Szalki sziget

Dunaújváros, Szalki sziget 

2017.06.28-07.02 

A Szalki-sziget más néven Duna-sziget Dunaújvároshoz tartozik. Korábban ez a sziget csak ipari szerepet kapott a város életében, de miután ki- és felépült a kemping, a szoborpark, a halászcsárda és a rév, üdülőhellyé alakították. Homokos partja korábban is kedvelt volt a strandolók, pihenni vágyók körében. A kemping közvetlenül a vízparton, távol a város zajától helyezkedik el 28.000 m2 területen. A kempingben igényesen kialakított faházas apartmanok, villamos kiállással ellátott sátor- és lakókocsi helyek, bográcsozó helyek, homokos sportpályák, rendezvényház és minden igényt kielégítő szauna-park várja a vendégeket. 

Csütörtökön, 30 fok feletti hőségben érkeztünk. A hatalmas fák alatt remek árnyékos helyek közül válogathattunk. Az elhelyezkedés után többen megmártóztak a strand kellemes vizében. Dél tájban a társaság nagy része a Szalki-sziget romantikus vízparti környezetében levő Dunagyöngye Halászcsárdába sétált át. A kínált halászlé tartalmas és nagy adag volt. Délután lehetett még ping-pongozni, kerékpározni, vagy pihenéssel tölteni az időt. Férfimunka volt a mosogatónál a sörcsapoló üzembe helyezése. Hordót a sörrel és a sörcsapolóval a gáláns MCCC biztosította. A sikeres üzembe helyezést sörös koccintással ünnepeltük meg. 

Pénteken kerékpártúrára indultunk Rácalmásra. Útvonalunk mellett megcsodáltuk egyik oldalon a gyönyörűen karbantartott nyaralókat, másik oldalon a vízparti dús vegetációt, a hatalmasra nőtt fákat és sűrű bokrokat. Megtaláltuk a part közelében lévő lélekharangot, amelyet a Dunába veszett Rácalmási lelkekért állítottak emlékül 2011-ben az itteni alkotótábor művészei: Molnár János fafaragó és Fischer József díszműkovács. Meghúzni a harangot a kötél hiányában nem lehetett. Tovább haladva, másnapi kirándulásunk helyszínét igyekeztünk megnézni. Ez nagy erőpróba volt, ugyanis azon a részen nagy emelkedők és lejtők váltották egymást.  

Tartottunk kis pihenőt a Királykútnál. A Királykút annak a forrásnak állít emléket, amely vizével emberemlékezet óta oltotta az ideérkezők szomját. Egy legenda úgy tartja, hogy Salamon király ivott belőle 1074-ben. Egy másik változat szerint II. Lajos király pihent meg itt a mohácsi csatába tartván. A király kutat régi rácalmási téglából készült talapzat jelzi, a tetején pedig carrarai márványból készült kereszt van.  

Pénteken ünnepeltük a Kempingezők Világnapját. Ebből az alkalomból az MCCC vezetői meghívták a helyi plébánost, hogy a sátorépítő Pál apostolról beszéljen kis közösségünknek. Az MCCC ezt a napot már második évben tekinti ünnepnek. Reméljük, hogy rövidesen szélesebb körben is ünneplésre kerül Pál napján a kempingezés. Az ünnepet a vezetőség közös vacsorával tervezte emlékezetessé tenni. Mint a kempingezés során gyakran megesik, a derűs napsütést most is hírtelen nagy szél kíséretében felváltotta az eső. A bográcsban készülő pincepörkölt fölé esernyő került, hogy ne ázzon szét. A szabadba tervezett vacsorázás helyszínét elmosta az eső, de szerencsére a Rendezvényházba bemehettünk a vacsorázás idejére. 

Mire végeztünk a vacsorával, a vihar is elvonult, és a söröshordónk mellé tudtunk települni. Az aranyos Kaszab Pista hozta a harmonikáját, az ügyes fiúk csapolták a sört, énekeltünk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. 10 óra felé elcsendesedtünk, mert a kempingben lévő gyerektábor lakóinak pihenésére tekintettel kellett lenni. 

Szombaton buszos kirándulásra indultunk. Először a Dunaújvárosi Szoborparkot néztük meg. 1974 óta működik Dunaújvárosban az Acélszobrász Alkotótelep. A fém, a vas használata a különböző megmunkálási módok használatával (öntés, kovácsolás, hegesztés stb.) méret és formakialakítási lehetőségeiben új alternatívát nyitott a szobrászat hagyományosan alkalmazott anyagai mellett. 1975-ben határozták el, hogy az itt készülő alkotásokat a Duna-parton helyezzék el. Így került a város egyik legszebb részére a gazdag növényzettel betelepített festői környezetbe 58 nagyméretű műalkotás. 

Buszra szálltunk és utaztunk Dunaújváros közelébe az ország szívében fekvő, gyönyörű természeti környezettel büszkélkedő Rácalmásra. Rácalmás büszkesége a barokk Jankovich-kúria Rendezvény és Turisztikai Központ, amely a Dunától 5 perc sétára Rácalmás „ófalui” részén található. A patinás barokk épületegyüttes ámulatba ejti minden látogatóját. Itt két állandó kiállítás és a helytörténeti múzeum látogatható. 

Az állandó kiállítások közül az egyik egy Kelet-Afrikai magángyűjtemény részét képezik, amelyet Valerius W. Nagy, magyar származású Ausztráliában élő úriember ajánlott fel Rácalmásnak. A másik a halászati kiállítás, amely a dunai halászat eszközeit, jellegzetes növényeit és a halászat hangulatát mutatja be. Egy másik épületben helytörténeti kiállítás látható. A kiállításokhoz rengeteg kísérő szöveg biztosít egyéni élményt és kalauzolja el a látogatókat Afrikától, a Dunai élővilágon át a Duna-menti kis város történelméig. 

Innen, a Jankovich-kúriából átsétáltunk a közeli Pomothy étterembe. Vetettünk egy pillantást az előző nap megcsodált Salamon kútra, majd betértünk az étterembe. Itt várt ránk az előzetesen megrendelt ebéd. Húsleves, töltött karaj rizses borsóval és salátával meg krémes. Söröztünk, kávéztunk és fagyiztunk, majd hazaindultunk. 

A délutáni program szauna-szeánsz volt a jelentkezőknek. Ezt kedves társunk, Juhász András tartotta. Nagyon kellemes volt a háromszor 15 perc, halk zeneszóval, különféle illatokkal, a forró levegő állandó, törülközővel vagy zászlóval mozgatásával, időnkénti szellőztetéssel. A sós és a mézes bedörzsöléstől bársonyossá vált a bőrünk és szinte újjá születtünk. Remek volt, máskor is részt veszünk ilyen szeánszon, ha lesz rá lehetőség. 

Este ismét összegyűltünk. Zsíros-kenyér partit tartottunk sörözéssel, beszélgetéssel, énekléssel. Vasárnap már hazaindultunk. Kellemes, nyugalmas volt ez a találkozó is. Köszönjük Krausz Józsinak a találkozó megszervezésével kapcsolatos fáradozását.  

Katona Júlia