Szilveszter

Búcsú a 2018. évtől Kiskunhalason

2018.12.27 – 2019.01.02

Az MCCC már harmadszor rendezett évbúcsúztatót Kiskunhalason. Ismerős volt minden, ami a Csipke szállodában történt: az elhelyezésünk, a kiszolgálás, a fürdő, a szállodai wellness és még a szilveszteri program bonyolítása is. Eltért a korábbiaktól a 30-adikai program, mert akkor kedves kísérőnk és programszervezőnk, Péter Anna buszos kirándulást szervezett. Már kora reggel, 9 órakor jött érünk az autóbusz, amellyel az egész napi programunk helyszíneire utaztunk.

Először Kalocsára látogattunk. Itt a városközpontban már várt idegenvezetőnk, aki a városról általános tájékoztatást tartott. Elmondta, hogy Kalocsa a Közép-Duna mente hangulatos városa, egyidős a magyar államisággal. 1000 év óta a magyar katolikusok egyik központja, egyházi műemlékei páratlanok. Első érseke a pápától a koronát hozó Asztrik püspök volt. A település híres a nevéhez fűződő fűszerpaprikáról és a kalocsai hímzésről. A város idegenforgalma jelentősen elmarad attól, ami a látnivalók színes tárháza miatt várható lenne, ezért indították el néhány éve EU-s finanszírozással a Kalocsa Szíve Fejlesztési Programot, amelynek megvalósításával a város elérné megérdemelt pozícióját a turisztikai versenyben.

Ismerkedésünk a várossal az Érseki palota még kialakítás alatt álló Látogatóközpontjánál kezdődött. Az érseki kincstár nagy részét itt helyezték el méltó környezetben. Megnéztük a XII. századból származó sírleleteket, a XIII. századi vörös-márvány királyfej másolatot, a drágakövekkel ékesített aranyozott ezüst Szent István hermát és még számos egyházi öltözéket, kincset. Innen átmentünk az Érseki Könyvtárba.

A Palota könyvtári szárnyát Patachich Ádám érsek építtette, ezzel megalapította a nevezetes főszékesegyházi könyvtárat. Ebben a pompás barokk környezetben, faragott polcokon, szekrényekben őriznek kb. 150.000 könyvritkaságot. Látogatásunk idején éppen a könyvtár gasztronómiai tárgyú könyveiből volt kiállítás, de orvosi, természettudományos, növénytani gyűjteményük is jelentős. Ritkaságai között van 60 kódex, 508 ősnyomtatvány, a XI. századból való hártya (pergamen) kézirat, 1483-ból való kéziratos napló és a Luther Márton által használt, névaláírásos biblia.  

A könyvtárból a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt barokk székesegyházhoz mentünk. A kalocsai főszékesegyház Magyarország egyik legrégebbi székesegyháza. Az első székesegyházról csak az ásatások alapján vannak sejtéseink, tudtuk meg idegenvezetőnktől. Építése 1050 előtt történhetett, minden bizonnyal Asztrik érsek idejében. A jelenleg látható a negyedik átépítés, ill. felújítás eredménye. Két hatalmas tornya közötti főbejáratot íves erkélyt tartó jón oszlopok szegélyezik. A tornyokat összekötő hídon Péter és Pál apostolok között Mária szobra látható. Belépve a templomba lenyűgöző volt az arany, rózsaszín és fehér színekben tündöklő belső tér. Ebben a templomban vannak elhelyezve Szent Pius vértanú földi maradványai, akit 1741-ben hoztak Rómából Kalocsára.   

Tovább ismerkedtünk Kalocsával. A történelmi városközpontban, a Szentháromság tér szomszédságában lévő Magyar Fűszerpaprika Múzeumba mentünk. Ez Kalocsa egyik patinás épületének padlásán - amelyet egykor kanonok laktak- került elhelyezésre. A múzeum a fűszerpaprika történetét mutatta be onnantól kezdve, hogy az megérkezett Európába. Magyarországra török közvetítéssel jutott el, de később a „legmagyarabb” fűszerré vált. A kiállításon a feldolgozással és a műveléssel kapcsolatos gépek, eszközök lettek bemutatva. A látogatás végén vásárlásra is volt lehetőségünk.

