Októberfest Erding

Októberfest Erding szeptember 17-23 ig.

„Jobb, ha vannak barátok, akikkel megoszthatjuk az élményt”.

Már tavasszal arról beszélgettek a „fiúk”, hogy talán jó lenne ellátogatni az Erdingben rendezendő sörfesztiválra. Úgy tünt hogy ez feledésbe merül. Majd egy körtelefon és már is, kialakult a 10 fős kis csapat. Közben kiderült, hogy többünknek váratlan kötelezettségei keletkeztek, így a közös  indulást   nem sikerült összehangolni.

 Paya Tibiékkel tudtunk egyeztetni, így az M 1 s autópálya egyik Mol kútja volt a találkahelyünk. Már előzetesen szó volt arról hogy hanyagoljuk az autópályát. Látni szeretnénk a gyönyörő osztrák- és német falvakat, így a Duna mentén „száguldoztunk”. Az időjárás  remekelt, igazi kiránduló időben utaztunk.

Az első éjszakát (tervezetten) a Duna menti Schlőgenben töltöttük, ahol a Duna természeti csodáját láthattuk. A folyó 180 fokos fordulatot tesz, hurkot alkot és megváltoztatja a folyó irányát. (Passau és Linz között). A teraszos campingben a legfelső szinten kaptunk helyet, ahonnét kiváló kilátás nyílt a Dunára.

Reggel, nyarat meghazudtoló melegben folytattuk útunkat, Erdingbe. Ekkor már tudtuk, hogy a többiek Timár Józsi és Etelka, Ambrus Feri és Kata, Pallós András és Angéla Erdingben vannak, várnak bennünket.

Mi magyarok, igen jó helyen kaptunk lehetőséget a letáborozásra. A szervezett  kirándulásokon nem vettünk részt, mivel mindannyian jártunk már azokon a helyeken ahova programokat szerveztek. Mi egyénileg kiókumlált terv szerint múlattuk az időt.

A többszöri ott lét ellenére, igyekeztünk a városba. Annak egyszerűségével, építészeti remekbe szabott házaival nem lehet betelleni. Erding egy Felső-bajorországi városka, egykori hercegi rezidencia. Lakosainak száma 35 ezer fő. Városi rangot, 1978-ban kapott. Itt egy jelentős létszámmal bíró magyar közösség is él. A gyermekeknek heti 1 alkalommal magyar nyelvű óvodai-iskolai foglalkozásokat tartanak. Jelentős bázis az itt működő katonai támaszpont. Így végnélkül hallhatuk a Münchnbe le és felszálló gépek zaját, valamint a katinai bázis gépeinek a morgását. Persze egyáltalán nem volt zavaró, már megszoktuk.

Az esti programok, a korábbi éveknek megfelelően  voltak szervezve. Az 1500 főt befogadó  közösségi sátorban nemzetenként lehetett helyetfoglalni. A menű a szokásos, de nagyon finom, ( a két évvel korábbi szinte ehetetlen volt). Csülök, sült kolbász, sült csírke, sült tarja,  különböző köretekkel, és az elmaradhatatlan óriás perec. Talán már említenem sem  szükségeltetik a literes sörös korsót, persze nem üresen.

Péntek estére szervezték a nemzetek felvonulását. Mi magyarok , egyöntetűen fehér MCCC feliratú pólót viseltünk. Akinek volt az a sárga egyenkalapot is viselte. Közben kis magyar zászlókat lengettünk és ajándékoztunk.

A nyitó est fénypontja, mint ezidáig is, a résztvevő nemzetek - az adott nemzet nyelvén, hibátlanul, anyanyelvi szinten – himnuszát éneklő fiatal német hölgy (Krisztina) volt. Ezzel egyidőben a színpadra vitték  a magyar zászlót.  Amikor 700 km-re vagyunk az otthonunktól, bizony az ember elérzékenyül, ha meghallja a a nemzete himnuszát. Ráadásul magyar nyelven.

Az estéket a sörsátorban múlattuk, a kapható étkek és a korsó sörök társaságában. Kellemes zene, ismert dallamok, ami táncba szólította a vendégek nagy részét.

Megcsodálhattuk a bajor nemzeti táncot, az azt kísérő bajor népzenét. A kettő évestől a ki tudja milyen idős korúból álló tánccsoport tagjai fáradhatatlanul táncoltak és invitálták a vendégeket is.

 Közben az asztalnál, a fiaink világrengető ötleteit hallgattuk, és a másnapi programokat tervezgettük.

Esténként, mi lányok korábban hazaszöktünk, a fiúk még maradtak. Megtörtént a szokásos, elmaradhatatlan mini bevásárlás is

Sajnos a résztvevő nemzetek és fők számáról beszámolni nem tudok. Mindannyian 1 nappal korábban indultunk haza. A záró ünnepélyen már nem voltunk jelen.

Józsival még itthon elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a Pullman Cityt. A többiek haza igyekeztek, így ketten csodálhattuk meg a különleges és Németország Bajor tartományában található kaland parkot. 1998. óta működik, a 150 évvel ezelőtti western hangulatot idézi. Változatos show programok, számos látnivaló, amely csábítja a világ minden részéről a látogatókat. Olyan, mintha egy amerikai western városban lennénk. A cowbolyok és az indiánok mindennapi életét mutatja be. Korhű ruhákban sétálnak az utcákon. Láttuk a seriff irodát, és a serifet is , aki folyamatosan a pisztolyát tartotta.

Itt minden évben új műsorral kedveskednek a vendégeknek. Ami nem lényegtelen, hogy magyarul is beszélnek. Ahogy hallottuk évente több magyar vendég látogatja a parkot és tölti itt pl. a szilvesztert.

A következő sörfesztivált 2 év múlva ismét megrendezik. Ajánlom azoknak akik még nem jártak itt, ismerkedjenek meg a fesztivál hangulatával.

Bálint Gyöngyi MCCC tag