Magyar Camping és Caravanning Club

Őcsény - Szekszárd

Kempingtalálkozó Őcsényben

2018.09.12 – 16

 

Találkozónk célja a Szekszárdi Szüreti Napok rendezvényének megtekintése volt. Szekszárdon nincs kemping, ezért a Szekszárdtól 10 km-re lévő kedves Sárközi településen, Őcsényben, a Repülőtér melletti füves területen, nagy fák alatt volt lefoglalva a kempingezési helyünk. Jól elfértünk az ott lévő 11 darab 6 személyes faház mellett. Az időjárással ismét szerencsénk volt, mert a találkozó egész időtartama alatt remek, napsütéses, nyárias idő volt.

Szerdán érkeztünk. Estére meglepetés vacsora volt a program szerint. Evőeszközökkel és pohárral felszerelve mentünk a repülőtéri társalgóba. Kellemes lecsóillat lengte be a levegőt. A tányér, a kenyér és Horváth Józsi vörös bora a hosszú asztalokon már ki volt rakva. Miután helyet foglaltunk, névsorolvasás következett. Minden pár kapott egy üveg 2017-es Szekszárdi rozé bort - melyet a reptér vezetője Kovács Ottó ajándékozott a kempingeseknek - majd egy kalapból számot kellett húzni. Vacsora után derült ki, hogy a szám, a tombola ajándék sorszámát jelenti. Kedves ajándékot kapott mindenki, majd fogyasztottuk Gyöngyike mákos és vaníliás süteményeit.

Csütörtökön reggel gyalogosan indultunk el az Őcsényi Tájházat megnézni. Ez egy 1880-ban épült jómódú református gazda házából lett kialakítva. Idegenvezetőnk részletes ismertetést tartott a Sárközről, a sárköziek életéről és bemutatta a Tájházat. Az első szobában, a tisztaszobában, népművészeti remekeket; a lakószobában a polgári elrendezésnek megfelelő szobabelsőt; a kamrában minden-napokban használt eszközöket; a hátsó konyhában a szövés eszközeit; az istállóban az állattartáshoz, a szőlőműveléshez- és a borászathoz használt eszközöket, szerszámokat; a színaljban a földműveléshez való gépeket láthattuk.

A Tájháztól a Református templomhoz mentünk. Idegenvezetőnk elmondta, hogy ennek építésére a helytartótanács csak 2 évi kérvényezés után, 1781-ben adta meg az engedélyt. 2 év alatt épült fel. Az első orgonája 1846-ban készült el, de azt és még a tetőszerkezetet is egy dühöngő orkán erősen megrongálta. 1904-ben építtettek meg egy 1040 sípos orgonát, ami szerencsére a világháborúban nem sérült meg. Kempinges társunk, Török István rövid rábeszélés után vállalta, hogy megszólaltatja az orgonát. Nagyon élvezetes volt hallgatni István orgonajátékát.

Társaságunk egy része ezután ebédelni ment a Közösségi házba, mert lehetőség volt előzetesen ebédet befizetni. Aki akart, ehetett fejtett bablevest, aranygaluskával.

Csütörtökön délután autóbusszal indultunk Sárpilisre. Sárpilisre érkezve, az autóbusznál fogadott minket Figler János polgármester úr és egy gyönyörű népviseleti ruhába öltözött sárplisi „menyecske” Kolbert Margit. Miközben elsétáltunk a Tájházhoz, Sárközről és Sárpilisről hallgattunk ismertetést dr Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, muzeológus, történész előadásában. Megtudtuk, hogy a sárközi falvak közül ez a legkisebb, a legszegényebb, mégis kultúrájában ugyanolyan magas értéket képvisel, mint bármely más sárközi település. Hogy ennek a sokszínű, sokrétű hagyatéknak legyen méltó helye 2006-ban nyitotta meg kapuit a Sárpilisi Tájház. Itt helyet kapott egy vetett ágy, amelyet sárközi szőttessel bevont párnák díszítenek, valamint a szövés, fonás eszközei a szövőszék és a rokka, valamint a kendertörő.

Innen Kolbert Margit magán gyűjteményeként létrejött másik Sárpilisi Tájházba látogattunk. Belépve a gyönyörű virágos udvarba, a háziak azonnal mézes pálinkával és szőlővel kedveskedtek. Találkoztunk itt azzal a csinos ifjú hölggyel, aki az elmúlt évi Sárközi Lakodalmasban a menyasszony volt. Sárközi ismertetés keretében a ház asszonya - aki egyben az 1990-ben alakult Gerlice madár Hagyományőrző Néptánc Egyesület vezetője - beszélt a sárközi életmódról, szokásokról. Bemutatta a ház egyes helyiségeit és az egykori használati tárgyakat. Innen a Művelődési ház udvarába mentünk, mert kezdődött a néptánc bemutató.