Eltelt a délelőtt és indultunk ebédelni Kiskőrösre. A város geometriai közepén, az 1915. óta működő Szarvas fogadóban vártak már minket ebédelni. Valószínűleg csak miattunk nyitott ki aznap az étterem, mert rajtunk kívül más vendég nem volt és a fűtést is nagyon spórolósra vették. Az egészen kedvezményes áru ebéd finom volt és még választhattunk is a kétféle kínálatból.

Ebéd után buszra szálltunk és utaztunk Soltvadkertre. Itt a társaság fele borkóstolóra ment a Lantos Borházba, a többiek a Szent Korona Cukrászdába. Beszámolni a borkóstolóról tudok, mert mi ezt a programot választottuk. Kívülről nagyon sokat-ígérő volt a borház épülete, belülre kerülve csak fokozódott az elégedettségünk. Tágas, világos helyiségben, szépen terített hosszú asztalnál foglaltunk helyet. Az asztalon mindenki előtt reklám tálcapapír és a borászat kóstolósorát tartalmazó leírás volt. A borász házigazda ismertette borászatának történetét és a boraival kapcsolatos tudnivalókat. Sorban töltött a csillogó poharakba, magyarázott, majd töltötte a következő kört. Öt féle bort kóstoltunk. Közben semmi rágcsálnivaló sajt vagy alma nem volt! Nem kaptunk, mivel ebéd után jöttünk – volt a bosszantó válasz. Így, az egyes bor ízek elkülönítése nem volt sikeres. Ennek ellenére azért vettünk néhány palackbort, búcsúzóul.

Hazafelé tartva Anna mondta a buszon, hogy reméli figyeltünk mindenre, ami a nap folyamán elhangzott, mert még vacsora előtt rendezünk egy kis játékot. Leérkezve az étterembe minden asztaltársaság kapott papírt és tollat. Anna mondta a kérdéseket, és írni kellett a papírra a válaszokat. 20 kérdés hangzott el. Nagy volt az igyekezet, a négyfős asztaltársaságok mindent beleadtak, hogy sikeresen szerepeljenek. A kiértékelés első fázisa helyben megtörtént. Cseréltek az asztaltársaságok lapokat, így egymás tudását tesztelték le. A végső értékelést Anna végezte el. Másnap tudtuk meg az eredményt. Örültünk, hogy a mi asztaltársaságunk nyert egy hibaponttal, de azért minden versengő asztaltársaság kapott egy-egy üveg bort. 

Jól szórakoztunk még 30-dikán Anna egy másik kedves kezdeményezésén. Mivel nem mindenki ismerte egymást a társaságból, ezért mindenkinek egy valakit be kellett mutatni a tulajdonságainak ismertetésével, vagy az illető kikérdezésével. Egyszerre mindig ketten szerepeltek. Végül mindenki sorra került. Ez után felszolgálták a vacsorát. Vacsora alatt - már a múlt évben megismert zenész úr – hangulatos zenével szórakoztatott, így vacsora után bemelegítettünk a következő napra. Jól esett a tánc, a lazítás. Ez volt az elő-szilveszter.

31-én délelőtt a kedves, fáradhatatlan Anna városi sétára hívta azokat, akik még nem ismerték a várost, vagy éppen kedvük volt a sétára. Egészen kis csapat jött össze. A többiek a fürdőbe mentek, vagy csak pihentek a szobájukban, felkészülésként a szilveszteri bulizásra.

Szilveszter estére mindenki ünnepi díszbe vágta magát. A hölgyeknek ragyogó frizurájuk lett, nagyrészt Jolikának köszönhetően. Lementünk a Konferencia terembe. Ez évben kényelmesebben helyezkedhettünk el, köszönhetően annak, hogy kevesebb vendég jött bulizni. A szilveszterezőknek majdnem a felét az MCCC-sek tették ki. Az étel és italsor, a műsorvezető, a zenét szolgáltatók, ill. a zene a múlt évihez hasonló volt. Hajnali fél négyig roptuk a táncot!

Január 1-én többen már hazautaztak. Maradtunk néhányan, akiknek ugyan meg lett hirdetve pótszilveszteri bulizás, de az már közel sem volt olyan hangulatú, mint az igazi szilveszter. Megállapíthatjuk, hogy illő módon elbúcsúztunk a 2018-as évtől és várakozással tekintünk a 2019. év felé. Reméljük, a jókívánságok megvalósulnak és majd a következő évet is hasonló jókedvvel, derűvel köszöntjük, mint az ideit.

Katona Júlia