Gyula

Gyula az Alföld ékszere

Gyula nem először célpontja az MCCC találkozóinak. Az október 15- 17 közti találkozóra azonban új helyen, a város központjában található Márk kempingben került sor. Kiváló helyének köszönhetően, minden fontos helyszín könnyen elérhető, ráadásul szinte minden szolgáltatás helyben van és a kemping tulajdonosa Márkné Marika szívélyes vendéglátónak bizonyult.

A találkozó még el sem kezdődött, máris egy kulturális programot élvezhettünk. Felderítőink (Németh Tiborék) felfedezték, hogy a városi kamaraszínházban Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című, nagysikerű drámáját játsszák. A csapat egyöntetűen úgy döntött, meg kell tekintenünk. A találkozó alatt sokszor emlegettük az ott látottakat, hallottakat.

A pénteki program a gyulai téglavár megtekintésével kezdődött. Szakértő vezetőnk részletesen bemutatta a vár történetét, fejlődését és jelenlegi állapotát. A Kárpát-medence egyetlen épen megőrzött téglavára nem erődítménynek, hanem főúri lakhelynek épült.  A várat a Maróti család, majd Mátyás király és fia, Corvin János is birtokolta. A mintegy másfél millió helyben égetett tégla kétharmada a mai napig megtalálható a három méter vastag falakban és a vár egyéb épületeiben. A történelem viharai kényszerítették ki végvárrá történő kibővítését. Nagy Szulejmán utolsó hadjárata során, 1566-ban, 63 napos véres ostrom után került török kézre. A törökök szandzsák székhelyet rendeztek be a várban, illetve a városban, amely új fejlődési lehetőségeket biztosított. A török kereskedők és iparosok is megjelentek a magyarok mellett. Dzsámikat és vallási épületeket emeltek, amelyek a török hódoltság után megsemmisültek. Az 1695-ös visszafoglalás után a vár katonai jelentősége megszűnt, erődítményeit lebontották és ismét uradalmi központként funkcionált. Így szerencsére nem esett áldozatul a császári önkény várrombolásának és a tűzvészek sem pusztították el. Termeiben megyegyűléseket, egyéb rendezvényeket, bálokat tartottak. Börtöne messze földön híres volt sanyarú körülményeiről. A korabeli munka és életkörülményeket kiállítások mutatják be. Az egykori kovácsműhely élő múzeumként, ma is funkcionál. Igaz, ma nem fegyverek, vagy szerszámok készülnek a hagyományos módon, hanem kedves emléktárgyak a látogatók számára.

Az Almásy-kastély a város másik felújított ékessége. Kiállításai megtekintésére a helyiek mintegy másfél-két órát javasoltak. Vezetést sem kértünk, mivel a kiállítások interaktív módon kerültek berendezésre. A helybeliek bizony tévedtek. A kiállításokat részletesen három óra alatt sem sikerült alaposan megnéznünk és vezetésre is szükségünk lett volna. A legközelebbi látogatáskor biztosan pótolni fogjuk ezeket a hiányosságokat! Így is bepillantást kaphattunk a múlt század első felének vidéki életébe, a város fejlődésének történetébe, hagyományaiba.

A délutánt a város egyéb nevezetességeinek megtekintésével töltöttük. Bejártuk a belváros fontos helyeit, megkóstoltuk a Százéves (ami több mint kétszáz) cukrászda messze földön híres süteményeit, végigjártuk az aradi várbörtönbe szállításuk előtt vértanú tábornokaink utolsó lakhelyeit, báró Apor Vilmos vértanú győri püspök egykori szolgálati helyét, a Szent József templomot.

Szombat délelőtt a városi kisvonaton ismerkedtünk a város nevezetességeivel. A közös ebéd, hogy ne maradjunk Gyulán kolbász nélkül, ceglédi sültkolbász volt. A délutánt ismét sétával töltöttük. Immár gyalogosan bejártuk a délelőtt látott gyönyörű helyeket. A Csigakert, az Élővíz-csatorna, a belváros csodálatos épületei újra, meg újra meglepetést okoztak.

Gyula megvillantotta értékeit. A rövid idő csak ezt tette lehetővé. A gyönyörű környezet, épített értékek, kulturális hatása igen vonzó célponttá teszi ezt a csodálatos várost.

A méltán népszerű termálfürdőt nem is említettük, mert a sok látnivaló miatt csak kevesen jutottak el szolgáltatásainak igénybevételére.

Van miért ide visszatérni!

Halász István