt el a már hagyományosnak mondható esti beszélgetés, sem, de határozott áttörést nem sikerült elérni továbbra sem a programszervezésben. Egy döntés viszont született, mégpedig a másnapi reggelit illetően. A szokásoktól eltérően, a reggeli bundás kenyér volt, ami közösen készült el, felhasználva a már kissé szikkadt, maradék kenyereket. Indulás előtt jól esett ez a gondoskodás!

Az út kezdetben ismerős volt, hiszen Tordáig és vissza már megtettük két nappal azelőtt. Elhatároztuk, hogy ha lehet, együtt haladunk és bizonyos pontokon bevárjuk egymást. Ez persze csak terv maradt, mivel az útépítések erősen széttördelték tervezett oszlopmenetünket. Ráadásul a GPS-ek sem voltak kellően összehangoltak. Több városon is keresztül kellett hajtani, ami szintén nem kedvezett az oszlop egyben tartásának. így aztán több részletben, de azért épségben és időre megérkeztünk Dévára. Vendéglátónk, Leander ferences testvér gyorsan eligazította a csapatot, villámgyorsan települtünk, aztán jöhetett a hivatalos fogadás az elmaradhatatlan szilvapálinkával. A Ferences rend templomudvara nem volt éppen ideális hely, de vendéglátóink igyekezete, szívélyessége minden nehézséget megoldott.

Busz nem lévén a kirándulásokra –mivel éppen az iskolai kirándulások dömpingje akkor zajlott- a rend mikrobuszával és két személykocsival szerveztük meg a következő napi kirándulást. Az úti cél kiválasztásának fő szempontja a magyarok által ritkán látogatott vidék, a Hátszegi-medence, a természeti szépségeinek, ezen belül Románia egyik legfontosabb nemzeti parkja, a Páring megtekintése volt. A reggeli indulást követően, röviddel a város elhagyása után, fontos történelmi helyen kezdtük a programot. A Piski csata legfontosabb helyszínét, a Sztrigy régi hídjának maradványait és a volt vámházat, amely már csak rom, néztük meg. Ezen a helyen dőlt el 1849. február 9.-én Erdély és talán egész Magyarország sorsa. A híd elfoglalása és megtartása volt a kulcsa Erdély felszabadításának. Természetesen, a helyet nem jelöli semmi, csak vendéglátóink jóvoltából ismerhettük meg.

A Hátszegi-medence csodálatos vidékét átszelve értük el a híres-hírhedt bányavárost, Petrozsényt. A fontos iparvidék már csak halvány emléke régi önmagának. Mindenütt elhagyott bányák, alig működő gyárak láthatók. A város mögött húzódó Páring viszont minden lehangoltságot feledtetett. A 2000 méter fölé tornyosuló, még helyenként havas csúcsok csodálatos látványt nyújtottak. A nyári időszakban felvonóként működő sílifttel jutottunk fel a csúcs közelébe. Már induláskor látszott, hogy nem lesz egyszerű ez az utazás, hiszen a hegy ormán sötét felhők ültek, amelyek aztán kissé megzavarták a programot. Már felfelé menet is kaptunk az esőből rendesen, helyenként havas eső is jelentkezett. Erre azért nem voltunk felkészülve, hiszen a szinte nyári kánikulából pillanatok alatt a késő őszbe jutottunk. Ez persze természetes ilyen magasságban, de azért minket kissé váratlanul ért. A zuhogó eső elől bemenekültünk a felvonó melletti kávézóba, ahol kivártuk a kedvező időt. Sajnos, a hegyen túrázni nem tudtunk, sőt a felhők miatt szinte semmit nem láttunk az alattunk elterülő tájból. Az időjárás előrejelzés még rosszabbat mutatott, sőt igazi alpesi vihar közeledett. Kihasználva az esőszünetet, gyorsan elhagytuk a hegyet. Visszafelé viszont feledhetetlen látványt nyújtott a napfénybe fürdő Hátszegi-medence a körülötte lévő magas hegyek felhővel borított csúcsaival.