Ismerkedtünk a Sárköz dalaival, táncaival. A Gerlice madár Hagyományőrző Néptánc Egyesület tagjai egy órás műsort adtak, amelyben voltak különféle élethelyzetek feldolgozásai, lánykérés, kacérkodás, fonó-, játszó- és szőlőőrzési játékok, páros táncok, csak férfi, ill. csak női táncszámok és a végén üveges-párnás tánc. A zenét az országszerte ismert Csurgó zenekar szolgáltatta. Nagy tapssal jutalmaztuk a táncosok produkcióját, majd bementünk a Művelődési ház nagytermébe, mert ott kezdődött a borgála-vacsora.

A borgála-vacsorát vagyis a Sárköz ételeit és borait Kovács János VENESZ és Gundel életműdíjas mesterszakács, Királyi főszakács mutatta be, illetve készítette. Minden ital és étel előtt elmondta a vele kapcsolatos tudnivalókat és figyelte a résztvevők reakcióját. Előételként vegyes salátát kaptunk. A tányér gazdagon telerakva salátával, szósszal talán sajttal is, fantasztikusan gusztusos elrendezésben. Hozzá rozé bort töltöttek. A főétel bacomba tekert tarja volt dinsztelt káposztával, sült hagymával, petrezselymes burgonyával. Hozzá Virághegyi kadarkát kaptunk. Desszertként egy csoda kompozíció volt a tányéron, amelyben volt áfonya, málna, eper, csokoládé és tejszínhab is. Italként kaptunk Lajver szekszárdi rosé cuvée gyöngyöző-bort. Ilyen fantasztikus ételt még nem ettünk, állítottuk többen is. A vacsorát befejezve Krausz József alelnök úr köszönetet mondott Figler János polgármester úrnak és Kovács János mesterszakácsnak a szívélyes fogadtatásért és az emlékezetes vendéglátásért. Örömmel jövünk máskor is és elvisszük jó hírét a településnek.

Vacsora után ismét kimentünk az udvarra, a színpadhoz. A zenészek zenéltek, mi énekeltünk, táncoltunk – csuda jó hangulat volt! Az este 10 óra hamar elérkezett. Sajnos búcsúzni kellett. Buszra szálltunk és visszamentünk a kempingbe.

Pénteken jött értünk a busz, mert indultunk Szekszárdi városnézésre idegenvezetővel. Először a kilátóhoz mentünk. Élveztük a remek panorámát, gyönyörködtünk a kilátó épületében. Fotóztunk, készítettünk egyedi és csoportképeket. Gyalogosan lesétáltunk Szekszárd rózsadombjáról a Béla király térre. Bementünk az Urunk Mennybemenetele római katolikus templomba, amely 1806-ban épült. Ez Közép-Európa legnagyobb egyhajós római katolikus temploma. Megnéztük a börtön, a bíróság és az ügyészség épületeit, majd Babits Mihály szülőházába a Kelemen házba látogattunk. 1780-ban épült ez a ház és ma is eredeti állapotában van. Megnéztük a kiállítást és közben hallgattuk idegenvezetőnk nagyon érdekes ismertetését Babits Mihály életéről.

A város már a szüreti ünnep lázában égett. Mindenfelé útlezárások, elterelések voltak, és a belvárost ellepték a különféle árusok. Hömpölygött a sok érdeklődő a ragyogó napsütésben.

Egy órás szabad programot követően a busszal tovább indultunk Bátaszékre, hogy megnézzük a monumentális bátaszéki plébániatemplomot, amely ma az ország hatodik legmagasabb épülete. /Legmagasabb az esztergomi bazilika (100 m), a Szent István bazilika (96 m), az Országház (96 m), a Semmelweis Egyetem Elméleti Tömbje (88 m), Budapest-kőbányai Szent László plébénia (87 m)/. Építése 1899-ben kezdődött. Felszentelése 1903-ban volt. Tornya 82,5 m magas. A templombelső festése csodálatosan szép, szecessziós. Gyönyörűek az üvegablakai. Érdekessége, hogy díszítései fafaragások: Jézus születése, feltámadása, Szent István (Vajk) király megkeresztelése, István országának felajánlása a Szűz Máriának. A templom előtt láttuk „Az Európai Év Fája” címet viselő hatalmas platánfát.

Báta község egyetlen utcáját (mely 5 km hosszú) csupán buszos „falu-nézés” keretében néztük meg.

Vacsorázni Őcsény község, közösségi éttermébe mentünk. Vacsora előtt Bálint Gyöngyi köszöntötte Őcsény polgármesterét Fülöp Jánost, aki megtisztelte társaságunkat. A Polgármester úr rövid üdvözlő beszédében szólt a sárközi térségről és Őcsény fejlődéséről, majd jó étvágyat kívánt a vacsorához. Vacsorára sertéspörköltöt kaptunk galuskával és savanyúsággal. Ez után paprikás-hagymás és mákos-meggyes rétest kaptunk. Már vacsorázás alatt láttuk, hogy gyülekeznek a gyönyörű sárközi ruhába öltözött táncosok.

