11-09.-11-12. Márton napi találkozó, Mezőkövesd
Mezőkövesd – Azt a ragyogóját!
Zsóryfürdő felé autózva az útmenti fák színesedő, de még sokfelé zöld lombja alapján akár szeptembert is írhattunk volna, de ahogy eltűnt a nap, mindjárt éreztük, hogy ez bizony november.
A kemping gyönyörű, új létesítményekkel fogadott minket: a recepció épületében bár, fantasztikusan fölszerelt konyha (tűzhely, ipari sütő, mikró, melegen tartó, presszógép …) és közösségi helyiség, a szabadtéren biztonságos játszótér hintákkal, homokozóval, csúszdás várral. A jól fűtött vizesblokkban szemet gyönyörködtető szaniterek és világítás, minden új és működik: négy csillagos élmény. A mosókonyhában ingyenesen használható mosógép és szárítógép. Baba szoba fürdőkáddal, kiskáddal és pelenkázóval – ez utóbbira szerencsére még egyikünk sem szorult rá. Minden akadálymentesített, a mozgáskorlátozottaknak tágas WC mosdóval, állítható tükörrel. Töltési lehetőség villamos autónak és kerékpárnak. A parcelláknál vízcsap és áramcsatlakozás: nem villás dugóval, hanem 16 amperes 3 pólusú CEE dugóval – átalakító a recepción kérhető. Az egyetlen negatívum, amit megtapasztaltunk, hogy nagyobb eső után a parcellák jórészében megáll a víz. A rutinosabbak ezt figyelembevéve helyezkedtek el, de az utolsó napi kiadós eső ellenére, senkinek sem adódott problémája induláskor.
A fürdő a kempinggel határos, egy kertkapun keresztül megközelíthető. A napi jegyet (karszalagot) a recepción lehetett megvenni (2,300 Ft). A fürdőben fedett és szabadtéri gyógymedencék (34, 36, 38, 40°C – ki milyen gyorsan akar megfőni), élmény- és úszómedence, gyerekpancsoló - ez utóbbi korhatáros, engem már (még?) nem engedtek be… Három büfé is várta az éhezőket finom, meleg ételek széles választékával, baráti áron.
Az elhelyezkedés és a fürdőzés után az első nap a megnyitóval zárult. Elébb az információ éhségünket csillapíthattuk az egyesületi hírek és a jövő évi tervezett programok meghallgatásával, majd a gyomrunkét emberes karéj Lipóti kenyér halmok, bödön zsírok, kazalnyi lilahagyma és só mértékletes (?) fogyasztásával. A rendezők jóvoltából került újbor is a poharakba, és honnét, honnét nem, különféle pálinkák is.
A következő nap Mezőkövesdről szólt, ahova néhány fő kerékpárral vagy autóval, a többség pedig a Volán menetrendszerű járatával látogatott el. Voltunk vagy negyvenen, de nem nagyon lendítettük fel a Volán bevételét. Alkalmi idegenvezetőnk először a Szent László templomba kalauzolt el minket. Takács István (akinek egyébként külön múzeuma is itt található a plébániatemplom mellett) képei a bibliai eseményeket (például az angyali üdvözletet, vagy Mária tisztelgő látogatását Erzsébetnél) matyóföldi környezetbe, szalmatetős, verandás parasztházak közé festette. A helyi népviselettel is megismerkedhettünk freskóin, de azért nem hagytuk ki a közeli Matyó múzeumot se. A kiállítás nem túl nagy, de így is bőven adott alkalmat helyi és kultúrtörténeti érdekességek mesélésére. Csak egyet idézek föl, a „ragyogót”. A hölgyek ruháinak éke volt ez az aranyozott zsinórdísz, aminek árát sokan bizony a szó szoros értelmében kikoplalták („Hadd korogjon, csak ragyogjon!”). Ez a bolondéria odáig fajult, hogy sok lány rosszul lett az éhségtől a templomban, sőt, állítólag halálos áldozata is lett a dolognak. Végül a város vezetése megálljt parancsolt, a függőséget okozó díszeket begyűjtötték, és nyilvánosan elégették, viselésüket megtiltották. Akinek a ruháján ilyet láttak azt a templomból kitiltották, a bálból „kimuzsikáltatták”.
A Turul étteremben egyszerű, de finom ebéd, gulyásleves és máglyarakás várt minket nagyon kedves kiszolgálással. Ezután folytatódhatott a városnézés. A valamikori szegénysor, a hadas városrész következett. Az elnevezés onnan ered, hogy annak idején itt egy-egy „had” vagyis család építkezett egy telken. A régi építészeti emlékeket felvonultató házakban ma kézművesek, iparosok élnek és dolgoznak, múzeumok és közösségi terek találhatók. Bútorfestő, mézeskalácsos, hímző, fazekas házát-műhelyét lehetett meglátogatni a Kisjankó Bori utcán végig sétálva. A társaság nagyobb része innen visszatért a kempingbe, néhányan azonban megnézték még a Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeumot is. Akik visszatértek, jól tették, mert még időben elkezdhették az esti szalonnasütést az eső előtt. Akik maradtak, azok is jól tették mert a laikusok számára is lenyűgözően érdekes tárlatvezetésen vettek részt.
Éjszakára megjött az eső, sőt a másnapot is megkeserítette, bár a fürdőben elég jól el lehetett viselni. Este a Rózsa vendéglő „előadásában” következett a Márton napi libavacsora. A terítékre került bébi libacomb ízletes volt, és nem feküdte meg túlságosan senkinek a gyomrát (bevallom én még a lakóban kipótoltam egy kis hazaival).
Vasárnap újra kisütött a nap, gyönyörű időben szedelőzködött, és indult haza a társaság. Úgy láttam mindenki nagyon jól érezte magát, ami Bödör Laci és Vera végtelenül kedves házigazdai gondoskodását, a jó programokat, és a résztvevők aktivitását dicséri - köszönet érte mindenkinek!
Papp Gusztáv