A varázslatos vidék két rejtett kincsét látogattuk meg ezután. Olyan két templomot, melyek a maguk nemében egyedülállóak. A reketyefalvi ortodox templom egy korábbi vártoronyban kapott helyet. A templom elszigetelt volta miatt kolostor is épült mellette. A völgy feletti ormon található régi vár ihlette Jules Vernét a Várkastély a Kárpátokban című regényének megírására. A vidéket nemhiába nevezték a kőtemplomok földjének. Következő állomásunk Demsus (románul Densus), ahol ismét csoda várt ránk, Románia legrégibb temploma. Ugyan a települést az okiratok csak a XIV. században említik, de a temploma egy korábbi római mauzóleum lehetett, melyet feltehetően Traianus császár parancsára emeltek, annak átalakításából született a X. század elején. A teóriák több változatot ismernek, de bizonyos, hogy a templom római kövekből, szobor és oszloptöredékekből épült. Ezek jól azonosíthatóak az épületen belül és kívül is. A kutatások szerint feltehetően Mars isten temploma volt, tornya kéményként szolgált, mely az égő áldozatok füstjét volt hivatva kivezetni a templomból. Mindenesetre hasonló megoldásokat láthat, aki Itáliába utazik és kora középkori templomokat látogat. Ilyen ritka csodák megtekintésével telt el az első Déván töltött napunk.

Másnapra a látványosabb, közismert helyeket tartalékoltuk, a vajdahunyadi és a dévai vár meglátogatását. Vajdahunyad sokat változott az elmúlt néhány év alatt. Nem csak a vár, hanem a város is. Eltűntek a régi rozsdaövezetek, élhetővé vált a város. A vár felújítása és a kiállítások berendezése folyamatosan javítja a látogatás élményét. Erdély legfontosabb történelmi lovagvára egyre nagyobb szerepet kap a helyi turizmus területén. Látogatásunk idején éppen Románia várainak kiállítását készítették elő. Aki néhány éve volt már itt, érdemes visszatérnie, megismerni az azóta történt változásokat. A dévai vár is teljesen más képet mutat, mint 10-15 évvel ezelőtt. A belső vár kivételével, amely nem is látogatható, visszaállították a védelmi létesítményeket. Aki korábban látta lehet, hogy csalódik, mivel a legfontosabb részek el vannak zárva, de reméljük, hogy néhány év múlva azok is látogathatók lesznek! Délután egyéni látogatás volt Déva városába. A belvárostól nem messze (kb. 3 kilométer) volt táborhelyünk, így egy hosszabb sétát lehetett tenni, ismerkedve a megyeszékhellyel. A hangulatos régi belváros körül az új negyedek gondozott, parkokkal, szökőkutakkal díszített terei a pihenni vágyóknak, jó sörözői pedig a szomjas vándornak is nyújtanak felüdülést. A város egyik fontos nevezetességét, a Magna Curia-t sajnos csak kívülről sikerült megnézni. A szombati nap ünnep volt mindannyiunk számára.

Túránk csúcspontja a marosillyei fesztivál volt, melyet a Ferences rend Dévai Szent Ferenc Alapítványa szervezett. Az alapítvány gyermekei, meghívott vendégek, fellépők és mi is délelőtt gyülekeztünk az alapítvány tulajdonában és kezelésében lévő marosillyei Bethlen kastélyban, a nagy fejedelem születési helyén. A szentmisét a helyi plébános, a szentbeszédet az alapítvány vezetője, Böjte Csaba testvér tartotta. A szentmise alatt adta át elnökhelyettesünk a klub zászlaját az alapítványnak. Ezt követően felavattuk és megkoszorúztuk a nagy fejedelem szobrát. A program ebéddel folytatódott, ahol az önkéntes egyesületek és magánszemélyek vendégelték meg a résztvevőket. Csaba testvér és vendéglátónk Leander testvér jó házigazdaként hosszú időt töltött társaságunkban. Nem csak a gyönyörű tájak, a kulturális látnivalók, hanem ilyen lelki feltöltődés után tértünk haza erről a feledhetetlen túráról. Köszönet a szervezőknek, a vendéglátóknak, kalauzainknak, akik nélkül nem lehettünk volna részesei ezeknek az élményeknek!

 

(A beszámolót készítette Halász István)

- - - hirdetés - - -
logó tervezés Zsóry Liget Camping Gyomaendrődi Liget Gyógyfürdő és Kemping HUNGEXPO Budapest Kongresszusi és Kiállítási Központ Thermal Garden, Csokonyavisonta campinform.eu - a kempingezők kedvenc oldala