Vacsora után Scultéty Erzsébet az Őcsényi Bogár István Hagyományőrző Egyesület elnöke elmondta, hogy Egyesületük 1931-ben alakult. Taglétszámuk 50 fő, korosztálya 8-70 év közötti. Céljuk a Sárköz népi hagyományainak megőrzése, ápolása, bemutatása. Hangulatos szép műsort adtak. Táncuk befejeztével táncra szólítottak minket. Megtanultuk előbb az alaplépéseket, majd igyekeztünk mi is ropni velük a táncot. Nagyon jól éreztük magunkat! Késő este volt, amikor befejeződött a tánc és hazatértünk.

Szombaton 15 órakor kezdődött Szekszárdon a Szüreti felvonulás. Busszal már több mint egy órával korábban beérkeztünk a városba. Egyénileg, kis csoportokban nézelődtünk, bort kóstoltunk, néztük a nagyon színes forgatagot. Három óra felé ki-ki elfoglalta a felvonulási út mellett a helyét, ahonnan remélte, hogy jól fogja látni a felvonulókat. Fantasztikus felvonulás következett! A szekszárdi bölcsődések, óvodások, általános és középiskolások, tánckörök, borrendek, katonák, tornászok, külföldi hagyományőrzők, budapesti tánccsoportok tagjai színes ruhákban, műsort adva vonultak vidáman, mosolyogva, integetve, lóháton vagy gyalogosan, másfél órán keresztül. Nagyon örültünk, amikor Somodi Laci kempinges társunkat a borrendek felvonulói közt megláttuk. Azonnal lefotóztuk.

A felvonulást követően egy kicsit nézelődtünk, majd a buszhoz igyekeztünk. A Decsi Szőlőhegyen lévő évszázados családi hagyományokra épült Fritz Borház és Panzióhoz mentünk, amely tipikus családi vállalkozás, 30 hektár szőlő területtel és évi 200 ezer palack prémium minőségű borral.

Vacsora előtt megtekintettük az egyedi és csak itt található (fűtött) földalatti kupolát, a gyertyafényes borszentélyt, amelyet katedrálisnak neveznek. Gyakran rendeznek itt lakodalmakat is - mintegy 200 fő tud itt helyet kapni. Itt kóstoltunk 3 fajta bort: Roséval kezdtük, ezt követte a Cabernet Savignon, majd a Decsi Szagos.

A vacsorát a decsi hegyvidék egyik legszebb ódon hangulatú teraszán, gyönyörűen megterített asztaloknál fogyasztottuk. Az innen látható panoráma elkápráztatott bennünket. A zenét a bonyhádi „Illés”zenekar szolgáltatta. Először füstölt jérce levest kaptunk burgonya gombóccal (szabad meréssel), majd svéd asztalos kiszolgálás következett, amelyben volt: kemencében sült malac, párolt káposztával, rozmaringos burgonyával és salátával; harcsa pörkölt, túrós csuszával. Desszertként házi szilvás gombócot kaptunk. Lehetett repetázni is. A vacsora bőséges és ízletes volt. Közben finom Fritz borokat iszogattunk.

A zene táncba csalogatott szinte mindenkit. Korunkat meghazudtoló ütemben eltáncoltuk a decsi csárdást, roptuk a cigány táncot, de a tvisztnek is nagy sikere volt. Ebben Virág Józsi és Katica vitte a prímet. Remek hangulat jellemezte ezt az estét. Táncba vittük Krausz Józsit is, akiről kiderült, hogy nagyon jól táncol. Többen voltunk, akik még maradtunk volna, de igazodni kellett azokhoz, akik már elfáradtak, így fájó szívvel 10.30-kor hazaindultunk.

Vasárnap már a búcsú napja volt, de még mindig tartogatott új élményeket. Mivel az idő továbbra is remek volt, lehetőség volt sétarepülésre girokopterrel, ultra könnyű géppel, vagy egy Cessna 172-es géppel. Vállalkozóból nem volt hiány. Ahogy az első bátrak megérkeztek, kedvet csináltak a bizonytalankodóknak.

Már reggel hallottuk, hogy ismét van lehetőség ebédelésre a repülőtér közös helyiségében. Kakaspörköltre lehetett befizetni csipetke vagy krumpli körettel. Nagyon finom volt ez is. A gáláns házigazdák még nagy mennyiségben kínáltak az ebédhez üdítőket is.  Gyöngyike most is kitett magáért. Képviselőfánkot készített nagy mennyiségben és kitette a közös asztalra mindenki számára elérhetően.

Emlékezetes találkozón vettünk részt. Köszönjük szépen az áldozatos, alapos, minden részletre kiterjedő előkészítő munkát a rendezvény szervezőinek: Bálint Gyöngyinek és párjának, Horváth Józsinak.

Katona Júlia és Bálint Gyöngyi

- - - hirdetés - - -
logó tervezés Zsóry Liget Camping Gyomaendrődi Liget Gyógyfürdő és Kemping HUNGEXPO Budapest Kongresszusi és Kiállítási Központ Thermal Garden, Csokonyavisonta campinform.eu - a kempingezők kedvenc oldala