Gyomaendrőd

Őszi túra a Kőrös partján

A nyár jól megvetette lábát az idén. Valahogy nem akart őszbe fordulni az idő, bár a természet érezte, lassan vége a termékeny korszaknak, itt az ideje nyugovóra térni. A nyarat idéző hőmérséklettel köszönt ránk a nemzeti ünnep, Október 23.-a. Az MCCC találkozójának résztvevői nyári melegben érkeztek meg a gyomaendrődi gyógyfürdő területén található kempingbe. A kemping fái azonban már vastag avarszőnyeget terítettek a földre és folyamatosan takargatták lehulló leveleikkel a lakóautókat és lakókocsikat. A gyönyörű nyárias nap sokakat fürdőzésre csábított a megérkezést követően, természetesen a kinti gyógyvizes medencében. A sportosabbak persze kihasználták a fedett uszoda adta lehetőséget is. A bejelentkezést követően kapott aranyszínű karszalagok korlátlan fürdőhasználatot biztosítottak a találkozó teljes időtartama alatt. Ezt a lehetőséget sokan ki is használták. Az elszántabbak még éjszakai fürdőzésre is kaphatók voltak, de a korán kelők is kihasználhatták az uszoda adta lehetőségeket, mielőtt a fürdő vendégei megérkezhettek volna.

Nem csak az uszoda, hanem a környék bicikliútjai is vonzották a sportos kempingezőket. A városi bicikli utak mellett a Hármas-Körös partján és a holtágak menti ligeteken keresztül vezető utak emlékezetes túrákra nyújtottak lehetőséget. Minden nap a lelkes biciklis túrázók elindultak a város és a természetvédelmi terület felfedezésére. A gyönyörű napsütés, az őszi természet szépsége, az alföldi kisváros hangulata

A második napon egy kissé távolabbi esemény meglátogatása volt a cél. A békéscsabai kolbász fesztivál méltán híres gasztronómiai élményeit nem lehetett kihagyni. Még a vegetáriánusok is megcsodálhatták azt a szín és illat kavalkádot, amit a rendezők felvonultattak, nem is beszélve a már messze földön elismert kolbászkészítő és főző fesztivál elmondhatatlan ízeiről. Az MCCC is nevezett a versenyre, immár második alkalommal. A támogatott civil szervezetek, nyugdíjas klubok, egyesületek kategóriában kellett megküzdeni a csapatnak. Olyan ellenfelekkel, akik évtizedek óta űzték a kolbászkészítés nemes sportját, ismerve annak minden csínját-bínját. Ráadásul a helyi ízekkel szemben ceglédi recepttel próbálkoztunk. Aki nem próbálta még, nem igazán tudja elképzelni a gasztronómia eme csúcstemékének elkészítése során felmerülő nehézségeket. A hús minőségét, a fűszerek kiválasztását, a fűszerezés nemes arányát, a szín- és ízharmónia kialakítását, amelyet nagyszámú, hozzáértő zsűri értékelt. Ebben a vetélkedésben csapatunk felállhatott a képzeletbeli dobogó harmadik fokára. Itt a vert mezőnyben is csodálatos értékek készülnek, és minden induló belead apait-anyait. Itt dobogós helyet szerezni –úszó hasonlattal élve- csak századmásodpercen belül lehet. A csapat és a lelkes szurkolók –a mi csapatunknak volt a legtöbb- örömmel konstatálták a zsűri döntését. Ráadásul a díjnyertes kolbász és a nyeremény karton Egri Bikavér a pénteki vacsora során el is fogyott.

A kolbászfesztivál íz- és színorgiáját kipihenni, másnap 25.-én elindultunk felfedezni magát a települést. A hosszú történelmet magáénak tudó két település 1982-ben egyesült. A különböző vallás, a népesség, a paraszti kultúra eltérései ellenére, az ott élő lakosság hihetetlen eredményeket tudott felmutatni a népi kultúra és a gazdálkodás területén. Négy Kossuth-díjas művész, több vezető politikus, államférfi, miniszter, író, költő és képzőművész nőtt fel ebben a különleges környezetben és vált hazája elismert emberévé. Mindezt az endrődi tájházban tett látogatás során ismerhettük meg részletesen kalauzunktól, a tájház igazgatójától. Kihasználva a hagyományok éltetésére újra rendbehozott és működtetett sütőház és tájház adta lehetőségeket, ebédre megkóstolhattuk a helyi gulyáslevest, a szlovák eredetű káposztás bélest (kapusznyik), valamint a szilvalekvárral töltött kelt tésztát. Ezzel megalapoztuk a vacsorát, melynek tárgya a már fent említett sültkolbász volt. A vacsorát követően a csapat hangulata magasra hágott. A vidám hangulatnak és a táncnak a késő este vetett véget. Sokak szerint régen volt már ilyen jó hangulatú buli.

A 25.-e fő programja volt a város kiemelt nevezetessége, a Kner nyomda múzeumának megtekintése. A ma is működő nyomda mellett, a volt tulajdonos Kner Imre lakóházából átalakított nyomdaipari múzeum átfogó képet nyújt a híres nyomdász család kultúrát népszerűsítő és üzleti tevékenységéről. Megismerhettük a nyomda létrehozásának körülményeit, a könyvnyomtatás és könyvkötészet fortélyait, azokat a gépeket működés közben, melyek a XIX. és XX. század nyomdaiparát jellemezték. Emellett megismerhettük a család sikertörténetét és tragédiáját. A magyar kultúra fontos alkotója, mecénása, formálója volt a Kner család, amely szorosan kapcsolódott a városhoz, az országhoz. Nem csak a technika iránt érdeklődők, hanem az irodalom, a grafika, és a lakáskultúra szerelmesei is számos új ismerettel, gazdagodhattak a kiállításon. Aki akart, kirándulhatott a nemzeti parkban, megtekinthette az Erzsébet ligeti tanösvényt, vagy közeli érdekességeket, vagy fürödhetett a nyarat idéző melegben. Este a kolbászvacsora maradékának eltűntetése, a kolbászzsíros kenyér lilahagymával volt a fő feladat. A társaság már kissé visszafogottabb volt, készülve a másnapi hazaindulásra, de azért kihasználtuk a lehetőséget egy vidám beszélgetésre, a még hátralévő rendezvények megbeszélésére, a jövő év túráinak ötleteire. Aki ott volt remekül érezhette magát. Nem csak a baráti társaság, a jó idő, a szép környezet, hanem a gazdag, széles spektrumú program is lehetővé tette az utolsó őszi nyári napok kihasználását feltöltődésre, pihenésre.

Halász István