10-10.-10-13. Kiskőrös
Kiskőrös – Kakaskodás, vagy amit akartok!
Még nem jártam a kiskőrösi Rónaszéki kempingben, de már sokat hallottam róla kempinges társaimtól, és csupa jót. Ezért nagy izgalommal és elvárásokkal kanyarodtam mögém kötött csigaházzal a kemping elé. A kapu zárva, rajta két megállni tilos tábla is, kapus vagy recepció sehol, mögöttem viszont már valaki indexel, hogy bejusson a parkolóba. A GPS-em magabiztosan utasít, hogy forduljak be a parkolóba és haladjak még tovább – biztos igaza van. Nem volt. Zsákutcába kerültem, így tolatási gyakorlat következett. Szerencsére nem volt (sok) szemtanú, mert a kacskaringós produkciómra nem lehettem túl büszke.
Minden jó, ha a vége jó, a barátokkal való találkozás enyhítette a feszültséget, aztán a lubickolás este a gyógyvízben végleg kioldotta a stresszt. A fürdővel egy területen fekvő kemping valóban nagyszerű. Az árnyas, füves területen bőven van villamos csatlakozási és vízvételi hely. Nincs parcellázva a terület, ami több figyelmet igényel: tekintettel kell lenni a többiekre és a helyi viszonyokra (tűzoltók felvonulási útjának szabadon hagyása). A vizes blokk jól felszerelt és mindig tiszta. Mindenesetre jó tudni, hogy WC papírt a helyiségben található közös gurigáról lehet csak vételezni mielőtt elvonul az ember valamelyik szeparéba… Aki nagyon siet, vagy nem figyel, az sz*rult helyzetbe kerülhet.
Hivatalosan a találkozó csütörtökön indult, a résztvevő mintegy 30 egység zöme aznap érkezett. A napot szabad programmal tölthette mindenki. Mi néhányan kisebb városnézéssel múlattuk a délelőttöt. A Petőfi Múzeumot néztük meg Petőfi szülőházában, valamint a János Vitéz látogatóközpontot. Nem tudom, hogy a Marvel univerzumhoz szoktatott gyerekeknek mi erről a véleménye, nekünk nyugdíjas házaspároknak kellemes élmény volt. Élveztük az interaktív kalandozást a jánosvitézi világban. Irodalmi emlékeinknek köszönhetően sikeresen leküzdöttünk minden akadályt, a zsivány tanyát, a francia csatamezőt, az óriásokat meg a többit, és Tündérországon keresztül visszajutottunk a napsütötte Kiskőrösre. Jól megérdemelt ebédünket a kempingben, a Thermál étteremben költöttük el. Délután fürödtünk, este pedig egy rövid összejövetelen megbeszéltük a másnapi programot.
Pénteken délelőtt Paksra ment a csapat nagy része busszal, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön a nukleáris energiatermelés rejtelmeivel. Tettük ezt az erőmű látogatóközpontja helyett az MVM Atomenergetikai Múzeumába, ami Paks városában, a tartalék vezérlőközpont épületének földszintjén található. Itt aztán részletes előadást hallhattunk az erőmű működéséről, építéséről. A velünk foglalkozó szakember érdekesen és érthetően beszélt erről a rendkívül összetett témáról, és szívesen válaszolt a feltett kérdésekre. Posztereken, videó animációkon, működő modelleken, a tárlókban kiállított eszközök sokaságán keresztül lehetett információt szerezni és elmélyülni a témában. A tudománnyal való feltöltődés után jólesett a testi táplálék. Kalocsán a Judit étteremben vártak minket az előre kiválasztott menü ebéddel. Gyorsan, korrektül ment a kiszolgálás, sőt még egy desszertre is jutott idő, mielőtt folytattuk a szellemi töltekezést. A kalocsai érseki palotában a könyvtárat és azon belül az orvostudományi könyvek kiállítását néztük végig egy ugyancsak élvezetes idegenvezetéssel. Ezután következett a Szent Asztrikról, az első kalocsai érsekről elnevezett, Astriceum Érseki Múzeum, végül a Nagyboldogasszony Főszékesegyház megcsodálása. Öt előtt már újra a kempingben voltunk. Aki szükségét érezte kiáztathatta fáradt tagjait az esti májkrémes, kolbászos szendvicsekkel színesített megnyitó előtt. A beszélgetés mellé zenei aláfestést Szakács László nyomott sztereóban. Az energikusabbak még bírták szusszal, és a táncparketten vezethették le maradék energiájukat.
Szombaton következett a főattrakció: a XV. Kiskőrösi Kakaspörkölt Főző Fesztivál! Az ígéret szerint 12 bográcsban mintegy 3 mázsa kakashús rotyogott, hogy csillapítsa az egybegyűltek étvágyát. A főszínpad körül, ahol reggeltől késő estig folyamatosan ment a műsor, számos csapat tanyázott. Csak ízelítőiül néhány: KŐ-MA-KAKAS, Italos Iparos, Koccintós Pipik és Kakasok, Kakaskodó Vádhatóság, Odapörköltünk, Gyógyító Tyúkok, Pörköltházi Spriccelők. A 21-es sátorban az MCCC bográcsában nem jobb sorsra érdemes kakas, hanem disznó részei (csülök és köröm) vált ínycsiklandó pörköltté, azért nem diszkvalifikáltak minket. Az eredmény valami csodálatosan ízharmonikus gyomorbavaló lett, a megkérdezettek mind legfelső fokban nyilatkoztak róla.
Vasárnap a legtöbben már pakoltak, búcsúzkodtak és utaztak. Néhányan még ráhúztunk egy napot, és hétfőn indultunk haza.
Jó kis(kőrösi) kakaskodás volt! Köszönet Krausz Józsinak és segítőinek, Sajdik Lacinak és Móninak a szervezésért, főszakácsunknak, Kupi Istvánnak és csapatának a feledhetetlen pörköltért, és mindenki másnak, akinek része volt benne, hogy egy jó emlékkel gazdagodtunk!
Papp Gusztáv
